Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Milyen tanácsot tudnátok adni? Az eszemmel tudom, hogy nem kéne foglalkoznom a dologgal, de már egyre kevésbé működik az önkontroll.
Több, mint 5 éve vagyunk együtt a barátommal, 1 éve együtt élünk. Komolyak vagyunk mindketten, az érzései felől nem kételkedem, nagyon szeret és ki is mutatja, segít, amiben tud. Mindig velem akar lenni, hozzám bújni. Egy komolyabb problémánk van a párkapcsolatban (a természete), de ezt leszámítva nagyon jól megvagyunk. Azt mondja velem tervez mindent és hogy én vagyok számára az igazi, engem akar.
Összeköltözésünk után pár hónappal kezdett el zavarni, bántani, hogy még mindig nem került magasabb dimenzióba a kapcsolatunk. Tudom, egy papír nem minden...A barátom szülei sincsenek megesküdve, mégis rendkívül jó kapcsolatban élnek a mai napig, nagyon szuper pár, 3 gyerekkel, unokákkal. Mindent megbeszélünk a barátommal, így ez is szóba került, mondtam neki hogy nem akarom számon kérni, de ennyi idő után szeretném megkérdezni tőle, hogy mennyire tervez velem komolyan, távkapcsolatban is éltünk egy darabig, 5 éve vagyunk együtt, össze is költöztünk. Ő erre mondta, hogy természetesen feleségül akar majd venni, de ez még több év, mire anyagilag minden rendeződik. Van munkánk mindkettőnknek, nem verjük el a pénzt, van félretéve. De most mindkettőnknek felmerültek kiadások, ami a jövőnkbe való befektetés, munkával kapcsolatos. Barátomnak nagyon megterhelő kiadások jöttek be, de ez más történet. Maximum egy fél éven, egy éven belül rendeződik neki a dolga.
Azt mondta, hogy ő szépen sorjában, megfontoltan akarja, amikor anyagilag rendben van mindkettőnknél minden, mert azt ő cikinek tartja, meg fura, hogy meglenne az eljegyzés utána meg évekig nem esküdnénk meg. Ő úgy képzelte el, hogy eljegyzés, rá fél évre esküvő, utána gyerek (mert a testvérei is így csinálták). Én megértettem őt, ez teljesen rendben van így. Úgyis velem tervez mindent, és ha meglépjük az eljegyzést, meg akarja adni a módját mindennek. Persze, az eszemmel elfogadtam, megértettem. De a szívemben más van. Azóta nem hoztam fel a témát, felnőtt ember módjára próbálok viselkedni, de belülről már nehezen viselem. Hetek óta a sírás kerülget, teljesen le vagyok törve (barátom nem tud erről semmit).
Nekem az eljegyzés igenis fontos. Egy szándéknyilatkozatnak tartom, arra vonatkozóan, hogy igenis, hivatalosan is én vagyok az igazi. Engem az sem érdekelne, ha utána 5 évre lenne esküvő. De egyszerűen gombóc van a torkomban hetek, hónapok óta, hogy még mindig "csak" egy barátnő vagyok...Én úgy gondolom, hogy ha egy férfi megtalálta az igazit, és nem hezitál, akkor megkéri a kezét. Dühös vagyok, szomorú, elfásult, hogy még mindig csak egy barátnő vagyok...Egyszerűen bánt, kövezzetek meg érte. Nekem ez igenis fontos. Így azt érzem, hogy érzelmi alapú a hezitálása, hiába mondja, hogy velem akar lenni.
A sírás fojtogat, mikor látom, hogy az ismerőseimet sorra jegyzik el 2-3 év kapcsolat után. Mindenki vagy menyasszony, vagy feleség. Én miért nem érdemlem meg ezt? Nem azért, hogy dicsérjem magamat, ezt nem emiatt írom, de totál megértő, türelmes, jóérzésű lány vagyok, tisztességesen tanultam, dolgozom, vidám ember vagyok. Én látom a korombeli lányokat, hogy sokan hogy viselkednek a párjuk mellett, de én nem öltözködöm kihívóan, provokálóan, nem kacérkodom más férfiakkal, nem iszom, nem cigizek, sütök főzök mosok vasalok, nem vagyok rossz ember. A nemi életünkért oda van a párom (neki korai magömléses problémája van, ez frusztrálja, de én mindig kimutatom, hogy nekem jó, amit ő nyújt, erősítem az önbizalmát). És mégsem...sírva tudnék fakadni, mikor látom, hogy az a sok lány, nő, aki teleposztolja a melleivel a közösségi oldalakat, akik követelőzőek, anyagiasak, hisztisek, veszekedősek, ők már menyasszonyok, biztosították őket afelől, hogy ők az Igazi Nő a párjuknak, én meg...komolyan nem akarom magam dicsérni, nem ezért, de tudom hogy nem sok mai lány viselkedik így mint én, sok férfitól hallom, hogy össze tennék a kezüket, ha egy normális, házias, nem hisztis nőre bukkannának, én ilyen vagyok, de mégsem vagyok eljegyezve.
