Szerelem kálváriája?

szeretném megosztani veletek a történetemet. elbizonytalanodtam. igen. és ebbe teljesen belebetegedtem.annyira, hogy kórházba kerültem. több hétre. talán mert minden hirtelen jött, talán mert sokat csalódtam azelőtt. nem tudom sajnos. csak azt tudom, hogy ez a fiú a legcsodásabb lény a világon. a legjobb barátom, a társam, az életem. fontosabb mint a saját életem. csak csodálom, mikor alszik, beszélek hozzá. mélyégesen tisztelem és őszintén mondom, meghalnék érte. sosem szerettem így embert.sosem éreztem ilyen őszinte szerelmet senki iránt. családról álmodoztam. Ő nem egy pasi. Ő egy és pótolhatatlan és megismételhetetlen. már boldogan hozzámennék feleségül, de a tehetetlen bűntudat, hogy elbizonytalanodtam annó, nem hagy, nem tudom megbocsájtani magamnak. bárcsak én lennék a hibás. de az érzésekről nem tehet az ember, csak sírva könyörög magyarázatért az égieknek, hogy miért kapta ezt?:( 1 hónap múlva lesz az esküvőnk, Ő ennek ellenére is elvenne. De hogy lehet így becsülettel az oltár elé állni? úgy belebetegedtem ebbe, hogy csak azt érzem, nem érdemlem meg Őt. nélküle az élet nem létezik. akkor mi ez, ha nem őszinte és igaz szerelem?