Mi a véleményetek arról, hogy valaki házasságkötés után is megtartja a lánykori nevét?

Semmi bajom velük, nincs róla sem negatív sem pozitív véleményem. De milyen indok az, hogy "A válásnál nem kell szaladgálni a visszaíratásához!".

Khm.. Tulajdonképpen miért is házasodnak össze?

Előző vagyok.

Hülyén jött ki, de arra akartam kilyukadni, hogy szép esküvő, ha már (így-vagy úgy) a válásra gondolnak.

Életemben nem hallottam még ilyen lehangoló és egyben hülye dolgot, amit az egyik hozzászóló írt, mit is tanácsolt nekik a tanár.

Szóval az ember úgy házasodjon, hogy előre kalkulálja, hogy lesz egyszerűbb válni? Olcsóbb, időigényesebb, stb.? Nem is csodálkozom a folytatáson: válás lett a vége. Ja, ha az ember eleve így vág bele...

És nem arról van szó, hogy csak az gondolja komolyan, aki felveszi a másik nevét, mert nem! Mert megértem és támogatom, ha valaki szeretne a saját nevén futni, ragaszkodik hozzá. Nekem ez az érv volt sok: mert váláskor egyszerűbb...

Nem ítélem el, sőt.

Családjogot tanultam, tisztában vagyok a házasság előtt/után felmerülő költségekkel, de mégsem emiatt nem akarom felvenni a párom nevét.

A párom külföldi, ha házasodunk így is úgyis megkapom a Frau nevet. De ez mellé meg akarom tartani a saját nevem pl: Frau Black-Kis Leila mert ha csak simán Frau Black az édesanyja. De lehet addig megváltoztatom a véleményem :)

Sokáig azt hittem, hogy nincsenek előítéleteim ezzel kapcsolatban, de egyszer orvosnál a váróban beszólítottak egy Horváthnét, és már vártam, hogy az egyik néni áll fel, mire egy 30-as, mosolygós nő pattant fel. Akkor úgy elfogott a "de miért akar né lenni?"

Szerintem nálam ez ilyen kiskori beidegződés. Általában a fiatalabb tanárnénik a lánykori nevükön "futottak", az idős tanárnénik meg mindig "né"-k voltak. Ezért ártatlan gyermeki gondolataimban összekapcsolódott a kettő. Hogy né csak idős, termetes asszonyság lehet.

Nem igazán érdekel, hogy kit hogy hívnak. Főleg az nem, hogy valaki házas-e vagy nem. Magánügy. Amíg nem korlátozza az én lehetőségeimet és életemet, addig felőlem fejre is állhatnak körülöttem. Mindenki maga dönti el, mit csinál. Egy házasságban élő ember min., hogy nagykorú, tehát cselekvőképessége alapján felnőtt ahhoz, hogy döntéseket hozzon meg az életével kapcsolatban.

Egyébként én is felvehettem volna a férjem nevét úgy, hogy O...né X Y vagy O ... Xné Y.

Nem tettem meg. Mégpedig azért nem, mert a család összes hölgy felmenője e kettőt viselte. Nekem pedig nem volt kedvem 823432. O ..né vagy O ...Xné lenni. Tehát én nem folytattam a "családi hagyományt", ahogy anyósom mondta.

Kötőjelesen - amolyan új hullámként - vettem fel a nevét.

Szeretem a saját felmenőmet, ezért ragaszkodtam hozzá, hogy az ő vezetéknevük is (apukám részéről) benne legyen a férjezett nevemben.