Teljes bizonyossággal vártátok az esküvőtöket, vagy volt bennetek némi félelem?

#1 Szerintem egy alap félelem mindenkiben van, hiszen azért ez egy nagyobb változás az eddigi életükhöz képest - akár az esküvő, akár a házasság. És maga a tény, hogy minden oké legyen az esküvőn, kimondani, hogy örökre hozzád tartozom... ilyesmi... kizárt, hogy nincs mindenkiben némi drukk!

40/N

#6 Amúgy nekünk is, mert én 41 vagyok, a Vőlegényem 35, és 5 éve vagyunk együtt, plusz így már van saját külön vagyonunk, mind pénzbeli, mind ingatlanbeli, ráadásul csak kettesben fogunk megesküdni nyári ruhában a Duna-parton nyáron. De azért tuti dobogni fog a szívem :-D

Így semmitől nincs félnivalónk :-)

De azért írtam az #5-ös választ, mert aki fiatalabb, közösbe kezd... stb... ott elhiszem, hogy több a drukk az emberben.

Maga a házassággal kapcsolatban semmilyen félelmem nem volt. Néha átfutott az agyamon, hogy úristen ez mekkora döntés... de hogy őszinte legyek 4 év együttélés után semmi nem változott, így ma már ezen csak jókat vigyorgok.

Én brutál érzékeny, meghatódós vagyok. De annyira, hogy egy idegen esküvőjét is végigpicsognám, szóval én attól féltem nagyon, hogy hogy fogom zokogás nélkül túlélni, amikor a szüleim, vagy a férjem meglát teljes "harcidíszben", ahogy apu odakísér és átad a páromnak, a szülőköszöntőt, a megható beszédet, blabla...

Aztán eljött a nagy nap. Amikor odaértek anyuék a helyszínre, még a fodrász csinálta a hajam. Anyu is ilyen érzékeny, rögtön elsírta magát, ahogy meglátott. Na akkor én is és ki is jelentettem, hogy ezt most azonnal hagyjuk abba. Még úgy egy fél órát sírtam konstans, aztán megittam két felest, megráztam magam és megbeszéltük a sminkessel, hogy akkor befejeztem, jöhet a smink. :D Onnantól kezdve egyszer könnyeztem be, a szülőköszöntőnél, de akkor is csak vállalhatóan. Teljesen más lelkiállapotba kerültem, boldog voltam és vidám, nagyon nagyon jó volt és iszonyat meglepődtem magamon. Direkt nem válogattunk megható számokat, direkt kértük, hogy a nagyon megható szövegeket kerüljük, mert nálam és a családomnál össznépi zokogás törne ki és azt nem akarom! És nagyon jó volt így! Könnyen, lágy, igazán a miénk volt az egész.

Szóval ettől féltem, de felesleges volt. :)

22-en lesz az eskuvonk. A keszulodestol ideges vagyok, nem vagyok hozzaszokva, hogy minden rolam szoljon es mindenki engem nezzen. Nem szeretek kozeppontban lenni, nekem ez kenyelmetlen szerep. Aznap is biztos ideges leszek, de csak amiatt, hogy minden rendben legyen.

Alapvetoen a hazassagkotesunkben biztos vagyok, nala jobbat nem talalhatnek magamnak, nem akarok visszatancolni, nincs ketsegem.