Mit tudnék tenni, hogy jobb legyen a kapcsolat? Vagy így tényleg vége lesz?

Sokat gondolkoztam, hogy kiírjak-e kérdés, és az ügy erőteljes bonyolultsága miatt, most úgy döntöttem, hogy kikérem a kivülállók véleményét. Előre is elnézést, ha hosszú lesz, igyekszem rövidre fogni.

Én 21 éves vagyok, a párom 33. Egy éve vagyunk már együtt, bár ez egy nehéz út volt, és én mindig azt gondoltam, hogy érdemes ezért küzdeni. Már a megismerkedésünk is feledtébb furcsa és különleges volt, nem írom le miért, csak annyi a lényeg, hogy külsö keretek miatt nem lehettünk volna párkapcsolatban soha. De belementünk, az elején is nehéz volt már, de megvolt a szenvedély, az újdonság megismerésének vágya, és a szerelem. Ő pont akkor lépett ki egy nagyon hosszú kapcsolatból, amiben már csak a megszokás miatt volt. Az első pár hónapban állandóan attól féltem, hogy a szexuális nehézségeink miatt megcsal az exével. Sajnos elég nehéz eset vagyok, más vagyok mint a többi, nehéz kezelni az érzelmi hullámzásaimat, erre is többször panaszt tett már. Végülis nagyjából sikerült a gondokat kiküszöbölni, de sajnos jöttek újjabbak..

A párom is elég nehéz eset, az érdeklődési körünk is sajnos nagyon más, de az érzelmek mindig uralkodtak. Ami nekem állandó problémat jelent, az a szexhiány és az időhiány. Gyakorlatilag normálisan (ágyban) szerintem már több, mint egy hónapja nem feküdtünk le. Látszik, hogy kíván engem, mindig dícsér, hogy szép vagyok, de amikor elkezdem felizgatni, mindig ott lyukadunk ki, hogy ő csak orális szexet akar. Nos, nekem az amúgy is nehezen megy, de még úgy, hogy ő nekem egyszer sem csinálta még meg (sokszor kértem tőle, mondtam neki, hogy illik viszonozni, ha én is megtettem, mindig azt mondja, hogy majd, és hogy bízzak a spontán dolgokban) de úgy sokkal nehezebb, hogy a rendes szeretkezést, közösülést kényszeríteni kell, persze az is hiába jó neki, ő csak orált akar, nekem az, pedig ilyen feltételek mellett nem megy és nem is elfogadható, úgy gondolom. A másik az az, hogy nagyon sokat dolgozik, volt, amikor már annyira, hogy szinte minden nap 10 percekre találkoztunk. Ő valahol már nem is a pénzért csinálja, hanem mániából. Utána nálam betelt a pohár, őrjöngtem, elmagyaráztam neki, hogy muszáj változtatnunk, de ő csak annyit mondott, hogy nem lehet, nem tud, neki dolgoznia kell. Az én részemről pedig érthető, ha ez 21 éves létemre nem elégít ki. Annyira összevesztünk, hogy végülis ő szakított egy bagatell dolog miatt, de úgy irányítottam a helyzetet, hogy egy óra múlva már fizikailag is vissza akart tartani, hogy maradjak vele, szeret engem. Szeret az nem kérdés, csak nem eléggé. Pár napig voltunk egymás nélkül, aztàn újrakezdtük, egy darabig sikerült megváltoznia, de most megint minden olyan, mint volt. Nem tudom mit tegyek, mert nem megy nélküle, mégis nagyon rossz ez így. Mit tehetnék? Köszönöm, előre is!