Esküdtetek/esküdnétek úgy templomban, hogy nem vagytok vallásosak, teljesen elhatárolódtok ettől az egész Biblia, templom dologtól, sőt még Istenben sem hisztek?

ma 16:41

Attól, hogy a legtöbb ember ezt jobban elismeri és hogy a törvény is ezt ismeri el, attól még én ugyanúgy képmutatónak érzem. Mint ahogy magát a törvényt is, ami nem ismeri el törvényesnek az egyházi esküvőt.

Ez az én személyes véleményem, én így érzem. Tisztában vagyok vele, hogy rajtam kívül kevesen érzik így, de nem fognak megváltozni az ezzel kapcsolatos érzéseim, csak azért, mert a társadalom nagy része nincs velem egy véleményen.

Természetesen elismerem a törvényt, hiszen kötelességem elfogadni, ettől függetlenül képmutatónak érzem.

Úgy gondolom, ha valaki a vallásának megfelelő szertartás szerint házasodik, nem kellene végigszenvednie a polgári szertartást is. Azt megértem, hogy persze, el kell menni a hivatalba, be kell jelenteni, törvényesíteni kell, de magát a szertartást ilyen esetben feleslegesnek tartom.

Kedves 16:31!

Egy percig sem állítottam, hogy nem vagy boldog. Igazad van, eltaláltad, nem ismerlek, akármilyen meglepő is ez számodra...

Kicsit megmosolyogtam ezt a mondatodat, hogy: csak vigyázzak, nehogy erre tegyek fel mindent.

Hát igen, talán így is lehet fogalmazni: a Jézus Krisztusba vetett hitemre tettem fel mindent. Nem tudom, hogy értetted egyébként ezt: úgy fogalmaztál, mintha nekem ez a földi élet nyomorúság lenne, és sóvárogva várnám a halál után az örök életet.

Igazad van, várom is. De már itt ez a földi életem, ez a néhány évtized (ki tudja mennyi?) igazi öröm számomra. Élvezem az életet, aminek csak Istennel van értelme. Teljes örömöm, békességem, boldogságom és reménységem van. Ha gondjaim vannak, imádságban odaviszem Isten elé. Semmitől nem félek, mert neki gondja van rám. Tapasztalom az Ő hordozó erejét és szeretetét mindennap: családban, tanulásban, közösségben, baráti társaságban, egyszerűen mindenben. Ez nem túlbuzgó fanatizmus, nem szekta, hanem személyes hit: ha egyszer netalántál véletlenül a kezedbe akadna egy Biblia, akkor abban mindent megtalálsz.

Szörnyű lehet úgy leélni egy életet, néhány hamar elillanó évtizedet, hogy nem tudod, mi lesz veled, nincs élő reménységed. Dehát nem erőszak a disznótor, mondják mifelénk.

Legjobbakat!

Nekem majdnem az olyan emberek miatt nem lehetett templomi esküvőm, akik miatt a templom egy baromi szép helyszín az esküvőhöz, de a lábukat be nem tennék oda máskor. A szülővárosomban a pap nem akart minket megesketni, mert hogy annyi ilyen ember van ( a párom nincs megkeresztelve), akinek csak a háttér miatt kell. Pedig nekem tényleg fontos, hiszek Istenben, szoktam is templomba járni...

Persze mondta, hogy nem ránk gondol, de nem volt hajlandó kivételt tenni (mert hogy őt már annyiszor becsapták). Szerencsére találtunk másik papot, aki liberálisabb.

Szóval én nem tartom egyenes dolognak, ha valaki a szép fotók miatt csinálja. Akkor, ha az egyik fél vallásos, és meggyőződésből házasodna templomban, a másiknak meg mindegy, akkor azt mondom rendben..