Mit szeretsz az esküvőkben?

Alapvetően semmit, eddig az összes esküvőn amin voltam, a túlélésre játszottam.

Szerintem minden esküvőn három típusú vendég van:

-aki beb@szni megy

-aki zabálni megy

-aki muszájból megy

Engem az evés, ivás annyira nem érdekel, úgyhogy én az utolsó kategóriába tartozom.

#13

Ezt kicsit úgy írod, mintha a többi válaszoló nem szeretné a barátait vagy a barátai boldogságát. :D Én pl szeretem a barátaimat és a rokonaimat, nagyon örülök a boldogságnak, de ettől még nekem nem lesz túl nagy élmény az, hogy egy kijelölt x időpontban meg kell jelennem egy hivatalban (vagy pláne templomban), utána pedig egész este ülhetek másik kijelölt helyen, ehetem az ételeket amiket mások szeretnek, hallgathatom a zenéket amiket mások szeretnek, miközben az ifjú pár az idő 99%-ban a szülőkkel meg a legeslegközelebbi családtagokkal foglalkozik (teljesen érthető módon), nekem meg majd valahogy haza is kell jutnom a nap végén ami jellemzően több órás út.

Eddig akárhány esküvőn voltam, mindegyiken unatkoztam és éhes maradtam, hiába szeretem az illetőket akik épp házasodnak. :D

#16

Engem annyira nem kötnek le pl a barátaim távoli rokonai. :D

Saját rokonaim nem a barátok nem ismert rokonai

Én már öreg, családban van esküvő

Barátok már nem házasodo koruak

"Szerintem minden esküvőn három típusú vendég van:"

Szerintem ez a protokolláris legzizások ismérve, amikor csak azért mégy, mert az illendőség megkívánja. Azokon én is a harmadik típus voltam. Akkor kezdett ez átfordulni, amikor a haverjaim elkezdtek nősülni.

A haverlagzikat viszont imádtam egytől egyig. Van valami nagyon spirituális, ahogy készül a nagy napjára, mi meg mind ott állunk mögötte. Általában szerepem is volt bennük - voltam már ceremóniamester, tanú, fotóztam is már. Rég látott ismerősök gyűlnek össze, előtte legénybúcsú, nagyon jó.

Egyik kedvenc élményem, amikor egy ilyen esküvőn újra összejött az a banda, akikkel egyetem alatt minden héten együtt tivornyáztunk, de aztán szétszéledtünk. Hajnal kettő körül elkezdtünk poénból olyan számokat kérni, amiket anno nyomattunk a házibulikban, és volt egy 5-10 perc, amikor mintha egy időhurokba kerültem volna; nem tudom leírni az élményt, mintha konkrétan megint ott álltam volna a panel nappaliban 12-15 évvel azelőtt.