Tudom, hogy az a lényeg, hogy minden rendben van, és hogy a barátom évek múlva akarja ezt..de mire vár? Én nem akarok nagy felhajtást, 1-2 éven belül reális lenne anyagilag is az esküvő. Meg a kapcsolatunk miatt is...Eddig hónapokon keresztül visszafogtam magam, de már nem bírom tovább, hetek óta szomorú vagyok és azt érzem hogy még mindig csak egy bármikor lecserélhető kis barátnőcske vagyok és az észérvek már nem hatnak.
Hát ez nagyon hosszúra sikerült, de jól esett kiírni magamból mindent. Barátnőm sincs, akivel olyan közeli kapcsolatban lennénk hogy ezt meg tudnám beszélni. Lehet, hogy az hiányzik, hogy egy idősebb nővel tudjak erről beszélni. De nincs ilyen. :(
Ti milyen tanácsot tudnátok adni? Mivel tartsam magamban a lelket? A barátomnak erről nem akarok szólni, vele nem beszélem meg. Érthető,hogy így érzem magam? Őszintén!
Nagyon köszönöm, ha megírjátok a véleményeteket és ezzel segítetek.
24/N
válasza:Ne haragudj, de nekem is az jött le a kérdésedből, hogy a viselkedésed beteges, hisztis és túlzottan ragaszkodó.
Úgy írod le magad, mint értelmes, türelmes, okos nő, és mégis egy 1 oldalas hisztit kerekítesz egy egyszerű történetből - ahol ráadásul az égvilágon semmi gond nincs, azon kívül, hogy fiatal és hisztis vagy :)
Egyrészt ha most vagytok együtt 5 éve, akkor egyértelmű, hogy még tini voltál, mikor összejöttetek. Az ilyen kapcsolatokban teljesen normális az, ha a felek hoszabb ideig (és hidd el, az 5 év felnőttek között nem hosszú idő) együtt vannak, mielőtt rászánják magukat a házasságra. Ennek az oka az, hogy mennyi különböző élethelyzeten, változáson mennek át, mire megérnek erre. Együtt nőttetek fel, és az írásodból talán az következik, hogy te még nem is igazán nőttél fel. Ugyanis egy felnőtt nőtől elvárható lenne, hogy ne pisilje össze a bokáját attól, ha nem 1, hanem 2 évvel az összeköltözés után kérik meg a kezét, hanem élvezze az életet, annak minden felelősségével és szabadságával együtt.
A másik az, hogy egy éve éltek együtt. Ez tudod mi? Ló....pikula. Előtte hogy hány évet járogattatok, hányszor aludtatok egymásnál és hányszor voltatok kézenfogva fagyizni teljesen irreleváns. Lefosom a bokámat, ha te nekem bemagyarázod, hogy 1 év után nincs az életetekben más dolog, amire költhetnétek, mint az esküvő. A legtöbb fiatal pár ilyenkor azzal van elfoglalva, hogy berendezze ahogy csak tudja a közös lakását, ÉLVEZZE az első közös karácsonyát, megtervezze az első közös nyaralását, ezer meg ezer olyan közös élmény, ami összeköt, összekapcsol benneteket mint friss élettársakat. Miért akarod mindezt átugrani és beárnyékolni a hisztiddel? Miért nem tudod élvezni kicsit az együtt töltött időtöket, és várni, amíg tényleg mindketten megértek a döntésre?
Egy harmadik fontos szempont a leírásodban az, hogy az eljegyzést teszed a kapcsolat minőségének mércéjévé. Gondolom nem kell ecsetelnem mennyire buta, 15 éves tinilányhoz méltó viselkedés az, hogy "bezzeg őt megkérték, engem mért nem?", és hogy megkérdőjelezed a saját vagy a párod értékeit más kapcsolata miatt. Kétségbeejtően buta ez a gondolkodásmód.
Végül pedig szeretném megjegyezni, hogy nem csak kívülállóként, de talán a barátod számára is meglehetősen apatikus lehet, hogy ahelyett, hogy az anyagi helyzetetek javításán gondolkodnál, azon jár az eszed, hogy hogyan költsd el az Ő pénzét, ha egyenesbe kerül - hiszen egyértelműen kifejtetted, hogy a nehézségek az övéi, te nem veszel részt bennük, és az eljegyzés, esküvő költségeit is ő állná, ha egyenesbe jött.
válasza: válasza:De nem értem, miért jut arra a következtetésre, hogy nincs jövője, ha minden jel ellene mutat?
