Ti mit gondolnátok a helyemben?

Több, mint 3 éve vagyunk együtt a barátommal. Én 23 vagyok, ő 31. Több, mint 2 és fél éve együtt is lakunk. Mielőtt összejöttünk azt hangoztatta, hogy 2 év után már ideális az lánykérés, én meg persze nyugtáztam, hogy jó, majd akkor. Hát persze hogy azóta se történt semmi... Amikor megismerkedünk azt mondta, hogy ő is házasság párti. Ma amikor más apropóból rákérdeztem a dologra, hogy mikor szeretne esküvőt, kissé ingerültté vált, és közölte hogy őt egyáltalán nem érdekli az esküvő, az sem hogy lesz-e, mert tök feleslegesnek tartja, meg sok kapcsolat azután megy tönkre (?). De akkor eleinte miért ringatott abba a hitbe hogy neki is fontos? Biztos idillibbnek akart tűnni... Aztán azt is mondta, hogy neki attól függ, hogy mit gondol erről hogy milyen napja van (?). Itt kezdtem ledobni a láncot. Majd pedig közölte, hogy ó, ő csak nagyon sok idő után házasodna, szám szerint 5 év. Hát az barátok között is 2 éven belül lenne, nem tudom, mi azon a hú de sok. Mindezek mellett nehéz elnyomnom magamban azt az irigységet, amit aziránt érzek, hogy mennyi korombeli házasodik. És látom, hogy a férfit is érdekli a dolog, romantikus lánykérés stb, még korban is pont ugyanott vagyunk, ugyanakkor is jöttünk össze, csak az a különbség, hogy ők lassan másfél éve házasok. És ilyenkor a szívem összefacsarodik... az enyém meg ilyeneket mond hogy neki ez nem fontos. De akkor miért etetett eddig azzal hogy 2 év után lánykérés meg esküvő? :( Lehet nem biztos már a kapcsolatunkban? Nagyon szomorú vagyok emiatt, majdnem elsírtam magam de nem akartam hogy lássa mennyire bánt ez az egész, mert akkor meg kihisztizésnek tűnne. Rákérdezzek szerintetek, hogy a lánykérésen elgondolkozott-e már? Vagy ha látja hogy másnap is ezen lovagolok csak ideges lenne megint...