Érezted már megalázva magad esküvőn?

A beállós fotózás történet velem is előfordult. Mi egyébként a jegyespárral kb. 2 havonta találkozó rokon (menyasszonyé) voltunk, szóval egy kicsit azért bántott a dolog (főleg mivel a menyasszony meg sem hívott a lánybúcsújára, pedig másokat, akikkel nincs olyan szoros viszonyban pedig meghívott). Mentségükre legyen szólva, hogy mikor végigértek a listán, akkor szóltak, hogy jöhet, aki még akar; de mi úgy voltunk vele, hogy ha annyira nem vagyunk fontosak, hogy eleve szerepeljünk a listán, akkor kössz, nem. Voltak egyéb furcsaságok is az esküvő körül, ami miatt megbántva éreztem magam, de azért az évek során túltettem magam rajta. A párral azóta is jóban vagyunk.

Az egyébként velem is előfordult, hogy egy pasi felkért táncolni, én udvariasan(!) visszautasítottam, és hirtelen az egész asztaltársaságban én lettem a rossz, de annyira, hogy anyám még a pasi után is szólt, hogy elnézést kérjen a neveletlenségemért(???). Csak ott az volt a szerencse, hogy a pasi teljesen normális volt, elfogadta a visszautasítást (sőt, már ugrott is oda a következő asztalhoz/csajhoz :D) - akkor még nem tudtam, hogy mekkora ritkaság az ilyen.

Meg még egy jut az eszembe, de az nem a pár hibája, csak így jött ki: a lagzi egy adott pontján azt vettem észre, hogy egyszerűen nem tudok mit kezdeni magammal. Az általam ismert emberek mindegyike vagy táncolt (amit én nem szoktam) vagy kint őrjöngött részegen, esetleg éppen akkor igyekezett lerészegedni. Más esküvőkön ilyenkor legalább egy társaság van, aki valamelyik sarokban csendben beszélget, de ott éppen nem volt. Az este nagy részét végül a környéken sétálgatva töltöttem, ami még nem gond. A megalázott rész másnap reggel következett, amikor kiderült, hogy a többieknek (a családom, beleértve a tulajdon anyám) fel sem tűnt, hogy nem voltam ott.

Megalázva nem, csak kissé fura volt a szitu, mikor uncsitesóm lagziján levágtam a vőlegény pillantásából, hogy bejövök neki, kiderült, jól láttam, mert lagzi utáni napokban, mikor mentünk hozzájuk, az az ostoba még mondogatta is ujdonsült feleségének, hogy "milyen csinos, szép az xy (én..). Aztán összevitáztak emiatt, azt hitték, nem hallom... Ráadásul a vőlegény tesója is rámhajtott, de ez csak később derült ki, mert az meg nyúzta az asszony családját, hogy hozzanak össze minket.

Hát, az a házasság nem sok évig tartott .

Tragikomikus az egész.

Mi ebben a megalázó? Pontosabban TE aláztad meg magad, mert nem hagytad, hogy ezt tegyék veled.

Ha a szolgáló asztalhoz ültetnek, felállok, és hazamegyek, az, meg hogy nem leszek rajta a fotón, full nem érdekelt volna.