Kérhetem véleményeteket eljegyzéssel kapcsolatosan?

Szerintem is korai. Bár nyilván nem muszáj rögtön összeházasodni. Én azt mondom, hogy amíg nem vagytok önállóak, iskolába jártok, nem dolgoztok, nem éltek együtt, nem megoldott a lakhatásotok, megélhetésetek, addig semmiképpen ne házasodjatok. Persze az eljegyzés addig is lehet egy szép gesztusa annak, hogy komolyan gondoljátok a kapcsolatotokat.

Viszont arra kell számítani, hogy mivel fiatalok vagytok, talán a párodnak te voltál az első komoly kapcsolata, elég sokat változhattok még a következő néhány évben és nem biztos, hogy valóban együtt maradtok és egymással élitek le az életeteket.

Szia!

Három év után szerintem nem volt korai. A házassággal meg persze várjatok még. De simán lehet, hogy végül az is lesz, az én szüleim is középiskolás korukban ismerkedtek meg, most már majdnem ötven évesek.

Az ember úgy 21-25 éves koráig változik. Nekem is volt egy középiskolában induló kapcsolatom, ami nagy szerelem volt és fogadkozás, hogy együtt éljük le az életünket. Aztán az egyetemen megváltoztam. Magabiztosabb, céltudatosabb lettem és már nem elégedtem meg azzal, hogy ülök a híg fosban, takarítgatok rá, elhiszem, hogy nem tudok főzni, mert béna vagyok és milyen jó, hogy ő főz rám, a legfontosabb, hogy összeházasodunk és gyereket szülök neki és lesz valami átlag melóm, amit 8-tól 4-ig csinálok de csak, mert egy fizetésből nem tudunk kijönni, de amúgy valami halál unalmas munka, mert ha izgalmasabb lenne többet keresnék, mint ő és akkor oda lenne a férfiúi önbecsülése. Szóval a lényeg, kinyílt a csipám. A csendes kislányból felnőttem és ez nagyon nem tetszett neki. Állandóan veszekedtünk, hogy ő nem ilyenek ismert meg és a megismert lányba szeretett bele. 5 év után szétmentünk. Utána nem sokkal befejeztem az egyetemet és most olyan párkapcsolatom van, amiben imádja a párom a személyiségem, szóval annyira rossz irányba csak nem változhattam.

Így kedves kérdező olyan szempontból korai, hogy tényleges házasságot terveztek, olyanból nem, hogy szép gesztus. Viszont ne siessétek el, mert még sokat változhattok, mindenképpen éljetek együtt önállóan legalább 1 évet, mert akkor derül ki, hogy a szürke hétköznapokat és a stresszesebb időszakokat együtt hogy viselitek el, mert szép dolog a szerelem, de járogatás alatt (még ha most már jegyességnek is hívjátok) az ember mindig a szebbik arcát mutatja. Ha fáradt, hisztis simán azt mondja dolga van, fáradt és otthon marad, nem találkoztok. Egy házasságban, egy fedél alatt élve ilyet nem lehet tenni. Plusz lehetnek olyan apróságok, amivel egymás idegeire tudtok menni. Az egyik rendetlen, korán kelő vagy keringőzik éjszaka az ágyban, esetleg középen nyomja ki a fogkrémet és úgy hagyja a tubust.

Valamint nem tudom tinikorban mi az a rengeteg dolog, amin keresztül lehet menni. Nem volt pénz a számlákra vagy tönkrement a tél leghidegebb időszakában a kazán? Esetleg meghalt valaki a családban és rendezni kellett a temetését? Vagy netalántán súlyos beteg volt valamelyikőtök?

Tehát a házasságot ne siessétek el, ne gyarapítsátok az 1-2 év házasság után 2-3 gyerekkel válók táborát.

Ismerek olyan párt, ahol 19 éves volt a lány és 21 a fiú, mikor eljegyezték egymást, csak ott utána össze is házasodtak egyből. Ekkor már dolgoztak mindketten. Tehát volt mire házasodni.

Enélkül viszont hülyeség valakit megkérni, ráadásul össze sem fogtok házasodni, majd csak évek múltán egyszer valamikor... Gondolom nektek semmi önálló keresetek sincs, tehát valóban hiba lenne most még házasodni, az eljegyzés meg egy fölösleges, tiniszerelemtől fűtött érzelgős ajándék volt, semmi igazi tartalommal.