Vajon hányan éljük át ezt? 3 éves kapcsolat- 2 év együttélés után nem is gondolkodik az eljegyzésen. Hasonló cipőben járók, ti hogy viselitek?

Beszeltetek mar a hazassagrol? Hazasodos tipus? Mondtad neki hogy te majd idovel szeretned komolyabb szintre emelni a kapcsolatotokat?

Az nem kikonyorges ha tisztan es egyenesen rakerdezel: Jozsi szeretnel engem egyszer felesegul venni?

Ez nem rosszindulat, csak nem tudom megérteni az ilyen nőket, mint te.

Mégis mi a jó fenére vársz? Arra, hogy elszálljon a fiatalságod a semmiért? Beszéld meg vele. Ha ezt nem lehet normálisan, besértődés, hiszti, veszekedés, mellébeszélés, kifogás keresés, normális számodra is kielégítő válasz stb nélkül megbeszélni akkor nem jó a kapcsolatotok, illetve nem a megfelelő emberrel vagy együtt.

A megbeszélés még nem kihisztizés egyébként. De legalább tudnád , hogy vannak-e ilyen tervei veled vagy csak addig jutott, hogy összecuccol veled aztán éltek barát barátnőként, mert így nem kell felelősséget vállalni a kapcsolatért, és hagy egy kiskaput, hátha jön neki más.... az ő igazija akit 1-2 év után el is fog venni.

Szerintem ennyi együttélés után már gond, ha nem is gondol ilyesmire.

NEM ELVISELNI KELL, meg őrlődni. Attól nem oldódik meg a probléma, hanem tenni valamit. Te is ebben a kapcsolatban élsz, jogod van tudni tart e valahová vagy sem.

Nos, én 7 éves kapcsolatban vagyok a párommal, ami az egyetemről startolt. Míg egyetemre jártam ugye senki, nem feszegette a házasság témát és nekünk jó volt ez így.

Én úgy ismertem meg őt, hogy gyerekeket nagyon szeretne, a házasság viszont nem fontos neki. És ezt el is fogadtam.

Aztán most, hogy együtt élünk már jó ideje és más párok pár év ismeretség után esküsznek is, feljött a családunk részéről is és ismerősök részéről is, hogy mikor lesz lagzi. Akkor megint leültünk megbeszélni az álláspontunkat, rákérdezett, hogy fontos-e nekem az eljegyzés és házasság, mert ő nem változott ez értelmében. Én pedig azon a véleményen voltam, hogy ha nincs nekünk belőle valami extra előny, mondjuk kellenek a papírok valamiért, akkor ne esküdjünk. Tudom, hogy szeret, hogy nem azért van velem, mert kihasználna, vagy várja a jobbat, mert már 1000x bizonyította, hogy szerelmes belém, és hűséges hozzám, és mindent megadna, hogy engem boldoggá tegyen. Szóval ha elé állnék, hogy nekem fontos gyűrű akkor lenne gyűrű, de ő maga irtózik az esküvőtől.

Nem érezném cikinek megkérdezni, hogy képzeli a jövőt. Nekünk ez gyanolyan mindennapos téma, mint a milyen lesz az aznapi időjárás. Megvannak a közös közeli és távoli terveink is, és ebben benne van az esküvő, baba témaköre is.

Ha úgy gondolod, hogy a te kapcsolatod, igazi kapcsolat, őszinte és mély, akkor felteheted nyugodtan a kérdéseid. Ha nem beszéltek erről hanem mindketten várjátok, hogy valahol valaki kezdje el, akkor mi lesz ha már gyereketek is lesz? Ott sem beszélitek meg milyen értékek adtok át, hogyan neveljétek, a kölyök meg keresse meg a kiskapukat?

Ne félj beszélni vele erről, mert ez NEM könyörgés. Ez az élet. Mindent meg kell tudni beszélni a másikkal, mert ha ez nem megy, akkor eskövő ide vagy oda, de gyűrűvel a kezeden is ott fogsz tartani, ahol most, és kapcsolatot azért nem fog működni, mert nem tudtok kommunikálni, csak várjátok, hogy majd megoldja a másik a helyzetet.

Sosem értettem miért vannak a nők annyira ráizgulva az esküvőre. Attól mert elvesz még simán csajozhat melletted, ha olyan beállítottságú. Ha meg hűséges akkor sem fog megcsalni, félrekacsintgatni, ha nem vagytok házasok.

Ahh mindegy is nem az én dolgom...

3 éves kapcsolat szintén.

22N és 29F.

Elejétől kezdve beszéltünk róla, hogy mindketten akarjuk az esküvőt. Na mára eljutott a kapcsolatunk olyan szintre, hogy nem tudnám úgy kimondani az igent, ahogy vágyom rá. Nehéz időket éltünk meg együtt és valami eltörött bennem. De szerintem benne is. Viszont hűségesek vagyunk és szeretjük egymást, úgyhogy nem fogunk szakítani 99 %. De akkor már boldogabb lettem volna ha úgy monhsto