Felkért tanúnak, de én képtelen vagyok ehhez asszisztálni. Mi legyen?

Szerintem meg ne vállald el, ha ennyire az értékrended ellen van ez az egész. Nem tudnád őszintén, jól csinálni, sőt lehet inkább tudat alatt az esküvő ellen hangolnád, próbálnál rossz érzést kelteni benne. Erre viszont nagyon nincs szükség.

Én is nagyon szigorú vagyok az erkölcsök terén, és az én barátnőm is épp egy elég rossz dologba készül, elmondtam a véleményemet róla, nem érdekli, ez van. Mindenki a saját életét éli, viszont támogatni senkit nem kell olyan dologban, amit te a szíved mélyén nem tartasz jónak.

Ha valaki csak addig barátod, amíg mindenben igazat adsz neki, akkor az nem lehet őszinte barátság. Szóval ne hallgass azokra, akik szerint a barátság érdekében vállalnod kell.

Elmondtad a véleményed, és járt a maga útján, ezzel semmit sem tehetsz, és nem is a te felelősséged. Hiszen nagy lány már, és szabad ember.

De nem vagy köteles asszisztálni is az ő erkölcstelen útjához.

Hogy ez nem SZERETET? Vagy inkább csak nem nyálas humanizmus. Ez szeretet, mert életre nevel, és a másik javát szolgálja. Támogatni valakit egy erkölcstelen úton mióta minősül igaz barátságnak, és szeretetnek?

Ha majd a szakadékba készül ugrani, akkor is szurkolsz hozzá, nehogy megbántsd?

Bocsának, hogy ilyen sarkos, "faragatlan bunkó" vagyok, de megkérdezted már tőle:

Ha ez a férfi elhagyta a családját miattad, mi a biztosítékod, hogy téged nem hagy majd el egy másik lányért? Nem lehet, hogy akkor majd te leszel az elhagyott asszony helyében? De hát, ki mint vet,...

Szóval tényleg fontos neked a lány? Akkor bizony el kell mondanod, hogy helytelen, amit tesz, és nem támogathatod benne.

Amíg magad félted, nem gondolsz a másikra. Vagy ki miatt akarod elkerülni a konfliktust? Kinek az érdekét szolgálja, ha nem szólsz? Őt félted, vagy magadat?

Én legalábbis ilyen kérdéseket kérdeznék meg magamtól:)