Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Milyen tanácsot tudnátok adni? Az eszemmel tudom, hogy nem kéne foglalkoznom a dologgal, de már egyre kevésbé működik az önkontroll.
Több, mint 5 éve vagyunk együtt a barátommal, 1 éve együtt élünk. Komolyak vagyunk mindketten, az érzései felől nem kételkedem, nagyon szeret és ki is mutatja, segít, amiben tud. Mindig velem akar lenni, hozzám bújni. Egy komolyabb problémánk van a párkapcsolatban (a természete), de ezt leszámítva nagyon jól megvagyunk. Azt mondja velem tervez mindent és hogy én vagyok számára az igazi, engem akar.
Összeköltözésünk után pár hónappal kezdett el zavarni, bántani, hogy még mindig nem került magasabb dimenzióba a kapcsolatunk. Tudom, egy papír nem minden...A barátom szülei sincsenek megesküdve, mégis rendkívül jó kapcsolatban élnek a mai napig, nagyon szuper pár, 3 gyerekkel, unokákkal. Mindent megbeszélünk a barátommal, így ez is szóba került, mondtam neki hogy nem akarom számon kérni, de ennyi idő után szeretném megkérdezni tőle, hogy mennyire tervez velem komolyan, távkapcsolatban is éltünk egy darabig, 5 éve vagyunk együtt, össze is költöztünk. Ő erre mondta, hogy természetesen feleségül akar majd venni, de ez még több év, mire anyagilag minden rendeződik. Van munkánk mindkettőnknek, nem verjük el a pénzt, van félretéve. De most mindkettőnknek felmerültek kiadások, ami a jövőnkbe való befektetés, munkával kapcsolatos. Barátomnak nagyon megterhelő kiadások jöttek be, de ez más történet. Maximum egy fél éven, egy éven belül rendeződik neki a dolga.
Azt mondta, hogy ő szépen sorjában, megfontoltan akarja, amikor anyagilag rendben van mindkettőnknél minden, mert azt ő cikinek tartja, meg fura, hogy meglenne az eljegyzés utána meg évekig nem esküdnénk meg. Ő úgy képzelte el, hogy eljegyzés, rá fél évre esküvő, utána gyerek (mert a testvérei is így csinálták). Én megértettem őt, ez teljesen rendben van így. Úgyis velem tervez mindent, és ha meglépjük az eljegyzést, meg akarja adni a módját mindennek. Persze, az eszemmel elfogadtam, megértettem. De a szívemben más van. Azóta nem hoztam fel a témát, felnőtt ember módjára próbálok viselkedni, de belülről már nehezen viselem. Hetek óta a sírás kerülget, teljesen le vagyok törve (barátom nem tud erről semmit).
Nekem az eljegyzés igenis fontos. Egy szándéknyilatkozatnak tartom, arra vonatkozóan, hogy igenis, hivatalosan is én vagyok az igazi. Engem az sem érdekelne, ha utána 5 évre lenne esküvő. De egyszerűen gombóc van a torkomban hetek, hónapok óta, hogy még mindig "csak" egy barátnő vagyok...Én úgy gondolom, hogy ha egy férfi megtalálta az igazit, és nem hezitál, akkor megkéri a kezét. Dühös vagyok, szomorú, elfásult, hogy még mindig csak egy barátnő vagyok...Egyszerűen bánt, kövezzetek meg érte. Nekem ez igenis fontos. Így azt érzem, hogy érzelmi alapú a hezitálása, hiába mondja, hogy velem akar lenni.
A sírás fojtogat, mikor látom, hogy az ismerőseimet sorra jegyzik el 2-3 év kapcsolat után. Mindenki vagy menyasszony, vagy feleség. Én miért nem érdemlem meg ezt? Nem azért, hogy dicsérjem magamat, ezt nem emiatt írom, de totál megértő, türelmes, jóérzésű lány vagyok, tisztességesen tanultam, dolgozom, vidám ember vagyok. Én látom a korombeli lányokat, hogy sokan hogy viselkednek a párjuk mellett, de én nem öltözködöm kihívóan, provokálóan, nem kacérkodom más férfiakkal, nem iszom, nem cigizek, sütök főzök mosok vasalok, nem vagyok rossz ember. A nemi életünkért oda van a párom (neki korai magömléses problémája van, ez frusztrálja, de én mindig kimutatom, hogy nekem jó, amit ő nyújt, erősítem az önbizalmát). És mégsem...sírva tudnék fakadni, mikor látom, hogy az a sok lány, nő, aki teleposztolja a melleivel a közösségi oldalakat, akik követelőzőek, anyagiasak, hisztisek, veszekedősek, ők már menyasszonyok, biztosították őket afelől, hogy ők az Igazi Nő a párjuknak, én meg...komolyan nem akarom magam dicsérni, nem ezért, de tudom hogy nem sok mai lány viselkedik így mint én, sok férfitól hallom, hogy össze tennék a kezüket, ha egy normális, házias, nem hisztis nőre bukkannának, én ilyen vagyok, de mégsem vagyok eljegyezve.
Tudom, hogy az a lényeg, hogy minden rendben van, és hogy a barátom évek múlva akarja ezt..de mire vár? Én nem akarok nagy felhajtást, 1-2 éven belül reális lenne anyagilag is az esküvő. Meg a kapcsolatunk miatt is...Eddig hónapokon keresztül visszafogtam magam, de már nem bírom tovább, hetek óta szomorú vagyok és azt érzem hogy még mindig csak egy bármikor lecserélhető kis barátnőcske vagyok és az észérvek már nem hatnak.
