Mit gondoltok ez kivágná a biztosítékot?

A mi esküvőnk is 10 perc volt. Nagyon jò volt a hangulat, voltak bakik részünkről, alig bírtuk ki, hogy ne nevessünk hangosan. A szülőköszöntőt viszont nagyon megkönnyeztem.

Ùgy gondolom, hogy a szülőknek jár a köszönet, főleg ezen a napon. A sajàtoknak azért, mert felneveltek, anyòsnak/apòsnak pedig azért, mert felnevelték nekünk a férjünket.

Érthető, ha a párodnak az apja a férfiminta az életében, akinek meg akar felelni, akinek leginkább számít a véleménye, akihez erősen kötődik. Így biztos bántó lenne, ha pont ő nem menne el. De az apja is érzi talán, hogy ki is ő a fia életében és nem sértené meg a távolmaradással. (Persze könnyen beszélek, mert nem ismerem őket, de egy "átlag" szülőből kiindulva, így látom.)

Szerintem főleg egy elvált szülőnek óriási dolog, hogy az ő házassági kudarca ellenére a gyereke bátor, és be mer vállalni egy házasságkötést. (A férjem anyja utólag mesélte, hogy ő azt hitte, az ő rossz példájuk miatt a gyereke soha nem nősül meg, és mennyire megható volt látnia, hogy túl tudott azon mégis lépni.)

Olyat nem lehet, hogy az anyját megkéritek, csak ő menjen az új pasi nélkül?

Egyébként ha bármelyik szülő cirkuszolna a meghívásnál (pl. "ugye anyád nem lesz ott"), én higgadtan ezt hajtogatnám: "A meghívás mindkettőtöknek szól, nekem fontos, hogy ott legyetek, hisz mindketten a szüleim vagytok." Bármivel provokálnának, ennyit mondogatnék, és ha nem hagynak békén: "A döntés a tiéd, mit csinálsz. Az én lelkiismeretem nyugodt."

Akkor a te szüleiddel eleve van egy feszültség, már értem, miért fontos neked, hogy az anyós-jelölted ne haragudjon meg rád. Nem lenne jó úgy ott élni, hogy zsigerből meg van sértődve rád és magában esetleg azt gondolja, hogy "megbolondítottad" a fiát. Ennek a nőnek óriási szégyen lenne felvállalni kifelé, barátok, rokonok felé, hogy meg sem lett hívva (tudom, hogy felszínesség, ki mit gondol, de az emberek sajnos mégis így működnek), főleg, hogy ő "ünneplős" típus. Az már máshogy hangzik, hogy "a gyerekek nem akartak nagy ceremóniát, meghitt hangulatban csak mi voltunk ott".

Én továbbra is azt mondom, jobb a békesség, az esélyt kapják meg, mindenki úgy él vele, ahogy a személyisége, értékrendje engedi, de legalább rátok nem mondhatnak rosszat. A párodnak azt kellene elfogadnia, hogy a te hosszútávú családi megítélésed is kockán forog, mert nem mindegy, hogy indítasz. Őt már ismerik, szeretik, elfogadják a hibáival, hülyeségeivel együtt, téged még nem.

Gondolj arra, hogy ezt a meghívás-békát még lenyelitek (egyel több szervezkedési stressz már mit számít, volt eddig is bőven), aztán a közös életetekbe már senki nem rondíthat bele. Szerintem kevesebbet vesztetek így, mint a nem meghívásos dolgon. Igaz, egyiken sem nyertek, de a veszteség lehetősége, a kockázat kisebb.

Vezesd le racionálisan a párodnak (a férfiaknak ez talán bejön), hogy

- nem meghívás ---- nulla nyereség-nagy potenciális veszteség-nagy kockázat

- meghívás --- nulla nyereség-kis potenciális veszteség-nulla kockázat

(A kis veszteség, ha apja nem megy el, a nagy, ha anyuka megutál téged. Nulla a kockázat, mert ők dönthetnek, így a felelősség is az övék.)

Fiús anyuka véleményét akarod hallani, hát tessék. Én úgy gondolom magamról, hogy nagyon liberális vagyok.

A biztosítékot nálam nem verné ki. Ha mégis, semmiképpen sem rád haragudnék, hanem a fiamra.

Legjobb az lenne, ha bejelentenétek neki, hogy ekkor és ekkor összeházasodunk, de semmiféle ünnepséget nem akarunk. Magyarul "szeretnénk megszökni". Nem kikérni a véleményét, hanem bejelenteni neki a tényeket.

Tehát most találkozol először az anyukájával és mindárt esküvő?

Hát én valahogy elmondanám nekik azért még időben.Illetve már előbb bemutatkoztam volna a szülőknek..De hát ahány ház,annyi szokás.Sok boldogságot :))))

Szerintem senkinek nem esne jól, ha szereti a gyerekét és "kizárná" az esküvőről.

Ahogy jól esik persze, de számoljatok azzal, hogy lesz egy kis harag a részéről.