Mi a véleményetek arról, mikor a feleség nem veszi fel a férje nevét?

Igazad van, tényleg benne van az egyenjogúság, amiért én nem venném fel egy férfi nevét. Én büszke vagyok a családomra, és örülök, hogy ez a nevet viselem, és úgy érzem ha eldobnám, azzal "átiratkoznék" egy másik családba.

Persze nem a névtől függ az, hogy szeretem-e az illetőt vagy nem, de éltem már olyan kapcsolatban, ahol elnyomtak, így különösen érzékeny vagyok mindenre, ami veszélyeztetné az "egyéniségemet". És ezzel nem az alkalmazkodásról beszélek, egy kapcsolatban mindkét félnek kell csiszolódni:) De én sosem fogom azt mondani, hogy eddig így hívtak, most pedig így fognak, mert ugyanez az ember maradok.

Az is igaz, hogy ez egy gesztus, de marad éppen elég (pl a házasság intézménye) ami összeköt minket egy életen át.

Úgyhogy én bevallom, a múltban ért kudarcaim vezettek oda, hogy mostanra már nem akarok egyáltalán megválni az életem olyan részétől, akitől nem muszáj. A családom bebizonyította, hogy bármilyen bajban számíthatok rájuk, és soha nem akarok megválni attól a névtől, amit tőlük örököltem.

Nyilván aki más tapasztalatokat szerzett az életben, az másképp gondolkodik:)