Esküdtetek/esküdnétek úgy templomban, hogy nem vagytok vallásosak, teljesen elhatárolódtok ettől az egész Biblia, templom dologtól, sőt még Istenben sem hisztek?

Nem vagyok vallásos, de kulturális szinten érdekelnek a vallások. Így szívesen bemegyek egy-egy templomba, zsingógába, mecsetbe, stb. beszélgetek az adott vallás képviselőivel.

De esküvőt nem tartanék ott. Építészetileg engem is lenyűgöznek a templomok, de "turistaként" bármikor besétálhatok nézelődni, de így nem is tévesztek meg senkit, hiszen én a festményeket, oszlopokat, színeket nézem, számomra többet nem jelent.

Apám vallásos, ő szerette volna, ha van templomi esküvőnk, de mondtam, hogy ők se esküdtek templomban, mert anyám hasonlóan hozzám, nem akarta. No meg nem sérteném meg senki vallását azzal, hogy nekem ez csak egy szép díszlet lenne.

Természetesen a nagyapám halotti miséjére elkísértem és nagyon figyeltem, hogy mikor mit kell csinálni, de az édesapámnak szólt, nem a vallásnak, ott csak egy voltam a tömegből.

De zsidó barát is vitt már el zsinagógába. Nem kellett semmit csinálnom, tudomásul vették, hogy én csak "érdeklődő ateista" vagyok, aki szeretne ilyet is látni. Leültem hátra, ahol senkit se zavartam és érdeklődéssel néztem, hogy hogyan is folyik egy ilyen dolog. Utána a rabbival is beszélgettem, de senki se próbált megtéríteni és én se próbáltam elmagyarázni nekik, hogy szerintem miért nem létezik isten. De az nagyon kellemes élmény volt, hogy ennyire tisztelettel álltunk egymás világnézetéhez.

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__eskuvo__1..

Szerintem nincs olyan, hogy ha a párom nagyon akarja. Mi az, hogy csak ő akarja? Hiszen ez egy kölcsönös eskü, amit SZABAD akaratunkból teszünk és (elvileg) halálunk órájáig betartjuk.

Nem.

Valószínűleg nem is lennék együtt olyannal, aki olyan vallásos, hogy mindenképp templomban akar házasodni. Na nem emiatt nem, hanem mert valószínűleg az élet sok területén nem egyeznénk, ami nem tesz jót egy kapcsolatnak.

Azt elfelejtetted írni, hogy a párod hogyan látja ezeket a dolgokat. Ha legalább az egyikőtök hisz Istenben (pontosabban Istennek: hogy úgy szerette ezt a világot, hogy az egyszülött fiát, Jézust adta kereszthalálra, hogy aki hisz Benne, ne vesszen el, hanem örök élete legyen), még akkor sem tanácsolnám, hogy legyen templomi esküvőtök. A templomi esküvő lényege, hogy Istentől is áldást kértek a házasságotokra, hiszen ő szerezte a házasságot is, és ő teremtette egymásnak a nőt és a férfit.

Ha közömbös számotokra Isten, akkor nektek bőven elég a polgári esküvő. Bár ne lenne számotokra közömbös! Dehát azon csodálkoznék inkább, ha minden ember Istennek tetsző életet akarna élni. Úgyhogy nem lepődök meg. Nincs min.

Én őszintén kívánom, hogy legyetek boldogok, bár ha Isten nélkül élsz/éltek, nincs értelme az életnek. Megszületünk, felnövünk, dolgozunk, küszködünk, aztán meghalunk, kivisznek a temetőbe, oszt jó napot. Valakinek 20, valakinek 40, valakinek 60, valakinek 80 évig tart ez az élet, amit testben élünk. Ha valaki csak ebben a néhány évtizedben tud gondolkodni, az szomorú. Igazi, örök boldogságot ez alatt a néhány évtized alatt nem lehet találni Isten nélkül, akárhogy is kapálódzik az ember. Akármennyi pénzt keres össze (hogy tisztességes vagy tisztességtelen módon, arra most ne térjünk ki), akármennyi haverja, barátja, szerette van, boldogságot ez nem ad. Csak olyan boldogságot, ami ideiglenes. Ideig-óriág megvan, aztán elmúlik, és csodálkozik az ember, hova tűnt. Istenben mindez nem probléma, mert nála van az igazi, örök, el nem múló boldogság. Kívánom neked/nektek, hogy egyszer ismerjétek meg ezt! Én már megismertem, és megváltozott az életem. Van értelme, boldog vagyok, és a boldogságom nem a külső körülményektől függ.

Nem vagyok pap, se szektás, se térítő akárki. Csak egy átlagos, 20 éves egyetemista srác vagyok, aki mindezt már felismerte, elfogadta és azóta boldogan ezzel él. Ja és se nem papképzőbe, se teológiára nem járok, nehogy valaki ezzel jöjjön.. :) jogot hallgatok.

(ui.: láttam, hogy valaki a misén lévőket alázta, hogy milyen képmutatóak. Sajnos így igaz. Rengeteg ember jár úgy templomba, hogy abszolút semmi köze Istenhez, csak megszokásból vagy fanatizmusból megy. Szörnyű dolog ez. És sajnos az Isten nélkül élő emberek, akik messziről kerülik a templomot, Bibliát, a legtöbbször csak ezeket a képmutató, magukat hívőnek nevező emberekkel találkoznak, és nem is csoda, hogy megbotránkoznak rajtuk, csalódnak bennük. De az a jó dolog, hogy vannak olyanok is, akik igaz hívők, és nem képmutatásból mennek templomba, hanem azért, mert Valaki megszólította őket, és átformálta az addigi kiúttalan, boldogtalan életüket.

Egyébként a római katolikus vallással az a gond, hogy rengeteg a külsőség, a mindenféle (a Bibliában sehol meg nem található) szertartás, giccs. Ez nem helyes dolog. Én református vagyok, és hála Istennek naponta tapasztalom Isten áldásait.

Ne haragudj, hogy elnyújtottam, és elkalandoztam, kedves kérdésfeltevő, de valahol itt van a kutya elásva.

A legjobbakat!

Minek esküdnétek olyan valaki előtt,akiben nem hisztek?

Arról nem beszélve,hogy az első jegyesoktatáson kiszúrja a pap,hogy ateisták vagytok.

Nem látom értelmét az egésznek.