Az exem esküvője augusztus végén lesz. Tegnap felhívott telefonon, és nagyon kedvesen meghívott, hogy legyek ott élete nagy napján. Elmenjek?

Én, a kérdező, az exvőlegény vagyok. Tíz évig éltünk együtt. A volt menyasszonyom hívott meg az esküvőjére. Az egykori szakításunk vagy elválásunk egyáltalán nem volt viharos, nem volt semmilyen veszekedés, még hangos szó sem esett köztünk, csak szép lassan kialudt a tűz és elhalt a kapcsolat. Az utolsó hónapokban már mindketten tudtuk, hogy egymás nélkül fogjuk folytatni, csak mindketten a másikra vártunk, hogy ő mondja ki a döntő szót. Az élet úgy oldotta meg a helyzetet, hogy akkor nyert el a menyasszonyom egy egyéves külföldi szerződést. Így aztán költözött, vitte a holmijait, s bár fennhangon azt mondtuk, a szerződés lejárta után visszaköltözik, magunkban mindketten tudtuk, hogy ebből nem lesz semmi. Az új vőlegényét Németországban ismerte meg, egyébként én is találkoztam egyszer vele, egy nagyon szimpatikus bajor fickó.