Horváth a vezetéknevem és a páromé is. Idén lesz az esküvőnk, de nem döntöttem a nevemet illetően! Megtartani ugyanígy semmiképp nem akarom. Hogy csinálnátok?

Ezek nem olyan rosszak szerintem:

Horvath Gaborne (nem divat manapsag)

Horvathne H. Eva (ha lehet igy)

Horvath Eva (bar ezt nem szeretned)

Horvathne Horvath Eva nem rossz igy.

Mert sokkal rosszabb szerintem, amikor valakinek nevetseges, vagy csunya neve van, na az tenyleg kellemetlen, de igy nem olyan szorny! Lehet az utolso verziom.

Az előző válaszolónál a Horváthné H. Éva kimondottan jól hangzik!

Szerintem ez a legjobb az összes eddig leírt közül- persze, csak akkor, ha változtatni akarsz. :)

Szerintem is a Horváthné H. Éva a legjobb. Ha így nem lehet, akkor vedd fel, hogy Horváthné Horváth Éva, aztán egyszerűen rövidítsd le, ha mondjuk bemutatkozol.

De lehetsz Horváth Y-né is.

Hivatalosan nem lehetne a Kérdező Horváthné H. Éva, mert ilyen formában a jelenleg hatályos törvények szerint nem veheti fel a férje nevét. (Írom ezt az előző jó pár válaszolónak.)

Hát, kedves Kérdező, nem vagy könnyű helyzetben. Én elsőre azt mondtam volna, hogy tartsd meg a leánykori neved, de írtad, hogy azt nem szeretnéd... Én ez esetben leginkább a "Horváth Gáborné" formára szavaznék, bár manapság ez olyan szinten nem divat, hogy engem is folyamatosan hátrány ér emiatt (23 éves vagyok, és tavalyi házasságkötésünkkor nem szégyelltem felvenni a férjem nevének teljes alakját, tehát most "Kovács Istvánné"-nak hívnak. Azóta hallgatom a "miért nem tartottad meg a neved, most nem fog megismerni senki név alapján", "annyira ósdi, és nem is magyaros ez a forma" - közbevetőlegesen: szerintem a magyaron kívül egyik nyelvben sem létezik ez a névviselési forma, így szerintem teljesen magyaros és hagyományos -, és mind közül a legszebb: "így el fogod veszíteni a saját személyiségedet").

Szóval, mivel tőlem nem volt idegen a "Horváth Gáborné"-alak, így én a helyedben ezt tenném. Egyébként a mi családunkban (Szabó a vezetéknevünk) is előfordult a tiétekhez hasonló eset. Ott a nagynéném, Szabó Erzsébet ment férjhez egy Szabó Jánoshoz. :) Erzsi is a "Szabó Jánosné" nevet választotta, a gyerekeiket viszont még így is hátrány érte és éri, ugyanis állandóan hülyében nézték és nézik őket azóta is, ha hivatalos ügyintézésnél az "anyja neve"-című kérdéshez érnek. A hivatalnokok, mikor elmondják az anyjuk nevét (ugyebár Szabó Erzsébet), állandóan lehülyézik őket, hogy "nem a férjezett nevét kérjük, hanem a lánykorit". Erre nekik el kell regélniük a családi sztorit, meg hogy ők "kétszeres Szabók". :)

Utolsó vagyok: én is eljátszottam ezt mindenkivel. Én konkrétan egyrészt a "hagyomány" elleni lázadásból lettem "Kovács Istvánné" (tudniillik, hogy mostanában mindenki kötőjellel veszi fel a sajátja mellé a férje nevét, és már lassan azon ütköznek meg, ha valaki nem így tesz), másrészt mert az eredeti vezetéknevem hülye viccek gyártására alkalmas (és ezzel éltek is a népek elég gyakran), így semmiképpen sem szerettem volna megtartani. A keresztnevemet pedig senki nem tudja leírni rendesen, mert egy ritka névről van szó... :P Pluszban: szégyen, nem szégyen, de én kimondottan szeretek -né lenni, bármennyire is irtóznak tőle manapság az emberek.

Persze - ahogy fenn már írtam - én is lejátszottam a magam kis meccseit azért, hogy elfogadjanak (ez egyébként a mai napig megy), én is megkaptam ezt a "behódolsz a férjednek"-dolgot, csak engem nem érdekel. Aki ezt mondja, az nem ismer engem. Sosem hódoltam be senkinek, és a férjem nevét sem azért viselem, mert önként vállaltam rabszolgaságot - igazság szerint a legtöbb ügyben én hordom a nadrágot a nagyobb gyakorlati érzékem miatt - hanem mert nekem ez így tetszik, nekem ez így jó.

Persze engem is próbált anyám azzal zsarolni, hogy nem jön el az esküvőre, ha ez meg az nem úgy lesz, ahogy ő akarja, én viszont megmondtam neki, hogy akkor nélküle is nagyon jól fogjuk érezni magunkat, ő pedig szenvedhet egész életében, amiért a hülyesége miatt kihagyta az egyetlen lánya esküvőjét. :P Végül ott volt, és azóta egy szava nincs a nevemre. :)