Leendő férj jómódú, viszont te szegény?

Kedves Kérdező!

Tudom, mit érzel, nem részletezem, mert még kimondani is szégyellem, hogy a mi családunkban mi a helyzet. A lényeg, hogy én is megcsináltam mindent önerőből. (Úgy, hogy ugyebár a "családom" nemhogy nem segített, de még hátráltatott is a céljaim elérésében!!Szemükben én voltam a kis beképzelt (mert kitartottam a tanulás mellett), akinek "majd letörjük a csírádat"...(nem sikerült, megvan a diplomám)

Nem is folytatom, tényleg.

A párom családja jómódú és NORMÁLIS! Ami nekem néha kicsit furcsa is volt :D, de már nagyon jól beilleszkedtem. És úgy érzem, hogy elfogadtak, hiszen a három év alatt (ebből 2 éve vagyunk házasok) SOHA nem bántottak egy szóval sem! Ezt még álmomban sem mertem gondolni, hogy így lesz.

A szüleimről nem kérdeznek, nem hoznak kellemetlen helyzetbe soha. Az érdekli őket, hogy velem és a -hozzáteszem egyetlen! kisfiukkal- mi van, megvan-e mindenünk, munkahely rendben van-e....mindenben segítenek minket! (Igaz, még a mai napig is néha elsírom magam, hogy a férjem családja milyen rendes és hogy nekem miért nem lehetett soha ilyen családom??? :(((((((

Most várjuk első gyermekünket, és néha eszembe jut, hogy szegény gyermekünknek csak az egyik nagyszülei rendesek és normálisak. (persze az én anyám már most gúnyolódik, hogy persze mindig a párom szüleiről csak jót mondok, bezzeg ő is sztár mami lenne, ha ő is gazdag lenne....de nem tudok mit tenni, ha csak jót tudok róluk mondani)

De, mostmár túl kell ezen lépnem lassan (az önsajnálgatáson): az a lényeg, hogy most én vagyok a szülő és én úgy élek, hogy engem ne kelljen majd szégyellnie!!

Te is erre koncentrálj, az legyen a lényeg, hogy mostmár te alakítod az életedet! Az legyen rendben. A szüleidről nem tehetsz. Tudom, hiába mondják, de akkor is ez az igazság. És aki normális, nem ez alapján ítél meg.

Mindig is úgy "mértem" az embereket, hogy a saját startvonaluktól számítva mennyit értek el. Ha valakinek úgy van vagyona, hogy kapta, odaadták, az számomra kevesebbet ér, mintha kevesebb van, de mélyebbről küzdötte fel magát.

Nekem szerencsém volt, mind anyagilag, mind érzelmileg biztos háttérből származom.

De, volt egy olyan exem, aki jelentős hátránnyal indult. Érettségit felnőttként csinálta meg, majd hihetetlen munkabírással dolgozott. Nem volt gazdag, de én magam képtelen lettem volna heti hét napot,naponta 12-16 órát dolgozni. Csodáltam érte, hogy ő ezt évekig képes csinálni, panaszkodás nélkül.

A sors fintora - ő szakított, mert nem tudta megemészteni, hogy nekem magasabb iskolai végzettségem lesz (akkor még főiskolára jártam). Engem nem zavart, őt igen.

A férjemnek hasonló múltja van, besikerült egy gyerek aránylag fiatalon. Minden segítség nélkül küzdötte fel magát, tartotta el a családját. Gyerek mellett érettségizett, majd a kulimunkákból felküzdötte magát egy jól fizető állásba.

Neki is volt gond az önértékelésével, bár ő inkább - ok nélkül - butának tartotta magát. Egyszer ő is elkezdett azon keseregni, hogy én biztos sokkal okosabb vagyok, mert három nyelven beszélek. Mondtam neki, hogy egyrészt, ha ő foglalkozna szenvedélyesen valamivel tíz éve, neki is menne (szóval van benne munka), másrészt elé toltam egy matek zh-mat, hogy oldja meg. Simán megoldotta, én meg egy vagyont fizettem a magántanárnak hónapokon át, hogy végül hatodik vizsgán, kegyelemkettessel átengedjenek. Ez meg affinitás kérdése.

