Templomi esküvő annak ellenére hogy nem szeretném? :SJogos?

A válaszadóknak igaza van, ekkora életszemléletbeli különbségek nagyon neheze hidalhatók át. Egyikőtök mindenképpen elégedetlen lesz - ha már az esküvő ekkora ütközőpont, mi lesz később a gyereknevelés során? Vagy a vallási gyökerű családi ünnepeken? Amikor karácsonykor a férjed Jézus születéséről mesél a gyerekeiteknek, te meg mondjuk szíved szerint azt mondanád nekik, hogy a karácsonyi manók hozzák az ajándékot... Ez csak egy elképzelt példa, de nyilván érthető, milyen kellemetlen helyzetekre, későbbi ütközőkre gondolok.

Ez a kapcsolat úgy működőképes, hogy mindketten nagy kompromisszumokat köttök a béke érdekében, vagy úgy, hogy egyikőtök ráerőlteti az akaratát a másikra. Az első esetben lehet jó a dolog vége, de a második lehetőségnél aligha...

[link]

295. Kik köthetnek házasságot?

Azok köthetnek házasságot, akik megkeresztelkedtek és bérmálkoztak, érettek a házasságra, és felkészültek a szentség vételére.

296. Hogyan kell a házasság szentségének felvételére készülni?

A házasság szentségének felvételére úgy kell készülni, hogy a jegyesek kellô idôben jelentkezzenek a plébánosuknál, részt vesznek a jegyesoktatáson, meggyónnak, megáldoznak, és egymásért imádkoznak.

297. Mi a vegyes házasság?

A vegyes házasság egy katolikus és egy nem katolikus keresztény házassága.

298. Miért veszélyes a vegyes házasság?

Azért veszélyes a vegyes házasság, mert a házastársak vallási közömbösségéhez vezethet, és nehezíti a gyermekek katolikus nevelését.

Szerintem ez nem "icipici áldozat", legalábbis én egyenesen gyűlölöm az egész egyházat, vallási mizériát, és nem csak azért mert ellenkezik a világlátásommal, hanem nagyon negatív dolgok értek engem az egyház részéről a múltban. Számomra már csak az, hogy felmerül a templomi esküvő, letörné az egész házasodási kedvemet, hiszen nem vesz figyelembe a párom, így nem biztos, hogy ő lenne számomra a megfelelő.

El sem tudom képzelni, hogyan lehet normális kapcsolat egy vallásos és egy nem vallásos személy között. Ez nem csak az asztali áldásban nyilvánul meg, hanem egy életformában, és a gyerekek is erre lesznek nevelve..

Hogyan lehet megoldani? Egyikőtök fel fogja áldozni a világát a másikért. És az a valaki mindig tüskét érez majd az oldalában.. Ha nem lesz templomi, akkor a férjed sosem fog úgy tekinteni rád, mint teljesértékű feleségre. Ha lesz, akkor benned lesz az érzés, hogy kényszerűségből kellett ott állnod, és a gyerekeidet is ugyanennek teszed ki, továbbá hallgathatod tőlük az "Anya, te rossz vagy, amiért nem hiszel Istenben! Higgy te is! Nem akarom, hogy a pokolra kerülj!" típusú szövegeket, ami elég kellemetlen lehet hosszú távon.. (hiszen gyanítom, a férjed nem csupán azért akarja megkeresztelni a gyerekeit, hogy vizesek legyenek..)

"szerintem nem baj, hogy egyikőtök vallásos, a másik nem,"

Kedves Nessie, kérlek olvasd el a 15_22-es bejegyzesemet. A templomi hazassagkotes nem helyszinvalasztas kerdese, hanem sok vallasi feltetelnek kell megfelelni hozza, tobb eves vallasi oktatasok es tobb vallasi szentseg felvetele utan lehetseges csak.

Nálunk hasonló a helyzet. Férjem vallásosan nevelkedett és még tartja, bár nem úgy ahogy a szülei (őket fanatikusnak mondanám). Én nem vagyok vallásos, vagy inkább azt mondanám, hogy a papokat nem komálom. A templomi esküvővel nem volt gondunk, mert az nekem is kedvemre való volt, bár azt hiszem nem úgy fogtam fel, ahogy ő.

Viszont a bibi a különbözésben van! Annó én is azt hittem, hogy ezzel nem lesz gond, szertjük egymást és felülemelkedünk ezen. Hozáteszem férjem már akkor is mondta, hogy ezek a különbségek (vallás, politika) nem jók egy kapcsolatban, de gondolom ő meg abban a hitben volt, hogy majd megtérek. Nem tudom a Te párod mennyire vallásos, de ha nagyon, akkor nem lesz könnyű egyikőtök élete sem, de a Tiéd talán nehezebb lesz.

Ugyanis egy nagyon vallásosat nem tántoríthatsz el a szokásaitól, azaz jó, ha engedsz, azaz lesz jó esetben csak néha vasárnapi templom, hittan a gyereknek keresztelő, első áldozás, bérmálkozás, meg minden egyéb. A párodat max csak azért fogja zavarni a dolog, hogy tudja, hogy ezt Te nem szereted.

Magyarán, ha túl bonyolult voltam: én mindent meg fogok engedni, és remélni fogom, hogy a gyerekem tisztábban fog látni, mint az apja.

És azt se felejtsd el, hogy ha a párod szokott beszélgetni is a pappal, akkor még az is uszíthatja (finoman).

Nem azért de ezt meg kell beszélnetek és kettőtöknek eldönteni hogy lenne jó. Ha sehogyan nem tudtok megegyezni, vagy ha csak kényszerből mennél bele akkor nincs értelme az egész házasságnak és inkább felejtsétek is el, mert tuti válás lesz a vége.

Én sem mennék templomba, a párom ezt teljesen megértette, hiszen elég álszent dolog lenne miközben nem vagyok vallásos. Ha a párod még ezt sem képes megérteni akkor gondban vagytok.

Ha belemennél és olyan esküvőd lenne amilyet nem szeretnél... gondolod boldog lennél? Mert én biztosan nem. Csak kínszenvedés lenne az egész cécó.