Hölgyek! Miért annyira fontos nektek hogy megkérjék a kezeteket?

Két dolog jutott az eszembe.

1. A mai magyar állam ott nehezíti az össze nem házasodott párok életét, ahol tudja. Hivatalos eljárásoknál extra igazolásokat követel, a bankok másként bírálják el a hiteleket, az állami támogatások egy része nem jár, vagy csak sok utánjárásra, ha van gyerek, és az egyik szülővel megy külföldre, kell nyilatkozat a másik szülőtől, stb., stb. Még a halálában is utánanyúl az élettársnak, a legtöbb jogelőny csak a házastársat illeti meg.

2. A második feleségemmel nem akartam összeházasodni. A válás nagyon megviselt, mindent utáltam, ami emlékeztetett rá. (Mintha ugyan a házasságkötés tehetett volna bármiről is, haha!). Vagy másfél évig működött is a dolog, de akkor megtudtam, hogy az "anyós" minden vágya, hogy a lánya férjnél legyen. Eleinte nevettem rajta, de be kellett látnom, hogy neki ez borzasztóan fontos, hát beadtam a derekamat. Azért csak bosszantott, és feltételeket szabtam. Az esküvőn nem volt ott rajtunk kívül más, csak a tanúk (közös baráti házaspár). Utcai ruhában esküdtünk, 3 szál virág volt az aránál. A feleségem végül titokban szervezett egy fotóst, de csak pár képet vettem meg, és az általa kért beállításokhoz nem álltam oda. A legszebb rész az volt, hogy a házasságkötő teremhez menet a lépcsőfordulóban volt egy büfé, ahol csoda jó illatú vastag stifoldert árultak. Aggódtam, hogy visszafelé már zárva lesz, hát vettem egy rúddal, de azt a teremben a szomszéd székre tettem, nem vittem az anyakönyvvezetőhöz.

28 éve együtt vagyunk.

Nekem is azt jelenti a házasság, hogy "magasabb szintre" emeljük a kapcsolatunkat.

Számomra megalázó lenne az, hogy X év kapcsolat után mondjuk a gyerekei anyjának jó vagyok, de arra nem, hogy barátnő (kvázi idegen) helyett a családja részévé tegyen. Kb. mintha tenyészkanca lennék - és megalázó az, hogy fenntartja a jogot, hogy bármikor leléphessen.

Az eljegyzés számomra egy jelzés, hogy a másik fél komolyan tervez, egy ígéret, hogy "jóban-rosszban" velem és mellettem akar lenni. Megerősítése annak a kapocsnak, amit (jó esetben) a párkapcsolat jelent.

El tudom fogadni, hogy nem mindenkinek fontos a dolog, és tényleg van, aki szerint felesleges papír, senki nem lesz ettől jobb vagy rosszabb ember. :) De én így tudom elképzelni az életemet hosszú távon, annak ellenére is, hogy a családban csak rosszul sikerült házasságokat láttam.

Ez nekem inkább elvi kérdés. Pont nem a gyűrű, meg a galambröptetés és a hasonló cirkusz miatt szeretnék házasodni.

Számomra a család alapja a házasság. De ez olyan, mint hogy te például egyetértesz az abortusszal, én meg nem. (csak példa, akár más is lehetne) Ezek is elvi kérdés, amiben úgysem fogjuk egymást meggyőzni.

"Örülök hogy sikerült értelmezni az írásomat, így sikerült megállapítani hogy a házasságkötés nem jár (nagy) költséggel."

Kifejtenéd?

Nem tudom pontosan, vagy hétköznap, vagy hétvégén ingyen lehet házasságot kötni az illetékes polgármesteri hivatalban. Ez így van, ebbe miért kell belekötni? o.O

Szerintem én olyan közepesen lelkes vagyok a házasság témájával kapcsolatban, de ami mellett szól, az az, hogy:

-Egy magasabb szintű elköteleződés. Egy gesztus. Annak deklarálása, hogy "veled akarom leélni életem hátralévő részét és ezt ország-világ előtt felvállalom".

-A családi összetartozás érzését adja, különösen a gyermekvállalás szempontjából. Nálunk akkor lett fontos a házasság kérdése, amikor már gyereket terveztünk, valahogy abban egyetértettünk, hogy a gyerekünk házasságba szülessen. Addig nem volt fontos ez a kérdés.

-Én nem vagyok különösebben romantikus alkat, de azért nőként tudattalanul belém rögzült, hogy vágyjak a romantikus gesztusokra: egész egyszerűen a lányoknak kicsi koruktól ezt sugallják a mesék, a filmek, meg minden. Amikor látok a neten egy romantikus lánykérést, igenis beindul az agyam, hogy hú, de jó neki... Bármennyire is próbálom titkolni még magam előtt is, igenis jó az a csöpögős romantika néha! Nem mindig, de egyszer az életben azért jólesik, a fene egye meg.

Jó lenne összeházasodni, és viselni a férjem nevét, de ha nem kér meg, attól nem lesz kedvesebb a szememben, én ugyanúgy szeretni fogom őt.

Viszont: ha bekerül az intenzívre valamelyikőtök, szarban lesztek, mert nem látogathatjátok, mivel nem vagytok közeli hozzátartozói eymásnak.

A járás, meg x évig együttélés SEM jogosít fel rá, és ha olyan a főorvos, simán kirak.