Miért nem tudnak egyenesen beszélni a férfiak?

Azt nem érzed, hogy szeretne, nem működik a kommunikáció...

Áruld már el, miért akarsz hozzámenni? Jó lenne egy életen át olyan emberrel, aki nem szeret, és ilyen alapvető dolgokat se tudtok megbeszélni?

Vagy ezt végig se gondoltad, csak te is ki akarod tenni a cukormázas lánykérős képeket face-re?

N

Szerintem a barátod egyáltalán nem vicces, és egy jó nagy idióta is:(

Nálam repülne.

"Ti nem ismeritek a kapcsolaton belüli cinizmust, viccelődést, csipkelődést?"

Nézd, nem mindenki tűri meg a kapcsolatban a cinizmust, csipkelődést. Én pl. olyan családból jöttem, ahol ez napi szinten jelen volt (szüleim, nagynéném, nagyanyám között). Én ezt bántónak, pontosabban bántalmazónak éltem meg, és nem tűröm a saját párkapcsolatomban, saját kis családomban. Nem tartom viccesnek sem:(

Kedves kérdező! Van már ebben tapasztalatom, úgyhogy megosztanám veled, hátha tudok segíteni.

1-2 éve volt egy nagyon érdekes viselkedésű férfival egy nagyon szenvedélyes, de egészségtelen szerelmi kapcsolatom - olyan se veled, se nélküled héjjanász - aminek én vetettem véget 2 év után, mert belefáradtam.

Mikor szó szerint besétáltam az életébe, mindketten egymásra ismertünk a szívünkben, hogy összetartozunk. Kb. 2-3-szor beszélgettünk röviden társaságban, mire elhívott, hogy megbeszéljük egy közös munka részleteit. Ámde kocsival nem a megbeszélt helyre vitt, hanem haza magához(!), s az odaúton, s nála is több órás "önreklámot" kellett végighallgatnom a közös projekt helyett, majd behívott a telken lévő másik házba, s közölte velem nem túl kedvesen, hogy ideköltözhetek, s itt lakhatok, amíg "komolyabbra nem fordul köztünk a dolog".

Úgy éreztem magam, mint akit megerőszakoltak. Természetesen nem tudtam semmit válaszolni. Ezután még kínos órákba telt, mire végre hazafuvarozott, mert mivel nem tudtam, mit tervez, nem vittem magammal elég pénzt, hogy egy messzi településről egyedül hazajussak.

Ezután elkezdett társaságban "üldözni", kisajátítani, ami kellemetlen volt, de nem tehettem semmit ellene, mert ő volt a "főnökhelyettes". Sok időt töltöttünk együtt másokkal, és néha kettesben is, mert együtt dolgoztunk, s a baráti társaságunk is közös volt.

Fél év múlva lassan kezdtük megismerni egymást, s meg is kedveltem, oldódott a fagyos hangulat köztünk. Még mindig furán viselkedett időnként: néha felém mutatott őszinte érdeklődést, néha egy másik nő iránt a baráti körből. A környezetemben lévő emberek egy szót sem szóltak mindehhez, de mint utóbb kiderült, ez idő alatt is végig azt hitték, hogy együtt vagyunk, s csak a férfi beosztása, presztizse miatt nem vállaljuk fel nyilvánosan a kapcsolatunkat. De erre majd később visszatérek.

