Sokan miért elégednek meg a kizsarolt eljegyzéssel?

a pasik is tehetnek róla, meg a nők is

tisztázni kell ki akar esküvőt, ki nem, nem hazudozni (mindkét félre vonatkozik!)

ez is kommunikáció, de a mai kapcsolatokban egyszerűen nincs őszinte komm.

pl mi megbeszéltünk együttélés nélkül nincs eljegyzés, néha én is kivoltam hogy másokat bezzeg eljegyeznek engem nem... de a párom megmondta, és tartotta magát hozzá, nem árul zsákbamacskát. igaz ő tartotta a szavát és együttélés után megkért. ez mindig kettőn múlik

A cím alapján a szokásos "19 éves vagyok, már fél éve együtt vagyunk, hol a gyűrű" - szitura gondoltam, de azért 8-10 év együttlét után más a helyzet...

Teljesen nem tudom beleélni magam (nekem vmiért sose volt fontos a házasság), de sok nő van, akiknek a házasság fontos. Az általad vázolt szitut azért nem tartom vészesnek, mert konkrétan semmin, de semmin nem változtat a házasság egy 8-10 éves kapcsolatban... gondolom x éve együtt élnek, már gyerek is van, stb... szóval ott már alapból nem lehet megvalósítani azt a romantikus lágy zenés lánykérést, amiről egyesek ábrándoznak, ill. köztük már téma, nem újdonság az, hogy veled akarom leélni az életem. Nagyon jól tudták eddig is, csak mostmár papírjuk is lesz róla.

"az egyik félnek sem motivációja sem kedve nincs házasodni" - Hát persze, hogy nincsen, tök logikus: az asszony már megvan, mos-főz-takarít, (esetleg gyereket nevel), szex is van, meg szeretjük is egymást, a házasság nem változtat semmin: már rég házaspárként élnek. Mégis mi motiválná a férfit ebben az esetben? Kb. semmi az égvilágon, és szerintem ez tök logikus és érthető, de most jön a de.

Ha nekem van egy párom-szerelmem-gyermekeim anyja, akinek nagy vágya, hogy feleség lehessen (amiről - normális kapcsolat esetén - tudok), akkor mi a jó francért nem vagyok hajlandó megadni neki azt, amire vágyik, tekintetbe véve, hogy - ismétlés következik: - nem változik semmi! Ugyanúgy mos-főz-takarít-gyereket nevel-szeretjük egymást tovább, mint eddig. Annyi a változás, hogy a férfi boldogabbá tette a nőt, akit szeret azzal, hogy megadta neki, amire vágyik.

"...De a másik meg konkrétan zsarolja, explicit kimondja, hogy vagy magára kényszerít egy szerepet (férj, vagy feleség szerepét, tökmindegy)..."

Nincs itt szó semmiféle szerepre kényszerítésről, mert egy 8-10 éves kapcsolatban ugyanezek a szerepek vannak, és ugyanúgy élik őket, mint a házasságban.

"...vagy vége az addig tökéletesen működő kapcsolatnak."

Ahol az egyik fél vágya nem teljesül (olyan vágy, amit a másik fél könnyedén megadhatna neki, ill. olyan, ami valószínűsíthetően évek óta ki van mondva, a másik fél teljes mértékben tudatában van, és ennek ellenére évek óta tojik rá), az nem tökéletesen működő kapcsolat.

Megjegyezném, hogy nekem sosem volt fontos a házasság (egyszerűen nem látom értelmét), de milyen érdekes, ettől még képes vagyok minimális empátiára ismeretlen nők felé, és megpróbálom megérteni a szitut, ellentétben azokkal a férfiakkal, akik ezen házasságra vágyó nők párjainak, társainak, szerelmeinek nevezik magukat...

3-as voltam, 28/N

Az ultimàtum valóban butasàg. De akinek fontos, hogy egy èletet ne pasim/csajom módban éljen le hanem hàzastàrsként, annak tudnia kell mire szàmíthat a pàrjàtól. Bàr intelligens emberek ezt megbeszélik és a pasi nem hagyja a nőt évekig reménykedni , hanem közli hogy nem akar hàzasodni.

Az ultimàtum sajnos rossz és màr kétségbeesett lépés ha kijàtssza az ember.

Én nem ezt tettem volna adott esetben, hanem szimplàn nem maradnék olyan emberrel aki nem akar hivatalosan hozzàm tartozni. De szerencsére nàlunk ez fel sem merült.

Azért, mert a férfiak lusták és nem kényszerültek komolyan megkérni a kezünket. Én is vágytam rá, most meg már nem is érdekel az egész, csak tudjuk le költséghatékonyan a jogi procedúrát, hogy túllegyünk ezen az egészen.

Elvette a varázsát, mert nem akar elvenni:S