Miért gondolják a nők, hogy a házasságnak köze van a szerelemhez?

Szerintem nem is rossz a kérdés. "Nagyon régen" (ahogy valaki írta) - tehát kb még úgy 50 éve is - voltak elrendezett házasságok, amik működtek, mert működniük kellett. Ezekben az esetekben a házasulandó felek általában anyagilag és szellemileg is hasonló szinten álltak, ami egy házasságban nagyon is előnyös lehet. Nem egy sztorit hallottam, ahol a menyasszony először kétségbe volt esve, hogy olyanhoz kell hozzá mennie, akit nem is szeret, aztán eltelt pár évtized, és már ő maga állította, hogy jobb ez így, mert megszerette a Sándort/Gyurit/Jóskát, mert olyan jó, dolgos ember, törődik a családdal stb. Nem feltétlenül előnyös ez a nagy szabadság, ami ma van, hogy az emberek meggondolatlanul összeállnak, aztán néhány év múlva elválnak. Ez szerintem nem emberhez méltó élet. Lehet lepontozni.

Remelkedunk...