Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mennyire kínos lemondani az esküvőt 30 nappal előtte?
Májusban - többek között szüleim nyomására - el kezdtük szervezni az esküvőnket. Kezdetben még nem is volt vészes, úgy voltam vele, hogy legalább nem a kocsmából kell összevakarnom a majdani férjemet, az exemmel ellentétben.
Ahogy közeledik a dátum, egyre feszélyezettebben érzem magam, egyáltalán nem tesz boldoggá a szervezés, főleg az anyós magánakciói miatt. (Kb. mindenbe beleszól, pl. újraterveztette velem az ültetési rendet, mert neki nem tetszik, a sütiket is ő akarja megmondani, hogy milyen legyen. Holnapra házimunkának álcázott családi összejövetelt szervezett, ha rágondolok, rosszul leszek.)
A vőlegény abszolút nem olyan, mint álmaimban, nem tud kiállni magáért, végtelenül zsugori, tulajdonképpen a szex sem jó vele igazán. Odáig jutottam, hogy a héten már magamtól mentem céges kiküldetésre az ország másik felébe, hogy ne kelljen itthon lenni.
Tudom, hogy ciki, de egyszerűen nem merek előállni azzal, hogy fújjuk le a nagy haccacárét, pedig ehhez lenne kedvem. Jól gondolom, hogy erőt kellene vennem magamon és megmondani mindezt?
#5: valahol mélyen én is tartok attól, hogy nem lesz senkim. Sajnos többnyire a nem megfelelő emberekbe botlom (értsd. foglalt).
Közben meg vágyom arra, hogy nőnek érezzem magam...
#11
És azért mert tartasz attól, hogy nem lesz senkid, akkor már bele kell egyezned egy olyan esküvő szervezésébe, amit a hátad közepére sem kívánsz, csak a szüleid nehogy beszóljanak? A vőlegényed orra előtt is elhúztad teljesen feleslegesen a mézesmadzagot. Van mit rendberakni a fejedben. Az esküvő lefújása után ez legyen az első szerintem.
#13, tudom, hogy van gond a fejemben ilyen téren, sőt, leginkább anyám miatt lettem olyan, amilyen.
Belém nevelte ezt a hülye megfelelési kényszerét, folyamatosan versenyeztetett egész életemben, de ez így nem élet.
Mondd le az esküvőt, minél előbb, annál jobb. Inkább lemondani, mint válni.
És 30 évesen itt az ideje a sarkadra állni, nem a szülők reakciójától félni és tőlük függni. Felnőtt vagy, a saját életed éld, úgy, ahogy te akarod, nem pedig ahogy a szüleid.
Szia! Ha most hozzámész ehhez a faszihoz, lehet, hogy elszalasztod az igazi szerelem lehetőségét.
Láthatóan ebből a kapcsolatból már soha nem lesz igazán jó kapcsolat, felesleges erőltetni mert csak válás lesz a vége, vagy egy iszonyat pocsék házasság.
A szülői nyomással kapcsolatban megértelek, mert én is így nőttem fel a tesómmal: a szüleim unatkoztak, rajtunk próbálták kitölteni a hiányosságokat az életükben, folyamatosan azon szorongtam, hogy nekik megfeleljek. Pár éve sikerült csak kitörnöm ebből: felismertem a hibáikat és rájöttem, nem szabad, hogy az ő elvárásaiknak megfelelően éljek, mert az az ő dolguk, hogy a saját lelki gondjaikat megoldják. Képzeletben feltettem őket egy "polcra", nem akartam már, hogy a gondolataim és a tetteim folyton körülöttük forogjanak.
Senki nem tökéletes sajnos, anyukád is valószínűleg egy beteg ember, ennek megfelelően kell őt kezelned. Ő már nem lesz jobb, de te még élhetsz boldogan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!