Szerintetek a barátomnak vagy nekem van igazam az eljegyzést, esküvőt illetően?

Azért nem vész el, mert nem akar elvenni. Ennyi.

Túl fiatalon jöttetek össze. Ő nem biztos benne, hogy te vagy az igazi, akivel le akarja élni az életét. Lehet, hogy most nála az az időszak jön, amikor inkább kíváncsi arra, hogy milyen lehet mással.

Azért hátrál ki az elkötelezettség alól, mert ő már sejti, hogy nem fog ez már sokáig tartani. Felesleges energiapazarlás lenne a lánykérés.

Nem a nagy bummra vár. Hanem egy jobb nőre, akivel megvan az a nagy bumm.

"Pedig a mi esetünkben nem arról van szó, hogy a barátom nem szeretne sohasem feleségül venni, egyszerűen csak nem most" - no persze, mind ezt mondják. AZ még rendben van, hogy most fiatalnak érzi magát hozzá. DE! Ez a "beütemezem, hogy majd ha majd X éves leszek (ami most a távoli jövőnek tűnik)", egyértelműen csak időhúzás. Majd 26 évesen azt fogja mondani, hogy 30 vagy azt, hogy előbb legyen lakás stb.

Melletted meg közben szépen elmegy az élet:(

Teljesen rosszul állsz hozzá. A társadalmo nyomás hatására akarsz házasodni, nem a kapcsolatotok miatt.

>Rosszul esik, mert megalázónak érzem, hogy mások 2-3 év után eljutnak erre a szinte a kapcsolatukban

Ez az, ami igazán pusztító. Olvasd végig még egyszer, ezt te írtad! Neked csak az számít, hogy ne "maradj le" a barátnőidtől, meg hogy a szüleid-nagyszüleid elégedettek legyenek.

Hivatalosan fejezze ki, hogy veled akar lenni? A szerelem előbbre való ezeknél? Te még magadnak is kamuzol. Egyrészt ott a hiba, hogy neked eljegyzés kell ahhoz, hogy "hivatalossá" váljon a szándéka. Miért is? Most akkor az a célod, hogy a kapcsolat, az elköteleződés valódi, megalapozott legyen, vagy az, hogy végre legyen valami, ami egymáshoz láncol? Másrészt meg még csak nem is ez motivál téged, egyáltalán nem a kapcsolatoddal foglalkozol, hanem a társadalmi elvárásoknak akarsz megfelelni. Ha valami megmérgezi a kapcsolatotokat, akkor éppen ez az.

Meg kell értened: az eljegyzés, a házasság, de még a szerelem is önmagában nem jelent semmit, teljesen fiktív mérföldkövek, semmiféle valós értéket nem viselnek, nem minősítik a kapcsolatotokat. A mögöttes tartalom az, ami számít: az, hogy el vagytok egymás iránt kötelezve, hogy képesek és hajlandóak vagytok megoldani a problémákat, áldozatokat vállalni, és folyamatosan dolgozni azon, hogy működjön és kiteljesedjen a kapcsolat. Te ezt most mind épp azt csinálod, hogy a párkapcsolatot végletesen leegyszerűsítve egy fekete/fehér, igen/nem jellegű, ráadásul lényegtelen kritérium alapján értékeled ki.

Még egyszer: ez az egész kizárólag rólad szól, nem a barátodról, nem a kapcsolatotokról, nem a kettőtök jövőjéről. Te akarsz olyan képet kialakítani magadról, ami által a társadalmi környezeted elfogad és megerősít. Ez nagyon gyorsan hagyd abba és foglalkozz a kapcsolatotokkal. Ha a barátod nem akar elköteleződni, akkor tudd meg, hogy miért, keressétek meg, hogy mi hiányzik, mik a problémák, min kéne változtatni ahhoz, hogy tovább mélyüljön a kapcsolat. Ha a kapcsolaton dolgoztok, akkor az eljegyzés, a házasság elveszíti azt a jelentőségét, amit most tulajdonítasz neki, mert képes leszel valódi értékek és szempontok szerint értékelni. És ekkor, ha jól csináljátok, az eljegyzés szinte magától megtörténik, mert egy teljesen természetes, magától értetődő lépéssé válik a kapcsolatban.

Ja, és +1: a szerelemre hivatkozni pedig még nagyobb övön aluli ütés. A szerelem szép, éljétek át, örüljetek neki, de ne használd bűntudatkeltésre ("Szerintem a szerelem előbbre való ezeknél."). A szerelem jó, de nem oldja meg a problémákat, legfeljebb késleltetni, elfedi. A szerelem nem fog összetartani. A problémamegoldás fog összetartani, és megadja a lehetőséget, hogy szerelmesek maradjatok. Úgyhogy tessék befejezni a "ha nem teszed meg, nem is szeretsz" bűntudattúráztatást, okés?

Csa ésszel, szépen, okosan.

Nem éltek együtt, akkor mit akarsz?

Majd ha együtt éltek, ti fizetitek a számlákat és jönnek a szürke hétköznapok és azt túlélitek, akkor házasodjatok.

Biztos vmi bnőd eljegyezték két nap után és kitette facere és most az zavar.

Voltam hasonló helyzetben, sajnálom, de szerintem is csak az idődet húzza. Ha biztos lennél abban, hogy elkötelezett irányodba, akkor nem érdekelne ilyen fiatalon a házasság, mert tudnád, hogy ő már hozzád tartozik. Te ezt most egyértelműen nem érzed, és ettől a külső dologtól, mint a lánykérés várod a megoldást. Én elhiszem, hogy nagyon fájdalmas, ijesztő, és kudarc élmény belegondolni abba, hogy egy öt éves, megszokott, rutinos alapdolog az életedben nem olyan lesz a továbbiakban, mint szeretted volna, de attól még felesleges várnod egy olyan házasságra, ami valszeg el sem jön.

És egyáltalán nem történik katasztrófa, ha te mindezeket később találod meg.

Ebben nincs olyan, hogy kinek van igaza, egyikőtök így, a másik úgy látja. Egyébként tényleg nem vagytok elkésve semmivel. Ha Neked fontosabb az eljegyzés és a házasság mint az, hogy ki jegyez el és ki vesz el utána akkor rúgd ki és keress olyat aki eljegyez/elvesz. Itt erre kérdést kiírni teljesen felesleges, nem fogunk tudni téged sem meggyőzni arról, hogy felesleges gyűrűért és esküvőért hisztizni mert ráértek még vele és Őt sem arról, hogy most azonnal el kellene, hogy vegyen mert élete hibáját követi el ha nem teszi.

Egy dologban legyél biztos: minél többet erőlteted, minél többet nyaggatod vele és minél többet hisztizel, annál inkább az ellenkező irányba sodrod Őt és annál kevésbé fog elvenni. Ebben nincs "úgy illik, hogy..." meg "úgy kell, hogy..." és ettől nem lesz éretlen kisgyermek a férfi. Ez egy komoly elhatározás, egy komoly lépés amely jó esetben az egész hátralévő életedre kihat. Persze el lehet válni, de talán pont azért kell meggondolni és rendesen kiismerni a másikat, hogy ne kelljen. Ha öt év múlva házasodtok sem vagytok elkésve semmivel.