Miért ilyen heves az ellenállás manapság?

Az előző levelemben kissé "hosszúra nyúltam" de a lényeg, hogy azt a férfit, akit én szívből szeretek nem tudtam volna máshogy elképzelni/hívni, minthogy férjem. Túl szép volt a szerelmünk ahhoz, hogy ne lépjünk tovább a házasság irányába.

És ez nem egy papírról, ruhákról, ékszerekről szól.

Az őszinte szeretetről, elfogadásról, felvállalásról.

Mi így akartuk.

És csak remélem, hogy 25 év múlva is ezt mondhatom. Mindenesetre teszünk is érte, hogy így legyen. :)

Azokat viszont nagyon sajnálom, akiknek nem jött össze de hittek a házasság intézményében. Annyi okot hall az ember, ami váláshoz vezet, ami ráadásul elég csúnya végkifejletet eredményez az esetek nagy százalékában...

Ebben az esetben én azt mondom, hogy próbáljanak a jóra, szépre visszaemlékezni, még ha csak kevés is jutott belőle. Ha pedig gyermek is született a házasságból, akkor pedig egyértelmű, hogy nem volt fölösleges megismerni a másikat!

Szerintem.

17.25

Egyet értek veled, csak mikor az ember eltervezi, hogy egy életen át azzal az emberrel lesz,erre építi az életét,és nem jön össze,akkor valahogy megcsömörlik ettől a szótól,hogy házasság,feleség...sajnos!!!

17:25-ös vagyok.

Megértem.

Ha belegondolok mi történne most, ha valami miatt el kellene, hogy váljunk hát... azt hiszem óriási törést okozna bennem. De ő benne is.

Nem tudnám, hogyan tovább.. egyedül, nélküle.. hisz minden összeköt vele.

De csak, hogy kicsit felvidítsalak, minden rossz után jön valami jó dolog is! ;)

Ha majd jön a szerelem engedd hát, hogy szeressen. Ne zárkózz be! Épp ellenkezőleg, nyiss a világ felé! Tedd azt, amit szeretnél, ismerj meg embereket, találj barátokat.

16:59 a másiknak írtam igen

17:1o még jó, h az élettársak mind hűségesek.

Aki elvált, azt megértem, h nem rohan újra a házasságba, na de aki még nem is volt házas????

A mikrokörnyezetből nem lehet az egészre következtetni. Aki a barátai példáján lát XY dolgot, annak számolnia kell azzal, hogy egy kis csoport (falu, baráti kör, stb) jelentősen eltérhet az országos átlagtól bizonyos kérdésekben.

Sajnos az országos statisztikák azt mutatják, hogy a házasságok száma egyre csökken. Nem csak itt, szerte nyugaton. Ennek az okait szociológusok próbálják vizsgálni, íme néhány megállapítás, nem feltétlenül a legfontosabb dolgok, de hozzájárulnak a nagy egészhez:

1) Nő a házasulatlanok társadalmi elfogadottsága. Az egy komoly házasságra kényszerítő erő és házasságban tartó erő volt, hogy a szingliket (akkor még nem így hívták őket) a társadalom kinézte maga közül. Ezt úgy kell elképzelni, hogy hogyan reagál a környezet, ha kiderül valakiről, hogy mondjuk homokos, adóellenőr vagy épp szingli. Az emberek többsége nagyon fél a többiek kirekesztésétől, ezért inkább titkolja a helyzetét. A szingliséget nemigen lehet titkolni, ez sokszor vezetett házassághoz. Ma már a szingliség vállalható állapot (a másik kettőt továbbra is titkolni szokták), ami egy öngerjesztő folyamat: minél több a szingli a társadalomban, annál elfogadottabb ez a helyzet, hiszen ők maguk a társadlom egyre nagyobb részét adják, és ez további szinglisedéshez vezet.

2) A fogyasztó szemlélet (ha kicsit rossz vagy régi, dobd el) eluralkodott a kapcsolatokban is. Ráadásul az egoizmus olyan mértékű ma már, hogy a másikra mint eldobható, igényeinknek megfelelő árucikkre tekintünk, ők meg ugyanígy tekintenek ránk. Az embereknek nem tanítják meg, hogy a társas kapcsolatokhoz két téren is áldozni kell: igényeinkből leadni, hibáinkból meg felszámolni kell. Ma már az a jelszó, hogy "szeressen úgy, ahogy vagyok", meg hogy "majd megtalálom az igazit". Csakhogy ha két ilyen "szeressen úgy ahogy vagyok" találkozik, akkor az istennek se hajlandók egymásért változtatni valamin, inkább tovább keresik az igazit tovább. Igazi pedig nem létezik, mert gyakorlatilag fizikai képtelenség, hogy merő véletlenségből pont olyan legyen valaki, amilyennek elképzeltem, és ha pont ilyen valaki létezik is, mi a garancia rá, hogy ő meg éppen engem képzelt el magának?

3) A folyamatos halogatás (előbb karrier aztán család) sem kedvez a helyzetnek. A valóságban az a helyzet, hogy az emberek többsége az ismerőseinek a túlnyomó részét a suli alatt szerzi, utána már alig köt újabb ismeretséget. Vagyis mondjuk ha jársz 3 iskolába (általános, gimi, egyetem), akkor megismersz 4-5 évenként 50-100 embert, majd ledolgozol 30 évet ugyanazzal a 15 emberrel. Aki ilyenkor nem ismerkedéssel foglalkozik, az később nagyon nehezen és sokára fog párt találni magának.

4) A jogi környezet szintén nem kedvez a házasságnak. A házasságot viszonylag könnyű megszűntetni (jó, mondjuk sok idegesség, meg sok pénz, de attől függetlenül egy elindított válást előbb-utóbb kimondanak, sz idegesség még senkit nem tartott vissza a válástól). A házassággal járó jogi előnyök nem túl nagyok.

Én tudom, hogy a külső kényszerrel együttartott házasságok egy része nem boldog, kirakatházasság. Ugyanakkor a megszűnt házasságok egy része menthető lenne, csak mindketten feladták próbálkozás nélkül. Márpedig egy házasságból kilépett ember elvesztegetett egy csomó évet az életéből, kezdheti a párkeresést elölről (ha kezdi egyáltalán), stb stb.

17.40.

Egyébként így teszek!6 év után hagyott itt a feleségem, de 3 hét alatt kihevertem,pedig piszkosul szerettem,szerelmes voltam belé,de rájöttem, hogy a sírás nem segít. Pozitívan kell állni a dolgokhoz,nyitni a világ felé, hogy aztán egy nő kitárt karjába rohanjak, s magamhoz ölelhessem mindörökre!

Másképp nem is lehet! Az élet megy tovább (tudom, közhelynek hangzik) de az idő minden sebet begyógyít! :):):)

És én minden csalódottnak csak azt tudom kívánni, hogy szeressen!

Mert ha szeretet van benned a világ felé (legyen az akár egy csiripelő kismadár a fán), akkor mindened megvan!

;)