Menyasszonyok! Ti nem éreztétek ezt a bizonytalanságot? Hogy vége a szabadságnak?

Hát bocs, de ha neked ez a házasság elveszi a szabadságodat, akkor szakíts, mert nem jó a kapcsolatod. Nekem is volt ilyen barátom, nem tiltott meg semmit, mert hogyan is tehetné, de mindig érzelmi zsarolt, ha én elmentem bulizni, barátokkal találkozni, vagy csak úgy szimplán nem vele foglalkoztam (de ő mindent csinálhatott, én ne tegyem szóvá, ha nem velem foglalkozik). Szakításnál mondtam is neki, hogy szeretnék élni, megtenni mindent, amihez kedvem van, ő meg nem értette, hogy miből gondolom, hogy ő korlátoz engem. Na, hát abból, hogyha meséltem neki, hogy jól éreztem magam a barátnőimmel, akkor ilyeneket mondott, hogy ő bezzeg nem tud engem ennyire boldoggá tenni, ő annak örült, amikor szar kedvem volt egy buliban. Bulizni mindig hívtam, sosem jött, de lecseszett, mert a barátnőim közös szülinapjára elmentem és nem vele találkoztam az ötödik hónap(!)fordulónkon...

A jelenlegi párkapcsolatomban szabad vagyok, biztonságban érzem magam, alig várom, hogy megkérje a kezemet és hozzámenjek. Én nagyon szívesen élném örökre ezt az életet, amit élek. Egy egészséges párkapcsolatban nem pánikolsz be az esküvő előtt, hogy vége a szabadságodnak.

Ja és még valami.

SEMMI nem ér annyit, hogy feladd a biztos és boldog párkapcsolatodat. Új szerelem érzése... Oké, kidobod őt, megismerkedsz valakivel, érzed azt a szerelem kezdeti érzést... úgy egy hónapig. Aztán csitul. Akkor megint még mást keresni? Tényleg megéri? Hány éves vagy?

Én utoljára 20 évesen vágytam erre, sajnos utána még többször megéltem. De igazából ha belegondolsz, annyira nem jó. Bizonytalan. Bármikor lehet olyan, hogy valamin összevesztek vagy kiderül olyan amivel nem tudsz vagy ő nem tud együttélni és vége is a kapcsolatnak. Ez az első három hónapban simán benne van. Te meg csak nézel magad elé és kapkodod a fejedet, hogy az előbb még azt beszéltétek, hogy holnap elmentek moziba, most meg közölte, hogy szakít veled, mert nem illetek össze. Egy hosszú párkapcsolatban nincs ilyen, ott komoly változásnak kell történnie, hogy vége legyen, és nem is egy mondattal dobna ki abban a pillanatban, hanem hónapokig próbálná még menteni a kapcsolatot.

Szerintem fel kéne bontani az feljegyzést és nem esküdni.

Ha tényleg szeretnéd, akkor nem vágynál szexre másokkal. Ez nem kapuzárási pánik, hanem nem szereted a párod.

A kötődés nem az ami megköt, hanem ami összeköt, ezt sokan félreértik.

Helyes, erős kötődés esetén alakulnak ki egészséges kapcsolatok.

Nekem is megfordult ez az érzés a fejemben már többször, így az esküvő előtt. Úgy értem nem a fiatal pasik meg a fantáziálás, csupán a tény, hogy atyaég ez már tényleg komoly lesz és elvileg egy életet fogunk leélni együtt. Szokatlan mert előtte nekem nem volt normális pasi sose, aki így foglalkozott volna velem. Átvertek, hazudtak ilyesmik. A mostani párom meg tökéletes a kis hibái ellenére is. Néha el is gondolkozom, hogy álmodom-e. Tényleg engem akar? Néha előfordul, hogy eszembe jut egy-egy pasi régebbről. Nem akarom már őket, mert a mostani párom mellett, ők már csak értéktelen kavicsok.

Amég nem érzel késztetést, hogy tényleg megcsald a párod és amég nem kívánsz mást úgy igazából, amikor vele lennél inkább kapcsolatban, addig szerintem teljesen rendben van, hogy kicsit megijedtél. Szerintem mindenki totálisan ideg az esküvő előtt amúgy is. Ez normális. Egyrészt a pénz miatt, másrészt az esemény miatt. A nők szeretnek mindent túl tökéletesre szervezni, aztán idegeskedni, ha nem pont olyan színű a terítő meg dekoráció stb. Ezzel is fokozva a gyomorideget a nagy nap előtt. Én el is döntöttem pont ezért tudatosan, hogy nem fogok idegeskedni jelentéktelen apróságok miatt.

