Tényleg nekik van igazuk? Meg kéne hívni?

"Különben is csak azért hívtam volna meg, mert apukám párja, de így már biztos nem akarom."

Nekem ebből márpedig az jön le, hogy már eldöntötted, nem akarod meghívni.

Eszembe jutott most apósom nője. Mikor anyósom meghalt (hosszú ideig volt beteg), rá nem sokra odaköltözött az én házamba. (apósom is ott lakott anyósommal, nekünk 2 házunk volt, de 1 telken igy vettük anyósom miatt, mert igy mindig volt otthon valaki 3 felnőtt emberből, hogy ha kellene valami) Szóval, apósom ott maradt, amit nem is bántam, mert jól kijöttünk. Aztán odahozta a nőjét, 3 gyerekével, azt sem bántam. Aztán kiderült, hogy egy rosszindulatu banya, és első körben meg akarta tiltani a gyerekeimnek, hogy átjárjanak a saját nagyapjukhoz. Kicsit leesett az álla, mikor megmondtam neki, hogy neki itt kuss van, mert ő nincs otthon, szóval ehhez tartsa magát. Aztán el akart minket üldözni, úgy hogy megkeseriti az életünket. Nem jött össze, mert hogfogtam a cuccát, és a kölkeit, és mehetett, amerre látott.(volt neki hova) Apósomnak megmondtam, hogy ha megy megy, ha marad, marad, neki itt mindig van helye.

Azért irtam le, mert hirtelen ez jutott eszembe erről a szituról. Amúgy ha akkor lett volna az esküvőnk, mikor képben volt már ez a nőcske, akkor nem hivtam volna meg, a macát, viszont apósomat természetesen igen. Az esküvő a páromé, és az enyém. Úgy ahogy a te esküvőd a párodé, és a tied, a ti szerelmetekről szól a dolog, azt ünneplitek. Az a némber hajlandó lenne ezt megünnepelni veletek kultúrált körülmények között? Ezt neked kell kisakkozni. De én nem hivnám meg. Beszéld meg édesapáddal a helyzetet, és kérd meg, hogy ne haragudjon meg rád (igy nem lesz sértődés), de te nem tudsz egy légtérben maradni ezzel az asszonyszeméllyel ,mert nem érzed jól vele magad. De őt nagyon szereted, és szeretnéd, hogy ott legyen a szerelmed ünnepén. Hiszen nélküle nem lehetett volna az a bizonyos nap. Meg ilyene. Ja, és én mondanám neki, hogy ne hozzon ajándékot, mert számodra az lenne az ajándék, ha ő eljönne, egyedül oda.

Remélem volt türelmed elolvasni, amit irtam.

Nekünk tavaly volt az esküvőnk. Voltak rokonok, jóban vagyunk, azaz voltunk velük, de tudtuk: ha kapnak meghívót az a baj, mert kell nászajándék, és az ugye PÍZBE kerül, de ha nem hívjuk meg, akkor az a baj, mert pont őket nem hívtuk meg, pedig ők is tudnának venni valamit. Szóval két rossz közül a kisebbet választottuk, meghívtuk őket. Mondjuk nem is jöttek el, de legalább nem mi vagyunk a szemetek, akik nem hívják meg a rokonokat.

Szerintem hívd meg, mert ezmég a kisebbik rossz, aztán legalább nem kell hallgatnod, hogy őt miért nem, na, akkor lesz aztán igazán rossz a kapcsolat, meg apukád is lehet kényelmetlenül érezné magát.

!!!!NE!!!!! HÍVD MEG!!!!!! ez lesz életed legboldogabb és legszebb napja mint ahogy sokan mondták csak olyat hívj meg akit TE és a PÁROD szeretnétek!!!

Nagyon sok boldogságot kívánok!!

Én még ennél is cifrább sztorit mesélek neked, kedves kérdező!

Az én esküvőmön még apósom sem lesz ott! Hála a jó égnek! Ez nem az én "agyszüleményem", hanem páromé, ugyanis olyannyira rossz viszonyban vannak egymással, hogy teljesen felesleges lenne ez a lépés. De hozzá hasonlóan én is gyűlölöm apóst, és higgyétek el, súlyos oka van ennek. Sőt, nem csak az esküvőmön nem akarom látni, hanem az életben sem, soha! Páromnak megmondtam, hogy ő felőlem azt csinál, amit akar, olyan viszonyban van az apjával, amilyenben akar, de engem hagyjon ki belőle egy életre. Nem vagyok rá kíváncsi, nem is leszek, és nem is voltam. (Illetve "volni" voltam, de az még régen volt, amíg meg nem ismertem.) Nem vagyok kíváncsi egy olyan emberre, aki a viselkedésével megtagadja a saját fiát, és inkább az elmebeteg, rosszindulatú, gonosz nőjét pártolja.

Ja, amúgy párom véleménye erről: ha végre elköltözik otthonról, akkor minden kapcsolatot megszakít az apjával. Őszinte leszek: nem zavar a dolog, sőőőt!

Ja, és persze a kommunikáció sem működik, szóval reménytelen a dolog.