Éreztetek már olyat, hogy szerettek valakit, de érzitek, hogy válás lesz a vége?

A párommal lassan 3 éve vagyunk együtt, fél éve próbálkozunk a babával eddig sikertelenül.

Tudom biztosan, hogy szeretem, de valahol azt is érzem, hogy mi nem illünk össze.

Mivel 34 éves vagyok ezért tudom, hogy kicsúszok az időből és ha most nem folytatom és kilépek ebből a kapcsolatból akkor talán soha nem lehet már gyermekem.

Sajnos nagyon sokáig egyedül voltam, pedig nem ülltem otthon , mindig nagy baráti társasággal rendelkeztem , de ez van , nem lehetett sürgetni.

Aztán jött ő a mostani párom és beleszeretettem, viszont mindig éreztem, hogy mi nem illünk össze.

Sok olyan dolga van ami számomra nem férfias, és valószínű nekem is sok olyan dolgom van ami számára nem tökéletes.

Tegnap pl.iszonyatosan megbántott valamivel, és úgy érzem ezzel tönkretett egy olyan dolgot ami eddig jól működött a kapcsolatunkban.

Fogalmam nincs mitévő legyek.

Mivel megbántott én is a fejéhez vágtam pár dolgot ,és attól tartok ezzel csak sebeket okuzunk egymásnak ami talán a későbbi kapcsolatainkra is kihathat. (fura így visszaolvasva , hogy későbbi kapcsolatokról írok...?:O)

Bár fogalmam nincs őt egyáltalán meghatotta-e bármennyire is amiket a fejéhez vágtam , mert mindent olyan baromi lazán kezel, mindig olyan nemtörődöm.

Nem érti miért bánt meg, amikor megbánt..tudom, hogy csak őszinte , de az őszintesége néha már túlzó és félek ezzel hatalmas komplexusokat fog előidézni bennem.

Amikor elmeséltem neki, hogy mennyire megbántott, csak annyit mondott, hogy túl érzékeny vagyok.

Az exem folyton dícsért, mellette nőnek éreztem magam, a mostani párom néha iszonyat gyerekes, nem is érzem istenigazából, hogy kívánna engem , mikor az exem teljesen oda volt tőlem.

Tulajdonképpen már az elejétől fogva nem érzem benne azt a hatalmas vágyat, ami számomra furcsa.

Ezek a dolgok nagyon hiányoznak belőle, de az is lehet, hogy egészen egyszerűen csak tényleg nem illünk össze ilyen téren.

Kezdem teljesen elveszteni mellette az önbizalmam , és félek, hogy ez csak egyre rosszabb lesz idővel.

A gyermekvállalástól is félek, mivel tartok tőle, hogy az végképp betenne a kapcsolatunknak.

Azt tudni kell, hogy mivel nem jön össze a baba és sokszor hallgatom már mindenkitől, hogy nagyon sovány vagyok, így azt gondoltam talán ez is a baj és közöltem vele, hogy megpróbálok kicsit többet enni, felszedni pár kilót, erre is csak annyit válaszolt, hogy akkor menjek edzeni...hallottam már olyan szép kis nőkről csúnyán nyilatkozni, hogy így meg úgy meghízott és rosszul néz ki ezért félek nem lesz jó társ mellettem , amikor majd netalántán nem nyerem vissza eredeti lányos alakomat.

Viszont szeretem őt, és lelkileg sokkal közelebb állok hozzá, mint az exemhez, de mégsem stimmel valami.

Teljesen elbizonytalanodtam.

Voltatok már hasonló helyzetben?

Mit tennétek a helyemben?

Már azt sem tudom, hogy lenne e értelme erről beszélgetni vele vagy sem , mivel lehet csak tovább rontana a helyzeten..:S