1. Összeköltöztek, ez eleve egy nagy lépés
2. Az élettársa SAJÁT MAGA hozta fel, hogy el szeretné venni feleségül, sőt a további terveiről is beszámolt, és mindezt BELÁTHATÓ időn belül tervezi megtenni
3. A kérdező nagyon jól tudja, hogy a jelenlegi anyagi helyzetük ezt nem engedi meg, tehát nem a párja bizonytalansága az ok.
Akkor meg mi a f******szt kell 2 oldalon át verni a hisztit, hogy a Julit meg eljegyezték????
Az az egyetlen gond itt, hogy a kérdező párja akkor akarja megkérni, amikor lesz rá pénze és hamarosan el is venni, a kérdező meg most akarja kiverni érte a hisztit, amikor tényszerűen leírta hogy NINCS PÉNZ és éveket várni kellene!
Ne haragudj már, de ha valaki meg akarja adni a módját (amit a kérdező párja kifejezetten említett), akkor nem a "súlyos anyagi gondok" közepette fog többtízezerért eljegyzési gyűrűt vásárolni. Az eszem megáll...
válasza:Egy esküvő nem kerül milliókba, csak a puccparádé amit köré rendeznek. Akinek a házasság fontos, meg tud esküdni pár vendéggel, felhajtás nélkül. Tehát az anyagiakra nem kell fogni a férfi halogatását.
Én sem több százezres gyűrűt kaptam, és sokkal boldogabb voltam így, mint hogy éveket várok egy férfira aki az anyagiakra hivatkozva nem akarja hivatalossá tenni a kapcsolatot.
Az ember azt mond amit akar, ha nem követik tettek, akkor csak ígérgetés marad, a "majd elveszlek" "majd el akarlak venni ha..." csak üres szavak. 2-3-4 év múlva majd jön egy másik kifogás.
válasza:Köszönöm az értelmes válaszokat!
Kedves 11. válaszoló!
"Ne haragudj, de nekem is az jött le a kérdésedből, hogy a viselkedésed beteges, hisztis és túlzottan ragaszkodó."
A hiszti azt jelenti, amikor verjük magunkat, a másiknak az agyára megyünk a mániánkkal és idegesítjük. Ha elolvastad amit írtam, tisztán kiveheted az írásomból, hogy én EGYETLEN EGYSZER beszéltem erről a párommal, azóta inkább magamban, egyedül őrlődök, mintsem hogy ezt felhozzam neki. Inkább itt írtam le mindent, itt "öntöttem ki" a lelkemet.
"Egyrészt ha most vagytok együtt 5 éve, akkor egyértelmű, hogy még tini voltál, mikor összejöttetek."
19 éves voltam, ő pedig 23 éves fiatalember.
"Ugyanis egy felnőtt nőtől elvárható lenne, hogy ne pisilje össze a bokáját attól, ha nem 1, hanem 2 évvel az összeköltözés után kérik meg a kezét."
Lásd az fentebb írtakat.
"A másik az, hogy egy éve éltek együtt. Ez tudod mi? Ló....pikula. Előtte hogy hány évet járogattatok, hányszor aludtatok egymásnál és hányszor voltatok kézenfogva fagyizni teljesen irreleváns."
Tévedés, ez nem ilyen kapcsolat. Mindig sokat voltunk együtt.
"Lefosom a bokámat, ha te nekem bemagyarázod, hogy 1 év után nincs az életetekben más dolog, amire költhetnétek, mint az esküvő. A legtöbb fiatal pár ilyenkor azzal van elfoglalva, hogy berendezze ahogy csak tudja a közös lakását, ÉLVEZZE az első közös karácsonyát, megtervezze az első közös nyaralását, ezer meg ezer olyan közös élmény, ami összeköt, összekapcsol benneteket mint friss élettársakat. Miért akarod mindezt átugrani és beárnyékolni a hisztiddel?"
Látom, Te így látatlanban tisztában vagy mindkettőnk élethelyzetével. Mindketten nagyon takarékosak vagyunk, spórolunk, külföldön élünk, jól keresünk. Honnan tudod, hogy be van-e már rendezve az albérletünk? Azon már rég túl vagyunk. Közös nyaralásunk már volt 4 kettesben.
"Egy harmadik fontos szempont a leírásodban az, hogy az eljegyzést teszed a kapcsolat minőségének mércéjévé."
Írtam ezt, hogy ez a mérce? Hogy egy kapcsolat csak akkor kapcsolat, ha van gyűrű a tagok ujján? Mint írtam (ha olvastad az írásomat), a párom szülei sincsenek megesküdve, és kiemeltem, hogy rendkívül jó kapcsolatban vannak. Én viszont az eljegyzést úgy értékelem, mint egy szándéknyilatkozatot arra, hogy megtalálta az igazit és velem képzeli el az életét. Sok fiatal, még a páromnál fiatalabb férfi gondolja még ezt így, és nem, nem váltak el pár év után.
