Ciki manapság a nagy esküvő? Ti örömmel mentek akár távolabbi rokon, családtag esküvőjére, vagy csak nyűg?

Attól függ, milyen közel áll hozzám a pár. Ha közeli, akkor így is úgy is jól érzem magam, örülök nekik és jót bulizok. Ha távoli, akkor meg szinte minden perce nyűg.

Mifelénk nem szokás amúgy a nagy lagzi. Gyermekkoromban sem voltam ilyen esküvőn. Általában 50 fő körülieket szoktak szervezni.

Figyelj, én szeretem a lagzikat, de őszintén, tökre nem érdekel távoli, ritkán látott rokonok esküvője. Ha érdekelnének az élete eseményei, nem távoli, ritka kapcsolatban lennék vele.

Pláne ilyen szinten, hogy izguljak, milyen cipőt vegyek fel. Meg vegyek ki emiatt szabit, költsem erre a pénzem olyan dolog helyett, ami tényleg érdekel, na, az ilyen akkor érdekli az embert, ha közeli rokonáról, barátjáról van szó, akit szeret és akivel szorosabb a kapcsolat. A francnak lenne kedve az ország másik végébe elutazni egy lagzi miatt, voltam már, nem újdonság.

Most te tudod, kivel mennyire vagy jóban, akivel hetente beszéltek, nyilván közelinek számít, de pl. nagymama testvérének gyereke meg unokája, akivel csak karácsonykor találkozol kb., hát ha én lennék ez a rokon, tökre nem érdekelne a lagzid, bevallom.

Egyébként hidd el, túl nagy feneket kerítesz au egésznek, 5 év múlva csak egy kellemes eseményként tekintesz majd a lagzidra, ami jó esetben jó volt, de ha nem lett volna, az is mindegy.

Nem tudom, hogy divat e, de őszintén, a szertartás szép meg romi, de az az utáni rész baromi unalmas és nekem yzemély szerint csak nyűg, nem beszélve arról, hogyba legtöbben sablonosan nyáron ezer fokban tartják, és lerohad rólunk a ruha, baromira kellemetlen. Most már csak nagyon közeli rokon esküvőjére vagyok hajlandó menni ha meghív, tavaly pl a sógornőm ment férjhez augusztusban, és nyilván a férjem húgának esküvőjére elmegyek a feleségeként, de ott is halálra untam magam. Vagy 10 percenként tukmálták rám a férjem rokonai az alkoholt, nem értik hogy nem iszom mert nem szeretem. Míg a párom beszélt ezzel azzal néha, addig én felkészülve vittem könyvet és olvastam míg órákat kellett várni a kajára a szertartás után. Ráadásul összeszedtem aznap egy szép tüdőhörgő gyulladást is, és 1 hónapig kínlódtam. Nem volt jó élmény egyik sem. Se a tömeg, se a nagy esküvő, sok volt az üresjárat, késett a vacsi is. Én meg amúgy sem bírom a sok embert magam körül. A tánc részre nem is maradtunk mert nem tudtunk volna hazaérni sem, ha lemaradunk a vonatról. Aludhattunk volna az utcán. Úgyhogy hiszti ide vagy oda, mi előbb leléptünk.

A mi esküvőnk anno teljesen más volt. Csak szertartás és egy egyszerű ebéd utána kevés vendéggel, nem kellett órákig várni a tömegre, össz vissz 17en voltunk, melegünk se volt decemberben:), és este 6ra már otthon voltunk.

A legtöbb meghívásra már nem megyünk el egyébként, max ha nagyon közeli az ismeretség, rokon.

