Miért nem jegyez el 5 év után?

#7

Már aki "fél" ettől, én még a legrövidebb kapcsolatom is örökre terveztem, az már más kérdés, hogy mennyire elszállt gondolat volt, na :D

Én két dolog miatt utálom az esküvőt és a házasságot

1.A lakodalommal járó sokszor beteges mértékű pazarlás, gusztustalan mértékű potyázás a vendégek részéről illetve a sok avítt, modoros szokás, mint a vőfély idétlen csasztuskái "Heeej ne itt lakjanak jól, pont itt ezen a bálon, alig maradt cupák a pecsenyéstálon" (anyád), minősíthetetlen mulatós vagy szintipop stb.

2.Ez inkább kettő, de az egyik az államaparátus kvázi beleszólása az életembe, amikor úgy döntenek mától "mást jelent" a házasság és kész. Lásd azt amikor pár éve kitalálták, hogy a szülőket el kell tartani, ha úgy alakul. Anyámmal oké, de apám szemét, ez alól ki kell bújni valahogy, mert egy felsővezetéses kriksz-kraksz ne döntsön már ilyesmikről.

Illetve nálam a "házasság" szónak negatív értelme van olyan értelemben, hogy ami beugrik csak szóról az nem pozitív. Örökké együtt élni? Több, mint szép. Élete párja? Romantikus és lélekmelengető. De ez a "házasság" kifejezés, annyi negatív dolog tapad hozzá, hogy simán csak magát a szót utálom, akkor már nevezzük elköteleződésnek vagy bármi más, mert ez a szó szebb lenne, mint az avítt "házasság" szó amit szinte hallok is gyerekkorom középkorúinak tipikus hanglejtésében.

(Hasonló okokból gyűlölt szavaim: selejtező, terhes, asszony, koma, betyárosan, "magyaros", "demokrata/demokratikus" és újabban a "nemzeti") ezek olyan elcsépelt szavak.

De a legtöbbet kiváltom szinonimákkal, pl. "terhes" helyett "várandós", "selejtező" (bár ezt a szót megszüntetném, mivel lekezelő és gusztustalan) "előválogató", "Én házas vagyok" helyett pedig valami olyasmit, hogy "Én már megtaláltam az életem párját" vagy ilyesmi, de ez a házas szó ez annyira bürokratikus és avítt.

Az a pasi, aki 32 evesen 5 ev kapcsolat utan 4 ev egyuttelessel azt mondja, hogy meg varna 3-4 evet, az nem akar vagy nem veled akar meghazasodni.

Ezt a "nem ertem miert fontos a hazassag" dumat, meg hagyjuk mar, ez nem az a kerdes. Mindenki el tudja donteni egyedül, hogy milyen keretek kozott akarja elni az eletet, es ehhez joga van ragaszkodni, hiaba masnak "az csak egy papir". Akinek csak egy papir, az tok jo, o elje aszerint az eletet, de masokat ne akarjon mar leszolni vagy gyozkodni hogy "ugyan mar minek az", mert az nem az o elete, nem az o preferenciaja.

Nem veled tervez. Leírom az én tapasztalatomat.

Én házasság párti vagyok, erről ennyit, röviden.

Együtt éltem valakivel, aki még a kérdésre sem tudott konkrét választ adni. Ő majd szeretné, majd egyszer, ne nyaggassam ezzel állandóan. Még csak nem is az eljegyzéssel nyaggattam, mert nem volt életem célja, hogy gyűrűt kapjak, de azért egy választ kaphattam volna, őszintét, hogy soha nem vesz el, vagy 1 év múlva, vagy mittomén. Mindegy, nekem amúgy fontos lett volna. Együtt voltunk 2 éve, saját ház, biztos jövedelem, de sehova sem haladt a kapcsolatunk. Ja, a legjobbat el is felejtettem: ő már gyereket akart, ő már várja a gyereket. Mondom oké, akkor házasodjunk össze. Mondom neki, majd gyerek mellett is eljársz folyton bulizni, a haverjaid váratlanul beállítanak, meg majd hajnali egykor arra kelek, hogy hánysz? Nem, neem. Aha. Mindegy, ennyire volt komolytalan, életem legjobb döntése volt, hogy otthagytam, valószínűleg még mindig húzná az időmet. Ekkor már ismertem a férjem 2 éve, de nem volt köztünk semmi, csak jóban voltunk, sokat beszélgettünk. Ő egy elég őszinte ember és mondta, hagyjam el, sőt, még anyám is ezt mondta. Mindegy, elköltöztem, összejöttünk a férjemmel, rá 3 hónapra eljegyzett.

Kényelmes ez így neki, minek eljegyzés.

Ha neked fontos, mondd meg neki, hogy ha komolyan vesz, lépjen, ha nem, akkor meg ne húzza az idődet.

Ennek elég ultimátum szaga van, de hidd el, hogy muszáj, különben 4-5 év múlva még mindig azt várod, hogy megkérjen, merthogy eltelt, aztán még x év mire valóban el is vesz- ha elvesz.

32 évesen 5 év kapcsolat után ha még nincs itt az ideje neki, akkor hagyd a fenébe.