"Végül pedig szeretném megjegyezni, hogy nem csak kívülállóként, de talán a barátod számára is meglehetősen apatikus lehet, hogy ahelyett, hogy az anyagi helyzetetek javításán gondolkodnál, azon jár az eszed, hogy hogyan költsd el az Ő pénzét, ha egyenesbe kerül - hiszen egyértelműen kifejtetted, hogy a nehézségek az övéi, te nem veszel részt bennük, és az eljegyzés, esküvő költségeit is ő állná, ha egyenesbe jött."
Hát Te aztán nagyon intelligens vagy! :D Ezt honnan szedted, áruld már el? Na ide hallgass: fele annyit keresek mint a párom (az otthoni viszonyokhoz képest jónak mondható a fizetésem), de természetesen minden költséget felezek vele. Már a kapcsolat elején kijelentettem, hogy nálam nincs olyan, hogy Valentin-nap, nincs nőnap, nekem ne vegyen semmi drágaságot, mi a születésnapot, karácsonyt nem ajándékokkal, hanem közös különleges vacsorával ünnepeljük, közös programmal. Ha veszünk egymásnak valamit, az csak csoki. Szerinted, ha ilyen apróságokat sem engedek meg neki, akkor az esküvőt hagynám hogy ő fizesse? Tudod miből szokott lenni a sértődés a barátom részéről? Hogy elege van abból hogy semmit nem engedek meg neki, hogy megvegyen. Hogy még a fagyinak is meg akarom adni a felét. Én ilyen vagyok. És nem, külföldön sem volt mindig kolbászból a kerítés, amíg nem volt munkám, diplomával eljártam TAKARÍTANI 4 helyre, mert csak így voltam hajlandó a páromnál lakni. Ne tudd meg, mekkora veszekedések és sértődések voltak. Szóval mielőtt ilyen messzemenő következtetéseket vonsz le, osztod az észt úgy, hogy nem ismersz, hogy halványlila gőzöd nincs semmiről, inkább gondolkodjál...
Az a te egyéni dolgod, hogy te eddig (ilyen gondolkodásmóddal nem csoda...) olyan lányokat tudnál megfogni, akik miatt felmerül benned az hogy minden nő olyan hogy a másikra hárítja a költségeket. De nálam ebben nagyon mellélőttél. Ha nem vagy képes értelmezni, felfogni és átgondolni amit írtam, akkor inkább hallgass, és bölcsebb maradsz.
Ha olyan szűk látókörű és nagyszájú lennék mint te, megírnám most, hogy na, te is csak egy éretlen fiatal srác vagy, akinek esze ágában sincs komolyan venni egy nőt és nem akar nősülni mert félti a szabadságát...De ugyebár nagyot tévednék, így látatlanban...:)
Most látom, hogy jöttek még hasonló okosságok...
"1. Összeköltöztek, ez eleve egy nagy lépés"
Azért nem olyan rossz buli neki...feleződtek a költségei, minden nap elé van rakva a változatos főtt étel, ki van mosva a ruhája és tiszta a lakás. Semmire nincs gondja. Nagyon kényelmes lett az élete.
"2. Az élettársa SAJÁT MAGA hozta fel, hogy el szeretné venni feleségül, sőt a további terveiről is beszámolt, és mindezt BELÁTHATÓ időn belül tervezi megtenni"
Ezt nem írtam, hogy belátható időn belül...Most sincs mire várni. Fél év alatt visszakeresi azt a pénzt, amit elvesztett (vagyis AZ ESKÜVŐ KÖLTSÉGEINEK FELÉT (!!!) tudja állni).
"A kérdező nagyon jól tudja, hogy a jelenlegi anyagi helyzetük ezt nem engedi meg, tehát nem a párja bizonytalansága az ok."
Értő olvasás!
"Az az egyetlen gond itt, hogy a kérdező párja akkor akarja megkérni, amikor lesz rá pénze és hamarosan el is venni, a kérdező meg most akarja kiverni érte a hisztit, amikor tényszerűen leírta hogy NINCS PÉNZ és éveket várni kellene!"
Ez áll a kérdésemben:
"Van munkánk mindkettőnknek, nem verjük el a pénzt, van félretéve. De most mindkettőnknek felmerültek kiadások, ami a jövőnkbe való befektetés, munkával kapcsolatos. Barátomnak nagyon megterhelő kiadások jöttek be, de ez más történet. Maximum egy fél éven, egy éven belül rendeződik neki a dolga. "
"Az eszem megáll..."
Azt látom, hogy nem forog túl jól, csak akkor ne erőlködj.
válasza:15
Szóval szerinted csak 2 tanús és 100 fős puccparádé esküvő létezik? Nos elárulom nem. Van a kettő között is elfogadható normális esküvő vendégekkel ami nem kerül horror összegekbe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!