A második komoly trauma akkor ért, mikor egyszer többen utaztunk az ország másik felébe egy autóval. A többiek elmentek a dolgukra, mi pedig ott maradtunk ketten, kötetlen beszélgetésben. A házigazdáinkkal való megismerkedéskor pedig úgy mutatott be engem, mintha mi egy pár lennénk!!! Annyira sokkolt a helyzet, hogy tiltakozni sem tudtam. Igaz, hogy addigra már-már baráti kapcsolatba kerültünk, tényleg megkedveltem, de ez túlzás volt! Hazafelé úton rettentően kínosan éreztem magam, de nem tudtuk megbeszélni a történteket, mert nem maradtunk kettesben többet. Ezután pedig mégjobban eldurvultak a dolgok. Bejárt a munkahelyemre szabadidejében, s ezzel kínos helyzetbe hozott a kollégáim, s a felettesem előtt, ezért sajnos ott is kellett hagynom az állásomat. De nem bántam, mert úgy nézett ki, hogy komolyan gondolja velem, s kezdtem beleszeretni. Elém jött, mikor hazaindultam a munkából, programokra hívott, kedveskedett, udvarolt, bemutatott az ő régi barátainak, sok időt töltöttünk együtt. Boldog voltam, hogy végre megtaláltam az igazit, mert tényleg rengeteg dologban összeillettünk. Ugyanúgy láttuk a világot, az értékrendünk is passzolt, ugyanúgy képzeltük el a jövőnket. Csak az volt a furcsa, hogy eközben baráti társaságban, s a főnök előtt bántóan közömbösen, néha mármár ellenségesen viselkedett velem. Mikor néhány hónap múlva külföldi álláshoz jutottam, örültem, hogy néhány hónap alatt megalapozhatom a közös jövőnk rámeső részét anyagilag, mert terveztük, hogy 1 év múlva összeházasodunk, s gyermeket vállalunk. Még azt is felajánlotta, hogy segít anyagilag a kijutásban, kivisz autóval, hogy ne kelljen kölcsönt felvennem. Boldog voltam, bár beárnyékolták a kapcsolatunkat a naponkénti végletes hangulatváltásai: egyik nap a jövendőbelimként dorombolt, másnap elutasítóan, ellenségesen viselkedett velem a barátaink előtt, majd a családja előtt mi voltunk az álompár. És ez így ment hónapokig.

Aztán az indulás napján, mikor már több százezer forintot kifizettem a munkaközvetítőnek, s a munkavégzéshez szükséges dolgokra, közölte velem, hogy ő nem visz ki engem, mert nem akarja, hogy kimennyek dolgozni.

1 napot késtem a munkábaállással, ami nem vált a javamra, így a próbaidő letelte után megszűnt a munkaviszonyom. Igaz, hogy a minimum féléves tervem ellenére, kevesebb, mint 3 hónap lett a vége, de örültem, hogy hazajöhetek.

Mikor hazaértem, azzal szembesültem, hogy a "drága" az összes közös barátunkat ellenem fordította. Én lettem mindenki szemében az a rossz nő, aki kihasználta anyagilag, majd eldobta a "jövendőbelijét". Hálát adok a mai napig, hogy idejében kiderült, valami nem stimmel vele.

Több, mint egy év telt el a hazaérkezésem óta, mire kezembe akadt egy könyv a borderline személyiségzavarról. Megvilágosodtam. :) Kötődési probléma, gyerekkori traumák, viharos érzelmek, logikátlan, szélsőséges érzelmi reakciók, kényszerképzetek, zsarnoki hajlam együtt egy tüneményes, ragaszkodó, "pedálozó", nagyon szeretnivaló személyiséggel. Ez volt ő.

Ne haragudj, hogy ilyen sokat írtam, csak szerettem volna olyan részletesen megosztani a tapasztalataimat, hogy ebből ráismerhess, ha nálatok is ilyen a helyzet. Persze nem kell mindjárt komoly lelki zavarokra gondolni, a kötődési probléma jeleiből. De jobb most megtudni az igazat, mint hozzámenni egy beteg emberhez, aki életed végéig lelkileg kínoz a fura dolgaival.

Bár valószínű, hogy a te párod inkább csak "húzza az agyad", tetteti, hogy nem érdekled, közben lehet, hogy lánykérést és esküvőt szervez titokban, valami nagy durranást, és szeretné, hogy minél nagyobb legyen a meglepetés! ;)

Vagy a párod egyszerűen nincs tisztában a "szeretetnyelvekkel", s ezért rosszul kommunikálja feléd a szeretetét.

Akárhogy is, legyen szerencséd, s legyél nagyon boldog! :)