Végül saját maga miatt beiratozott jogra, már két éve végzi, kifejezetten jó eredménnyel. Első félévben a legtöbb veszekedés abból volt, hogy a vizsga előtti egy órában bepánikolt, hogy ő hülye, nem fog átmenni, nem megy be.

Ilyenkor rendre "bekiabáltam" vagy egyszerűen öltönyben "kizártam", hogy tessék bemenni, az egyesért is dolgozni kell. Négyesnél rosszabb jegyet nem kapott és utólag megköszönte, hogy ha kicsit erőszakosan is, de bezavartam vizsgázni.

Azóta megjött az önbizalma, saját magát is többre tartja. Pedig eddig se volt vele gond, csak ezt ő nem látta be.

És kiderült, hogy van ez közös pontunk: mindketten hülyék vagyunk a számvitelhez :) Éljen az egyenlőség :)

Az en esetem se mindennapi, szeretnek kicsit irni neked rola. En egy szegeny csaladbol jövök, 3 testverem van, en a 4. gyerek, akinek szinten sokaig alkoholista apja volt, de vegül leszokott, es ma mar a vilag legjobb apja lett. :) Szeretjük, akkor is ha regen "gyenge volt", mert sokszor az alkohol a meneküles jele. A szüleim sokat kibirtak, 4 gyereket neveltek fel a kommunizmusban, penzük alig volt, megis kitartottak egymas mellett, a legroszabb idöben is, amikor apam minden nap holt reszegen jött haza, es "terrorizalta" (erzelmileg, kiabalva) a csaladot. En is sokat szenvedtem, de megbocsajtottam neki, elfelejtettem a multat, mert ma mar egy kicserelödött ember. Hatha egyszer a te mamad is megvaltozik! Ehhez neked is segiteni kell öt, lehet, hogy a jomodu csalad amelyikbe hazasodsz eppen jol jön es örajta is valtoztatni fog jo iranyban...

Az en ferjem külföldön született, nyugati eletmodban nött fel, de megsem volt olyan szep gyerekkora, mint nekem a "szegeny" Magyarorszagon. "A penz nem boldogit", ezt megtanultam az ö peldajan egy eletre. A penz kell a boldogsaghoz, de nem ettöl függ a jo elet, a harmonia. Elöször en is total odavoltam a ferjem csaladjaert, hogy milyen jok, milyen szep minden naluk! Evek mulva derült feny a "sötet" oldalukra is, amiröl persze hallgattak. Anyosom a hazassagunk utan fokozatosan elkezdett ellenem taktikazni, nem tamadott szembe, de a hatam mögött, ami meg roszabb volt. A ferjem, "jo kisfiu" leven nem tudott ellene lepni, es azt az utat valasztotta, hogy "menekül" a csaladjatol. Most mar olyannyira rossz a kapcsolatunk, hogy 2 eve nem is talalkoztunk velük. Anyosom irigy a boldogsagunkra, mert neki az elete gazdag, de kiüresedett, boldogtalan. Aposom hideg, szeretetet soha nem mutat senki fele, a ferjemet gyerekkoraban sorozatosan verte, nem is folytatom...amikor a ferjem felhozta ezt, ezt mondta: "edes fiam, neked fogalmad sincs rola, milyen egy rossz gyerekkor!" Aposom mindent penzzel mer, holott a penz nem egyenlö a boldogsaggal.

En is sokat tanultam, eleinte lealacsonyitottam magam es csaladomat, rajongtam anyosomert, es az uj csaladomert. Nem volt eleg önbizalmam, es ugy ereztem, hogy kisebb vagyok, mint a ferjem, mert "szegeny" csaladbol szarmazok. Azota nagyon sokat kellett tanulnom, es ma mar joval maskepp latom a vilagot, felnöttem, es mai szemmel ugy latom, hogy hiaba volt szegeny a csaladom, erzelmileg sokkal gazdagabbak vagyunk/voltunk, mint a ferjem csaladja. A parom megbecsül, ragaszkodik hozzam, es most mar 2 szep kisgyermekünk van, ezert muszaj is tovabb kitartanunk, akkor is, ha a gazdag, abnormalisan viselkedö csaladja ellenünk van.

