Menyasszonyok! Ti nem éreztétek ezt a bizonytalanságot? Hogy vége a szabadságnak?

Ahogy egyre jobban haladunk az esküvő felé, és egyre több anyagi befektetés van vele kapcsolatosan, illetve szerződések (szolgáltatókkal) tehát kezd "visszavonhatatlan" lenni..

Nekem egyre furcsább gondolataim vannak. Hogy biztos ezt akarom, működni fog, örökre? És hiányozni fog a fellángolós új szerelem érzése, az ismerkedés első fázisa valakivel. Mostanában ha egyedül vagyok, megnézem a fiatal srácokat és álmodom is szexuális dolgokkal, idegenekkel. Főleg hogy itt a nyár, és arról álmodozom milyen lenne egy hétvégére elszökni egy fiatal fiúval, és sokat strandolni, aztán szeretkezni egész este/éjjel. Majd persze hazatérni, hiszen a vőlegényem a legjobb barátom, és a legjobb társ bármilyen helyzetben, a legjobb apuka jelölt, és szeretnénk babát az esküvő után. Nem megcsalni akarom, ezek a gondolatok kényszeresen jönnek, bevillanak ilyen képek, aztán én hessegetem őket és szégyenlem magam. Tehát nem tenném meg, most kezdődtek, mikor már csak pár hónap van az esküvőig, és nem értem miért? És még csak nem is más egyidős férfiakkal kapcsolatosak, hanem 18-22 körüliekkel, úgy hogy én vagyok 32 éves. Ezt hívják kapuzárási pániknak? Az nem csak férfiaknál jön elő?

Párommal 6 éve vagyunk együtt, ő 35 éves, szóval volt bőven időm kiélni magam előtte, és voltak is kapcsolataim. De most mégis ilyesmit érzek...

Légyszíves, perverzek kerüljenek, ez nem az a téma hogy jelentkezőket akarok, direkt írtam az esküvő csoportba! Szóval okokra, pszichológiára, megoldásra vagyok kíváncsi. Esetleg valakivel volt ilyen?