Miért akar majdnem minden nő, mindenáron férjhez menni?

Nagyon elszomorít az itt lévő válaszok nagy része:S Pedig még csak 18 éves vagyok, nem valami hű de nagyon vallásos, és elég karrierista beállítottságú.

Szerintem a házassághoz az emberek a félelem miatt állnak ilyen negatívan. Az megcsalástól, bántástól, kötelességtől és a "függetlenség elvesztésétől" való félelem miatt.

A média pedig csak még rátesz egy lapáttal azzal, hogy azt álítja: egy nő legyen erős és független, ne kötelezze el magát, legyen szingli, ne szüljön gyereket, élvezze az életet mert az trendi. És ez mind szép és jó, csak egyvalami nem illik ebbe az idilli képbe: az öregedés. Egyszer megörekszünk, megcsúnyulunk, megváltozunk. Már nem az lesz a lényeg, hogy milyen buliba menjünk, milyen ruhát vegyünk fel, és hogy összejöjjünk azzal a jó pasival, aki épp ott jön velünk szemben. Hanem az, hogy körülöttünk legyenek a szeretteink, ne legyünk egyedül, ne vegetáljunk egymagunkban életünk végéig.

De hát az emberek nagy része inkább nem törődik ezekkel a kényes részletekkel, hanem a mának élnek. Maximum utánunk a vízözön, nem?

Aki viszont nem ezt a "modern" nézetet vallja, és igenis fontos neki a házasság és a család, az a nem normális, maradi nő.

De nézzétek meg, milyen társadalmi problémákat eredményez ez a hozzáállás: Magyarország - és EU is - súlyos

demográfiai problémákkal küzd. Csökken a születési tendencia, zsugorodik a népesség, elöregszik lakosság. És ez az egész rendíküli ütemben halad.

CSakhogy mindenki értse, mit is jelent ez pontosan: Németországban jelenleg minden 5. ember 65 év fölötti. Úgy 60 éve múlva már minden 2. ember lesz 65 év fölötti.

Mi lett volna, ha nagyszüleink, dédszüleink is így gondolkoztak volna? Hol lennénk mi?

Nagyanyám 6 gyereket szült, a férje elhagyta, szegények voltak, éjjel-nappal dolgozott, mégsem adta fel. Minden gyereke sikeres felnőtt lett, családot alapítottak, gyerekeik lettek. Ő pedig akármilyen piszok nehéz élete is volt, sugárzott a boldogságtól éa hálától, amikor összegyűlt ez a nagy család.

Én teljesen megértem, amkor a mai világban valaki fél a házasságtól. De a félelem miatt nem lehet meghátrálni. Én is piszkosul félek az érettségitől, attól hogy mi lesz, ha nem sikerül bejutnom az orvosira. De ettől még nem nem mondom azt, hogy "inkább meg se próbálom". Mi lenne, ha mindenről így gondolkoznánk? Ennyi erővel fel sem kéne kelnünk.

A házasság igenis fontos dolog. Azt jelenti , hogy bátor vagy. Bebizonyítod, hogy megbízol a másikban, megmutatod az embereknek és a párodnak, hogy megbízol benne.

Hogy nem fogod ott hagyni a rosszban sem, kiállasz mellette, támogatod őt, akármi legyen is.

Persze sok olyan is van, aki aláírja a "papírt", aztán az első kanyarnál kiugrik az egészből.

Nem egy olyan házasságot láttam már tönkremenni, ahol x azért hagyta el y-t, mert annak tönkremen a vállalkozása, vagy mert mélypontra került, és ahelyett, hogy segítette volna, inkább elvált tőle. Szerintem ez undorító.

Persze vannak olyan esetek, ahol muszáj megtenni ezt a lépést. Ha valakit folyamatosan bántanak (fizikailag vagy lelkileg), vagy ha pl. valaki elkezd piálni, és nem akar leszokni róla, ha a két ember egyszerűen annyira rosszul van egymástól, hogy nem képesek kommunikálni, ha megcsalnak valakit. És még sorolhatnám sajnos.

Szóval tudnék vitatkozni a dologról még, de már így is annyit írtam, hogy bocsika:)

Amúgy kérdező, örülök, szerintem te jól látod a dolgokat:))

Szamomra nem feltetlenul felelem, egyszeruen nem vonz a hazassag, szurkenek talalom.

Ugy erzem ha vegul megis megtennem, ahhoz meg el kell teljen ido, ki akarom elni magam. Hazassagban ezt nem teheted meg ugyanugy.

25N

08-27 17:28-essel tökéletesen egyetértek.

Viszont aki azt írta, hogy a normális embernek nem a családalapítás áll az első helyen: ezzel vitatkoznék. Így nem lehet általánosítani. Szerintem van olyan nőtípus, akinek kifejezetten ez a fő szempont, hogy legyen férje és gyermekei, és ő jó anya legyen. Ezzel semmi gond nincs, ha a nő nem vágyik különösebb karrierre.

Viszont sok nő van már, aki meg akarja valósítani önmagát (hogy ezzel a ma divatos kifejezéssel éljek), őket nem elégítené ki a "csak anya" szerep. Én is ilyen típusú nő vagyok. De ettől még nem érzem magam se jobbnak, se rosszabbnak, egyszerűen csak másmilyennek. Nem vagyunk egyformák.

Én is szeretnék majd férjhez menni, bár momentán kapcsolatom sincs. De nem a ruha meg a szertartás miatt (ezek nem nekem valók), hanem a "jogi biztonság" miatt, ahogy az idézett hozzászóló is írta, illetve azért, mert én nem "csak egy papír"-nak tartom a házasságot. Nemcsak jogilag, de pszichológiailag is inkább biztonságban érzi magát ettől az ember. (Persze ettől még nem gondolom azt, hogy a házasságok sosem érnek véget... de ez lenne az ideális eset, ugye.)

25/N