Házasok! Ti voltatok úgy, hogy úgy éreztétek nem működik, meg kell küzdeni azért, hogy elviseljétek egymást?

Hát mi együtt éltünk házasság előtt kb. 2 évig. Sokat veszekedtünk. És tipikusan olyan dolgokon, hogy "ő nem érti/érzi, hogy mit gondolok fontosnak". Én ilyenkor nagyon becsapottnak éreztem magam, hogy "nem is ismerem", "nem is szeret, ha így megbánt".

Aztán valahogy ezek a veszekedések lanyhultak és végül kihúnytak és ma visszagondolva potomságnak tűnnek. De biztos kellettek az összecsiszolódáshoz és nem voltak feleslegesek.

Ma kb. 10 éve vagyunk együtt, 6 éve házasok, túl sokkal keményebb, nem csak "elvi" próbákon és ma is szeretem. Az esküvővel nincs "happy end", kemény elhatározás, munka, türelem, sőt humor kell a házasság életben tartásához, de ha a mélyben megmarad a szerelem, az előzőekkel karöltve átsegíthet a hullámvölgyeken és aztán újra lehet a jó dolgokra koncentrálni :)

Ha nagyon kell küzdeni, akkor az nem jó.

Nyilván vannak súrlódások, hol nincsenek?

De, ha csak nagyon nagy erőfeszítések árán tudtok közös nevezőre jutni, akkor lehet, hogy a párod nem a te embered.

Lehet, hogy lenne valaki, akivel fél szavakból is értenétek egymást.

Én is így voltam a volt kapcsolatomban.

Szinte semmiben nem egyeztünk, állandóak voltak a viták.

Nem az volt a baj, hogy nem értette, hogy én mit akarok, hanem az, hogy ha értette is, csak belekötött piti dolgokba, vagy értetlenkedett. De legtöbbször nem is akarta megérteni az álláspontomat, csak fújta a magáét.

Fölösleges volt kínozni magam vele, mintha a falnak beszéltem volna.

Belegondoltam, hogy így akarom-e leélni az életemet?

Állandó magyarázkodásban, vitában, nézeteltérésben?

Hát, nem!

Nem voltunk egymáshoz valók.

Nem volt senki rosszabb a másiknál, egyszerűen nem passzoltunk össze.

Szerintem a túl sok vita mindig ennek a jele.

Nem kell gyötörni magunkat.

Ami nem megy, az nem megy.

Állandó súrlódások között nem lehet boldogan élni.

azzal egyet kell értenem aki azt írta mindenképp éljetek együtt a házasság előtt. mi a férjemmel ugyan a kapcsolatunk első évében nagyon sokat voltunk együtt értsd: kb 4-5 napot egy héten együtt alvással meg mindennel. így sokkal jobban ismertük egymást, mire összeköltöztünk az első évfordulónkon.

fél évet éltünk együtt konkrétan az esküvőnk előtt, és már 9 hónapja házasok vagyunk (össz 2 év 3 hónapos a kapcsolatunk)

talán egy alkalommal volt olyan hogy nagyon megbántott, de én amúgy sem vagyok veszekedés párti. inkább magamba fordulok, és nem szólok hozzá. többek közt azért is, mert tudom hogy ez sokkal jobban bántja őt.

egyébként nem szoktunk veszekedni. nagyon szeretjük egymást. mi abszolut nem küzdelmek árán vagyunk együtt. sosem éreztük hogy nem tudnánk elviselni egymást.

ha kétségeid vannak, mindenképp beszéljétek meg!

26/N