Szerintetek korai az eljegyzés?

Én 23 vagyok, a párom (30) két hete kérte meg a kezem, 2 éve vagyunk együtt. Annyi, hogy mi együtt is élünk már majdnem a kezdetek óta, így ez szinte adta magát. Nálatok azt furcsállom, hogy ugyan 3 éve vagytok együtt, de alig-alig találkoztok. A házasság előtt még mindenképp össze kellene költözni, de az meg nehéz lesz, ha ő ennyire karrierorientált és nem hajlandó vidéken lenni vagy te nem vagy hajlandó Pestre költözni. Vagy ha nem is költöztök össze még az esküvő előtt, egy mesterképzés szerencsés esetben két évig tart- ha jövőre összeházasodtok, mi lesz, házasokként találkoztok kéthetente kétszer? Valahol a lakhatást meg kell oldani, és érdemes még a nagy, többmilliós lagzi meg a komoly aláírások előtt megejteni, elvégre saját tapasztalatból is, meg nyilván józan paraszti észből is egyértelmű, hogy teljesen más együtt élni valakivel, mint ilyen keveset (mert ne haragudj, de rohadt keveset találkoztok) együtt lenni egy átlag héten a kedveseddel.

De elriasztani csak akkor fogod, ha ő még fejben nem tart ott, mint te. Esetleg nem beszéltetek még erről? Szép dolog, ha váratlanul és teljesen meglepetésként ér a lánykérés, de nem túl praktikus egyikőtöknek sem.

2. vagyok.

Kérdező, szerintem nem érdemes reményekbe meg talánokba burkolózni. Egyik találkozás alkalmával ülj le és kerek perec beszéljétek végig az egészet- mit tervez a jövőben veled, hogy gondolja, mint gondolja, hogy legyen. Ha ennyire Pesten akar maradni, az is lehet, hogy munka szempontjából is ott szeretne lenni (főleg, ha a mesterképzés végén a kötelező szakmai gyakorlatát pesti helyen végzi, sokszor van, hogy diploma megszerzése után ha éppen van szabad hely, oda felveszik az embert), és nem tudom, milyen messze laksz Pesttől, de a legritkább esetekben szeretnek az emberek nagyobb távokat ingázni.

Beszéld meg vele. Ne csak elejtett szavakból meg ábrándokból indulj ki. Ha ezt nem mered vele megbeszélni, hogy akarsz házasságot?

Ha a beszélgetéstől megijed vagy kihátrál, akkor nem lesz ez másképp az eljegyzésnél sem.

De jó, csinálj, amit szeretnél, én nem szólok bele :) Bízom benne, hogy neked lesz igazad, és megbeszélés meg konkrét tervek nélkül is sikerült összehozni mindent, ahogy szeretnétek :)

Szerintem nem lenne korai. Ha ennyire "tudatos" nő meg minden, akkor gondolom azért van Veled, mert Téged akar=veled akarja leélni az életét, nem valaki mással... az meg pluszpont, hogy nem valami karácsonyi/valentin-napi lánykérést tervezel, hanem olyat, ami utal a kapcsolatotok kezdetére.

Nekem ez a " Egyik találkozás alkalmával ülj le és kerek perec beszéljétek végig az egészet- mit tervez a jövőben veled, hogy gondolja, mint gondolja, hogy legyen." eléggé illúzióromboló, és hát minden, csak nem romantikus. :D Tudom, hogy mostmár sokszor nincs ez a letérdelős romantikus lánykérés, hanem megbeszélik és kész, de nemtom... nekem kicsit fura. :)

Abban egyetértek a válaszadóval, hogy a kommunikáció kettőtök között nem az igazi, ezen hosszú távon mindenképp csiszolni/javítani kellene, egyébként a leírásod, hozzáállásod, párod hozzáállása... stb. alapján én csak bíztatni tudlak. :)

Amit még fontosnak tartok megjegyezni: az eljegyzés nem azt jelenti, hogy akkor másnap kötelező elkezdeni az esküvő szervezését, különben... nem tudom mi lesz, de minimum egy világvége. :D

Ha a párod úgy gondolja, hogy csak a mesterképzés után akar házasodni, és ez neked is oké, akkor majd házasodtok akkor. Az eljegyzés a házasodási szándék kinyilatkoztatása és kész, nem több. Nem kötelez senkit semmiféle időintervallum betartására, és bármilyen élethelyzet, körülmény figyelmen kívül hagyására...

8: azt én sem úgy gondoltam, hogy lánykérés helyett beszéljék meg :D

Csak magamból indultam ki, mi a párommal egyértelműen megbeszéltük, hogy mit szeretnénk, mikor, hogyan- tehát, megbeszéltük, hogy kb 2-3 év járás után eljegyzés, majd esküvő- ebben is részleteket is beszéltünk, kicsi-nagy, hol, hogyan, ilyesmi, majd gyerek (akarunk-e, igen-nem, mennyit, stb). Tehát nem az, hogy megbeszéljék, hogy nnnnna, akkor most majd elveszlek, hanem azt megbeszélni, hogy pl időben ezt hogy képzeli egyik-másik fél, a lakhatás kérdése itt nem teljesen magától értetődő, a jövő céljai (mikor szeretnék az esküvőt, minek kell megelőznie, családot mikor és hogyan, az összeköltözést mikor és hogyan), szóval az ilyen gyakorlati dolgokat.

Mi mindezt megbeszéltük, és utána volt egy olyan romantikus lánykérésem, hogy hát arról bizony nem tudok eleget lelkendezni :) Lányregényekben nincsenek ilyenek, szóval az, hogy előre megbeszélik, kb milyen időtávban konkrétan mit szeretnének nem feltétlenül öli meg a romantikát. De szerintem ezt butaság előzetes, majdhogynem biztos tudás, megbeszélés nélkül csinálni. Lehet, hogy a barátnődnek még korai lenne, de ha ezt mondja, te, kérdező, ezt nemnek veszed, és nagy valószínűséggel véget ér a kapcsolat, mondván, hogy nem ugyanazt akarjátok. Míg ha megbeszélitek, hogy ő az ilyesmit csak jövőre vagy később tartaná reálisnak, akkor máris elkerülhető ez a kellemetlen végkifejlet. Ezért a kötekedésem.

Tehát még együtt sem éltek, és még vagy 2 évig nem is fogtok, de megkérnéd?

Ne haragudj, de miért? Nem is ismeritek egymást. Távkapcsolatban éltek, alig találkoztok (3 héten 3 napot????? ne már). Mindemellé a barátnőd nagyon fiatal még ahhoz, hogy együttélés, saját kereset, önállóság nélkül egy ilyen komoly döntést meghozzon.

Elég beteg, hogy 33 évesen egy ilyen komolytalan ötlet egyáltalán eszedbejutott. Előbb költözzetek össze, álljon ő is a saját lábán, ismerjétek meg egymást, 1-2 év és jöhet az esküvő. Szerinted úgy mekkora felelőtlenség lenne hozzádmennie, hogy anyagilag tőled függene, de közben alig ismeritek egymást, mert csak havi 1-2x találkoztok?