Szerelem kálváriája?

Nézd, most már mindegy, mikor volt a lánykérés, függetlenül attól, hogy lehet, hogy elszúrtátok azzal, hogy elkapkodtátok. Egy kapcsolatnak vagy egy fejlődési íve, az is baj, ha megáll egy ponton és nem fejlődik tovább, és az is baj, ha nem hagytok időt magatoknak.

Egyetlen kérdés van: akarsz-e a felesége lenni vagy nem. Erre csak egy megfelelő válasz van: igen. Ha nem ez a válszod, ha a mondatod azzal kezdődik, hogy "igen, de...", akkor az nemet jelent.

Még 2 dologra hívnám fel a figyelmedet, nem biztos, hogy igazam van, de mindenképp érdemes elgondolkodnod rajta és magadhoz őszintének lenni. Valóban szereted ezt a fiút? Mert én mint kívülálló, a leírtak alapján (mert ugye nem ismerlek) azt mondanám, ez NEM szerelem. A szerelem, szeretet nem fordít ki önmagadból, nem tesz beteggé. Pont ellenkezőleg: rengeteg erőt ad. (Véleményem szerint reménytelen szerelem sincs, mert ami reménytelen, az nem szerelem, azt csak görcsös vágy és ragaszkodás, amibe többet képzelünk, mint ami benne van.) A vőlegényed nem egy félisten, csak egy férfi. Semmivel nem jobb és nem rosszabb ember, mint te. Ameddig ezt nem látod, és félistenként tiszteled és rajongsz érte, addig az nem igazi szeretet. Az igazi szeretet az, amikor olyannak látod és szereted a párod, amilyen. Véleményem szerint te még nem látod őt, te csak a tökéletességet látod benne.

Az, hogy meghalnál érte, butaság. Ő soha nem kért ilyet tőled, ha meg nem kérte, akkor minek? Az igazi szeretet nem az, hogy úgy szereted a másikat, ahogy neked jó, hanem ahogy NEKI jó. Ha ő nem akarja, hogy meghalj érte, de te ragaszkodsz hozzá (persze képletesen értve), az neki nagyon nem lesz jó. Ugye érted?

A szerelem nagyon nem arról szól, amiket leírtál. 15 évesen még igen. 30 évesen nem.

Még egy dolog: folyamatosan magasztalod a pasast, magadat meg szidod. Mi történt az önbizhalmaddal? Nagyon nagy baj, ha egy kapcsolatban nincs önbizalmad, képtelen leszel az egyensúlyt fenntartani, márpedig ha egy kapcsolat nincs egyensúlyban, nem sok jóra lehet számítani. Egy jó kapcsolat növeli az önbizalmat, nem csökkenti. Aki szeret, az elfogad olyannak, amilyen vagy. Akkor is, ha nem vagy tökéletes. "Rossznak" és bizonytalannak is szeret. Ha te a pasi mellett még rosszabbnak, még silányabbnak érzed magad, és még jobban érzed a tökéletlenségedet, sajnos nem ő az igazi.

És végül: a szeretet megbocsátó. Ha ő meg tudott bocsátani neked (nem mintha lett volna miért), akkor te miért nem bocsátasz meg magadnak? Miért nem szereted magad annyira, hogy meg tudj bocsátani?

Az ön- és társismereteden és önbizalmadon kellene kicsit dolgozni, mielőtt fejest ugrasz egy házasságba. Ha nincs elég önbizalmad, esküvő után azon fogsz pörögni, hogy mi lesz, ha elszúrod és elváltok. Ezt meg nem lehet.

Azt javaslom, olvass ilyen témájú könyveket, de az ezoterikus f*szságokat kerüld, mert csak még mélyebbre löknek.

Feldmár András írásai hasznosak lehetnek. Itt is találsz néhányat az előadások és könyvek között:

[link]

Ha akarsz még beszélgetni, dobj egy privit, hátha tudok segíteni. Én 31 évesen ismertem meg a férjem, most 33 vagyok, májusban volt az esküvőnk.