Milyen egy római katolikus jegyesoktatás? Milyen feltételei vannak a templomi házasságnak?

1. A házasság és az egyházi rend az a két szentség, amelyek az Egyházban a közösséget szolgálják. Ezeknek az a célja, hogy aki fölveszi őket, mások üdvösségének előmozdítására szentelje magát. Ez a két szentség azoknak is üdvére szolgál, akik fölveszik, de csak azért, mert mások üdvözítésére törekszenek.

2. Krisztus akkor alapította a házasság szentségét, amikor részt vett a kánai menyegzőn, és amikor azt tanította, hogy a férfi és nő házastársi kapcsolatának a halálig kell tartania.

A többi szentségektől eltérően a házasságot Isten akkor alapította, amikor az embert megteremtette.

Krisztus a házasságot fölemelte a szentség rangjára, ez a házasság szentsége.

3. A házasság szentsége felbonthatatlan köteléket létesít egy férfi és egy nő között.

A házasság kötelékében a férj és a feleség teljesen és maradéktalanul átadják önmagukat egymásnak egy életre szólóan: egymást úgy kell szeretniük, ahogy Krisztus szereti az Egyházat.

A házassági kötelék állandó, hűséges, és új emberi élet fogadására kész.

A házasság állandósága, Krisztus szeretetének állandóságát tükrözve, kizárja a válást olyan értelemben, hogy a válással egy házasság véget érne.

Megmarad a házassága azoknak a pároknak, akik érvényes házasságot kötöttek, és külön élnek (még ha polgárilag el is válnak).

Olyan ember, aki érvényes házasságot kötött, nem köthet új házasságot, amíg a házastársa él.

A házastársi hűség, azt a hűséges szeretetet utánozva, amellyel Isten az embereket szereti, kizárja a többnejűséget és a házasságtörést.

Az élet befogadására való készség, Isten örökké termékeny szeretetét utánozva, kizárja a fogamzásgátlás minden formáját. (A természetes családtervezés nem fogamzásgátlás.)

4. Bármely pár, vagyis egy férfi és egy nő, akik meg vannak keresztelve és szabad állapotúak, fölvehetik ezt a szentséget. Ez azt jelenti, hogy az a férfi és az a nő, aki házasságra akar lépni:

legyen olyan életkorú és rendelkezzen mindazokkal a feltételekkel, amiket a polgári és az egyházi törvény megkíván;

nem élhet érvényes házasságban valaki mással (a házasságok ,,semmissé nyilvánítása'' csak azt állapítja meg, hogy a házasság érvénytelen volt);

nem állhat semmiféle erőszak vagy kényszer hatása alatt, amikor beleegyezését adja.

5. Püspöki engedéllyel a házasság megköthető akkor is, ha akár a vőlegény, akár a menyasszony (vagy mindkettő) nincs megkeresztelve. A házasság szentségét azonban nem vehetik föl. Házasságuk úgynevezett természetes kapcsolat, és az Egyház áldását elnyeri.

6. Egy katolikus és egy nem-katolikus, de megkeresztelt ember házasságot köthet, és fölveheti érvényesen a házasság szentségét. Ezt vegyes házasságnak nevezzük.

Az ilyen házassághoz külön engedély szükséges, és ezt csak akkor adják meg, ha a katolikus fél megígéri, hogy hitét továbbra is gyakorolni fogja, és hogy valamennyi gyermekét katolikusként fogja nevelni.

7. A házasság szentségét csak megbérmált személyek vehetik föl.

8. Akik házasságot akarnak kötni, azoknak föl kell készülniük erre a szentségre:

imádsággal;

keresztény életmóddal (ami egyebek közt azt is kizárja, hogy a házasság előtt együtt éljenek);

szentgyónással és szentáldozással.

9. Akik házasságot akarnak kötni, azoknak jelentkezniük kell egy püspöknél, papnál vagy diákonusnál, aki segíteni fogja őket a házasság szentségére való fölkészülésben.

Azon a közvetlen előkészületen kívül, amely a házasság előtti hónapokban történik, a családoknak is fel kell készíteniük gyermekeiket a házas élet várható feladataira.

Ennél közelebbi fölkészítést is kell nyújtani a házasságra a serdülőkorban a rokonok, tanárok, papok és barátok példájával és szavaival.

10. A házasság megkötése azzal történik, hogy egy férfi és egy nő beleegyezését adja, hogy teljesen és szabadon átadják egymásnak önmagukat.

11. A férfi és a nő egymásnak szolgáltatják ki a szentséget, amikor házasságot kötnek.

12. A püspök, pap vagy diákonus kiveszi és elfogadja a menyasszony és a vőlegény beleegyezését, és képviseli az Egyházat.

Püspöki engedéllyel nem-katolikus pap is kiveheti a házasulók fogadalmát.

13. A házasság szentségét általában szentmise keretében szolgáltatják ki.

Ha nem-katolikus és katolikus lép házasságra, a szentség kiszolgáltatása általában nem szentmise keretében történik.

14. Ahol a polgári törvény megkíván házassági tanúkat, ott az Egyház is megkívánja.

15. A házasság szentsége Krisztusnak és az Egyháznak a kapcsolatát jelzi és jeleníti meg.