Irtad, hogy meghivtad anyos jelöltödet anyukadhoz...vigyazz vele, nehogy tul közel engedd magadhoz! Sajnos en hibaztam, amikor anyosomat "baratnökent" kezletem. Kesöbb sok mindent ellenem forditott es rajöttem, hogy nem igazi szeretet volt amit felem mutatott, csak kepmutatas. Valahol egy fius anya mindig rivaliskent latja a menyet, nem ertem hogy miert, de sajnos igy van.

Meg egyszer sok boldogsagot kivanok Nektek, es a parodnak elöre is kivanom, hogy erös legyen, mert lehet, hogy a szülei tamadni fogjak. Nem biztos, hogy szemtöl szembe, de indirekt modon.

Irhatsz privat Mailt ha gondolod, megbeszelhetjük anyukad problemajat, hatha tudok kicsit tippeket adni neked, hogyan tudnad feldolgozni (vagy atertekelni) a legkönyebben a multadat.

Bocs, a 9:17-es es 10:47-es is en voltam. A 2. valaszom folytatasa az 1.-nek, reagalva a közben irt kommentjeidre.

Es meg valami...az sem veletlen, hogy a parod TEGED valaszt! A materialis gazdagsag nem egyenlö a lelki "gazdagsag"-nak, lehet hogy ezt benned talalta meg :))

Nálunk bár nem ennyire sarkos a helyzet, de hasonló! Édesapám elég nagy vagyonnal rendelkezik! A férjemnek viszonylag jó állása van. Már csak az anyukája él. Neki is jól fizető állása lenne, csak sajnos iszik. Apósom meghalt. Jó állása volt, de rengeteget hitelt hagyott maga után.

Apuék mindennel segítenek. Házat, kocsit kaptunk, a mai napig kapunk dolgokat. Neki ezt nagyon nehéz volt feldolgozni. Iszonyatosan hálás a szüleimnek,hogy nyilván rossz neki,hogy anyósom ennyit nem tud adni. Ő inkább kajával segít. Bár úgy gondolom,hogy inkább ne költene ennyit kajára, meg néha hülyeségekre, és inkább tudná rendesen fizetni a számláit. Nemrég adtunk neki kölcsön 100 ezret. Na mindegy is. Nyilván ez nagyon bántja a férjem! Illetve már elfogadta! A szüleim is intelligensek, felérik ésszel,hogy nem mindenki áll úgy, soha nem várták a párom családjától,hogy ennyit adjanak. Nem mellesleg szerelmesek a férjembe!

Szóval nagyon nehéz ez. Nem voltam soha ilyen helyzetbe, de nem lehet könnyű! Ennek csak az a megoldása,hogy intelligens szülők vannak, akik értékelik,hogy bár a gyermekük választottja nem olyan körülmények közül jött,mint ők, de mindent megtesz azért,hogy valamit letegyen az asztalra!

negatív példa: volt egy ilyen kapcsolatom, én nem vagyok szegény de nem akarok a szüleimen élősködni. A barátom nem volt képes feldolgozni hogy én iskola mellett dolgozni járok, nem költök havi 100ezer forintot albérletre, hogy a szerinte elfogadható életszínvonalon éljek stb stb vége is lett...

pozitív példa: a szüleim így indították a házasságukat, idővel rendeződött a helyzet a családok között:)

Ha senkinek érzed magad a párod mellett, akkor menekülj, amilyen gyorsan csak lehet. Ezt tudnám tanácsolni.

Onnan tudod, hogy szeretve vagy-e egy kapcsolatban, hogy nem kell semmiért szégyenkezned a párod előtt, mert 100%ig biztos vagy abban, hogy elfogad olyannak, amilyen vagy, a múltaddal, a rossz tulajdonságaiddal, a családoddal, az erényeiddel együtt. Ha ez nincs meg, nem lesz jó a kapcsolat/házasság.