Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy esne neked, ha egy esküvőre meghívnának téged, de a párodat, akivel már régóta együtt vagytok, nem?
Laza barátság, másoknak ugyanabból a baráti társaságból meghívták a párját is. Illetve batyus esküvő lesz (nem lesz ültetett vendégség), így a költségvetést sem igazán dobná meg a plusz egy fő.
Nekem ez nagyon rosszul esik, holott tudom, hogy ez teljes mértékben az ifjú pár döntése, és nem kell nekik olyan embert meghívni, akit nem ismernek. De akkor is rosszul érzem magam, nem várom az esküvőt, nem gondolok jó szívvel az azt megelőző előkészületekre sem. Az is megfordult a fejemben, hogy lemondjam, bár ezt természetesen nem tenném meg emiatt, pontosan tudom, hogy én reagálom túl. Az illető lánnyal ebből semmit nem éreztetek.
Normális, hogy így érzek? Hogy tudnám túltenni magam rajta? Hogy keretezzem át úgy ezt, hogy ne legyenek bennem negatív érzések ezzel a barátnőmmel és az esküvőjével kapcsolatban?
Direkt így van, hogy csak te?? Masnál meg nem??
Ebben az esetben nem mennék el. Lehet a barátságot is lezárnám.
Mert úgy szokták hogy szeretettel meghívlak teged és csaladodat. Vagy valami ilyesmi. Vagy ha nincs is hogy csaladodat, azert kérik hogy ird meg hányan jöttök.
Basszus, milyen barátság ez, hogy itt kérdezed idekenektől, nrm tőle?
"Gizi, köszi a meghívást, de csak engem egyedül hívtál meg, vagy Lajos is jöhet?"
"Persze, szeretettel várjuk őt is"
Alternative ending/Director's cut:
"Sajnálom Teri, Lajost nem igazán szeretjük, szeretnénk ha egyedül jönnél"
"Sajnálom Gizi, de nekem ő fontos, egyedül inkább nem mennék el. De azért örülök nektek, sok boldogságot"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!