Szerintetek a barátomnak vagy nekem van igazam az eljegyzést, esküvőt illetően?

A barátommal 5,5 éve vagyunk együtt, nagyon fiatalon találtunk egymásra, most 23 évesek vagyunk. Nyilván sok mindentől függ, hogy egy pár életében mikor jön el az eljegyzés, majd házasságkötés ideje, így általánosítani nem lehet. Ettől függetlenül kíváncsi vagyok a véleményetekre! Én úgy gondolom, hogy ha két ember szereti egymást, biztos a szerelmében, hogy tényleg a másik emberrel szeretné leélni az életét, akkor az már nem lehet "kifogás", hogy "de még olyan fiatalok vagyunk, egy házasságra meg kell érnünk" (egyébként 23 évesen tényleg fiatalok volnánk hozzá?) Szerintem a szerelem előbbre való ezeknél. A párom viszont állandóan ezzel érvel, ami engem zavar. Nem zárkózik el a házasságtól, csak még "nem jött el az ideje, ráérünk majd 26-27 évesen is összeházasodni." Nekem ez rosszul esik. Rosszul esik, mert úgy érzem, elegendőt bizonyítottam én is, ő is, ahhoz, hogy 100% biztosak legyünk a kapcsolatunkban. Rosszul esik, mert megalázónak érzem, hogy mások 2-3 év után eljutnak erre a szinte a kapcsolatukban, nekem pedig 10 évet kell várnom arra, hogy valaki elhatározásra jusson (vagyis inkább hivatalosan is kifejezze): velem szeretné leélni az életét. Ráadásul egy kicsit megrémiszt az is, hogy a barátom a "nagy bumm" érzésére vár, amikor majd "érzi, hogy eljött az ideje a házasságnak". Mi van, ha nem létezik külön "nagy bumm", egyszerűen csak meg kellene elégednie azzal, hogy boldogok vagyunk együtt, és el kellene határoznia magát a házasság mellett? Szeretem őt nagyon, de rengeteg frusztrációt okoz nekem ez a dolog, ami félek, hogy akár a kapcsolatunkat is megmérgezheti. Ti hogyan vélekedtek erről a dologról?