Szerintem mindenkinek más a helyzete. Nekem pl. nincs olyan kiterjedt családom és baráti köröm, ezért elég ritkán járok esküvőkre. Pluszban 35 évesen egyedül élek, viszonylag jól keresek, nincs gyerek (új párkapcsolat is csak január óta). Akkor szívesen megyek, mert egy szentimentális hülye vagyok, aki meghatódik minden ceremónián, és szeretek ezeknek a pillanatoknak a részese lenni - és ami fontos, anyagilag sem megterhelő. Mert azért lehetnek elég komoly terhei egy esküvőnek vendég részről, és nemcsak az ajándék, hanem az utazás, szállás is, ha nem helyben van az esküvő meg a lakodalom, meg a járulékos költségek (azért na, nőként legalább fodrászhoz el szoktam menni ilyen események előtt, akkor is, ha alapvetően nem akkor mennék... ruhát én nem veszek újat, ha van olyan, ami alkalmas... és amúgy jelentkezem, szintén turis... :D de ott is lehet gyönyörű elegáns ruhákat kifogni, meg cipőt is; arra pl. nem szívesen adnék ki plusz 40-50e Ft-ot alsóhangon, hogy márkás meg trendi boltos cuccokban tudjak parádézni, amikor ezt meg tudom csinálni a saját ruhatáramból vagy turiból is)... és ez csak az anyagi része, mert ott van még a szervezkedés, logisztikázás, otthoni piperészkedés. Jaj, és azt hozzátenném, hogy nem voltam még koszorúslány meg leánybúcsúra sem lettem meghívva... ha vkinek ilyen ámerikás elképzelése van róla, hogy mit szeretne az esküvőig a koszorúslányoktól, akkor az is jelentős összeg tud lenni, mert költeni kell az utazásra, a programokra, babaváró ajándékra, leánybúcsús dekorra és sorolhatnám.

Megértem, ha olyan háztartásokban, ahol nem olyan az anyagi helyzet, van gyerek, esetleg több is, és olyan közegben élnek, ahol egymást érik 5 évig az esküvők, azért nem őszintén mosolyognak minden esküvői meghívásra.

De ez nem attól függ, hogy mekkora az esküvő. Most szerintem részint anyagi megfontolásból, részint azért, mert az introvertáltabb emberek rájöttek, hogy nem muszáj nagy esküvőket tartani, trendnek tűnik a kisebb, intimebb esküvő... de attól még nem lesz kínos a nagyobb.

A magam részéről egyedül azt a típusú nagy esküvőt nem kedvelem, ami ez a tipikus sztereotipikus falusi - ízléstelen pajzán lagzis játékokkal, szintetizátoros zenekar által játszott olcsó mulatós zenékkel, rengeteg vállalhatatlanul viselkedő részeg emberrel. A linkelt típusú esküvő nekem jobban bejön stílusra - itt egy kérdés van... mennyire akarjátok ennyire esztétikusra, reklámszerűre az esküvőt. Mert hallottam már olyat, amikor meg van szabva a násznépnek is, hogy milyen színű, hosszú ruhában menjen, na, az kicsapná nálam a biztosítékot.

Nekem nyűg, nem szeretem, plusz ételérzékeny vagyok, szóval az a helyzet, hogy "aperitivekből" SOHA nem ehetek, és a menüben is hoznak egy grillcsirkét párolt zöldséggel - MINDIG.

Szóval nem járok esküvőkre ezért sem, mert nem pálya, hogy az otthoni ebédtől mondjuk este hatig éhesen ténfergek, vagy kiájulunk a 40 fokban, mint múltkor történt is.

Azt a délutánt el tudom tölteni értelmesebb dolgokkal is, mint a 38 fokban álldogálni és dumcsizni órákon át.

Szerintem ha ilyet akarsz, akkor ilyet fogsz tartani, tök mindegy az internet népe. Feltéve persze, hogy van rá pénz.

Én személy szerint szeretek esküvői meghívót kapni, de lenne olyan, amire nem mennék el. Ha távoli rokon, nem utaznék miatta Magyarországra, kivéve, ha erőlteti valaki, pl. én oldalamról amyámról tudom elképzelni. A másik oldalról max férjemet tudják erőltetni, ott kérdés, hogyha ő úgyis megy, akkor vele megyek inkább, vagy úgy se, és menjen egyedül. Még nem voltam ilyen helyzetben.

Gyerekkoromban voltam a legtöbb esküvőn, de akkor nem maradtam végig ugye. Azóta felnőttként csak 2 unokatesó esküvő volt, egyik elment, de a másik rossz volt mert akkor biztosan max 1 hónapja együtt a férjemmel és rossz volt nélküle a nagy rózsaszín ködben.

A közelmúltban 2 esküvőn voltam, a barátnőmén, ahonnan korábban leléptünk, éjfél előtt, pusztán mert le akartam, meg a sajátomon. Onnan is le akartam lépni, de persze nem lehetett. Többször is mondtam férjemnek mikor lesz már vége, de ő jól érezte magát. Amúgy pár órás volt, lagzi nem volt, csak vacsi, és így is menni akartam.

Szóval hiába örülök az esküvői meghívónak, ha utána le akarok lépni. :D

Kár, hogy senki se olvassa már a válaszom, de hátha mégis.