Azonban, ha tartósan és komolyan gondolsz létező pasikra, velük akarsz lenni, akkor érdemes kicsi önvizsgálatot tartani. Nem is kell feltétlenül szakítani, de ne menj bele csak azért mert “már úgyis késő lemondani”. Egy életed van, jogod van neked is úgy dönteni, ahogy neked a legjobb. Kicsit önzőnek kell lenni, bár ez ilyen szempontból nem is önzőségnek nevezhető, hanem inkább korrektségnek. A párod se örülne egy válásnak félév múlva. Inkább még most szólj, ha nem oké valami. Lehet érdemes lenne elmenni egy pszichológushoz néhány alkalomra gyorsan. Hátha rávezet miből és miért ered az aggodalmad. Aztán kiderül semmi és nyugodtan jöhet az esküvő.

Volt pár olyan házasság a baráti körömben, akiknél hasonló érzèsek voltak legalább az egyik fèl részéről, ahogy közeledett az esküvő. 1-2 év után mind elváltak akik igazából rossz érzésekkel együtt végül mégis megházasodtak, mert féltek visszamondani az egész cirkuszt.

Az egyik barátnőm 5 év után házasodott így meg, miközben kétségei voltak, ugyanígy félt hogy elveszti a szabadságát, hogy mi lesz 10 év múlva, hogy fognak kijönni egymással, hogy bírja majd egyetlen férfi mellett stb stb. Összeházasodtak nagy puccparádéval, mert korábban a csaj kihisztizte a 250 fős sereget, mert persze meg kellett hívni a másodunokatestvérének a kislányànak a pasiját is mert hajjaj mit fognak szólni😱. Aztán 3 évig sem húzták, elváltak.

Ez sokkal megalázóbb, cikibb úgymond, mint pl még időben belátni, hogy kétségeid vannak az elköteleződést illetően, és lemondani az esküvőt. Csak mondom...

Ahol valaki ilyeneket gondol, érez hogy börtön, szabadság elvesztése a házasság, meg másokról fantáziál, jobban járna ha nem házasodna. Nem lenne annyi válás, ha már csak az ilyenek nem házasodnának felelőtlenül.

Én soha nem éreztem még csak hasonlót sem és a férjem sem. Boldogan szerveztük az esküvőnket, egyikünknek sem voltak hasonló gondolatai. Mi az elejétől azt éreztük, hogy megtaláltuk az igazi testi-lelki társat egymásban, a szeretőt, a szerelmet, a barátot, a szövetségest, egy család vagyunk, hazaértünk.😊❤️👩‍❤️‍👨

Végre megvan az igazi nagy szerelem, végre nincs több gyökér aki csak kefélni akar, nincs több pocsék randi, nincs több csalódás, nincs több fájdalmas szakítás, nem kell végre újra és újra ugyanazokat a köröket végigfutni végül feleslegesen, mert hamar kiderül, hogy nem vagytok egymáshoz valók.

Anno boldogan mondtam igent fél év elteltével a lánykérésre, alig vártuk az összeköltözést 1 éves kapcsolatban, majd az esküvőnket is izgatottan, örömmel vártuk, megesküdtünk összvissz 1,5 év kapcsolat után, és élvezzük azóta is a közös életünket együtt. Közel 12 éve házasodtunk egyébként, 13 éve együtt vagyunk. Ma sem csinálnánk semmit másképp.

"Főleg hogy itt a nyár, és arról álmodozom milyen lenne egy hétvégére elszökni egy fiatal fiúval, és sokat strandolni, aztán szeretkezni egész este/éjjel." - Próbáld meg uyanezt a vőlegényeddel megélni :) Talán nem is igazán egy másik férfi hiányzik neked, hanem egy kis gondtalan kikapcsolódás, a taposómalomból kilépés. Lehet, csak bedaráltak a hétköznapok és szorongasz az esküvőszervezés miatt? Ha így van, egy jó kis strandolós, közös hétvége pont jót tenne mindkettőtöknek. (Talán előjönne újra a jiányolt "lángolás" is? :) )

Én amúgy pont nem élvezem a kapcsolat első, ismerkedős szakaszát, nem is tudom, kezdenék-e valaha új párkapcsolatot 0-ról. Ilyen futó kalandokra, viszonyra, semmit sem jelentő férfiakra pedig abszolút nem vágyom a vőlegényem mellett, újabb nagy szerelmi fellángolásra pláne. (Nincs bennem igény sem rá, plusz fájdalmat sem akarnék okozni neki). 7 éve vagyunk együtt, szeptemberben lesz az esküvő, alig várom. :)

A szabadság-kérdés szerintem pont nem a gyűrűhúzással dől el (hanem jóval előbb), nem érzem ezt a fajta éles választóvonalat az esküvő előtt és után. (Házasságból ugyanúgy ki- vagy félrelép, aki akar, mint egy "sima" tartós párkapcsolatból, csak picit több vele a papírmunka.) Garancia nincs rá, hogy örökre tart majd, éppen ezért élvezni és ápolni kell a kapcsolatot/házasságot, ameddig tart.

Ez a "kiélés" dolog is olyan furcsa nekem, személy szerint én nem érzem úgy, hogy bármiből kimaradtam-lemaradtam volna, vagy bármiről le kellene mondanom, amit esküvő után már ne tehetnék meg.