Hát ez nagyon hosszúra sikerült, de jól esett kiírni magamból mindent. Barátnőm sincs, akivel olyan közeli kapcsolatban lennénk hogy ezt meg tudnám beszélni. Lehet, hogy az hiányzik, hogy egy idősebb nővel tudjak erről beszélni. De nincs ilyen. :(
Ti milyen tanácsot tudnátok adni? Mivel tartsam magamban a lelket? A barátomnak erről nem akarok szólni, vele nem beszélem meg. Érthető,hogy így érzem magam? Őszintén!
Nagyon köszönöm, ha megírjátok a véleményeteket és ezzel segítetek.
24/N
válasza:Szerintem ulj le a paroddal es ezt mondd el neki ihy. Teljesen ertheto a fajdalmad, de mivel egyszer beszeltetek rola es azota nem hoztad fel o ezt megbeszeltnek tartja es mivel a ferfiak nem gondolatolvasok, egesz biztos vagyok benne, hogyeg sem fordul a fejeben, hogy te azota is szenvedsz emiatt.
Ide teljesen erthetoen leirtad a vagyaid, ami bant, neki is ezt igy- de amennyire telik toled nyugodt hangnemben elmondani neki. Ha nem mondod el mi bant, azt fogja hinni, hogy minden rendben van, pedig lehet, hogy a kedvedert felulirna az eddigi terveit, hisz nem veletlen vagytok ennyi ideje egyutt, nagyon fontos vagy a szamara.
Kitartast, teljesen megertepek! De muszaj a ferfiakkal vilagosan kommunikalni mert mashogy nem veszik az adast.
Köszönöm, hogy írtál!
Annak idején, mikor erről beszéltünk, neki is elmondtam ezeket, hogy nekem ez mennyire fontos. A végszó az volt, hogy ő nem fog égni a rokonok előtt, hogy egyfolytában kérdezgetnék, hogy mikor lesz esküvő, mikor lesz esküvő..Meg egy gyűrű meg egy papír amúgy sem jelent neki semmit, neki a szándék a fontos, minden ugyanígy lenne esküvő után is. Sok férfi lelkesen szervezgeti...nekem ez sem adatik meg. Kerek perec megmondta, hogy ő ugyan nem fog még engem elvenni. Az empátiája sajnos nem túl fényes, meg sem érti, hogy nekem ez fáj. És tény, egyet értek vele, így megfontolt és logikus, ahogy ő eltervezte, hogy eljegyzés, esküvő, gyerek. De itt vannak az érzéseim...Szerintem inkább az furább, hogy itt vagyunk, együtt élünk, komoly a kapcsolat és még mindig nem kért meg. Pedig nekem ez fontos...
válasza: válasza:Kedves Utolsó!
Megkérdezhetem, hogy Ti együtt éltek-e? Nálatok amúgy adott lenne minden körülmény egy esküvőre (anyagi, külön lakás, stb..)? Szerintem mi is ugyanitt fogunk tartani 2 év múlva. Te mit érzel, miért nem lép a párod? Nálam ez olyan fura, összetett érzés, mert tudom, hogy velem akar lenni, tudom hogy nem amiatt nem kér meg, mert gondolkodik, hogy a Juli meg a Mari jobb feleség lenne, hanem azért, mert neki ez nem fontos....Néha erről-arról feljön a téma, pl. szüleinek panaszkodott az egyházra :D, hogy tele van a töke velük, hogy fizeti az egyházadód, de semmit nem fog visszakapni tőlük, "..mert még össze sem fog adni ingyen". (Hétfőn ki is jelenti magát az egyházból :D). Meg mondott már ilyet, mikor ismerős képeit nézegettük, hogy nekem is ilyen jellegű menyasszonyi ruha állna jól "mert jó alakod van". De amúgy meg tuti hogy még 3-4 évet várni akar...
válasza: válasza:Ne haragudj, szerintem ez beteges. Ennyi idősen nem sok 5 év, nem következik automatikusan hogy ő az igazi. Inkább azt gondolom én is, hogy ő az első komolyabb és hogy indokolatlanul ragaszkodsz hozzá.
A kapcsolatban az egyetlen problémátok a természete? Magyarul jó kapcsolat csak a férfi az egyetlen problèma benne ? Nem egészséges az sem hogy másokhoz hasonlítod magad, és az sem ahogy. Te magadat fényezed (oké elhiszem hogy tényleg különb vagy sok fb-n pózolós elkényeztetett kislánynál, de ne hidd már hogy mindenki olyan. Csak az érettebb visszafogott, házias nők nem reklámozzák magukat a neten) közben a párodnak "rossz a természete", nem empatikus, rossz az ágyban de "te neked így is jó". Azt várod hogy leboruljon előtted amiért szuper kis nő létedre megfelel ő, a hibákkal teli pasi?
Miért ragaszkodsz hozzá? Miért fontos hogy legyen eljegyzés? Mert általában nem azért tartanak eljegyzést, esküvőt az emberek hogy megmutathassák a fb-n hogy ők milyen boldogok. De nekem úgy tűnik hogy csak amiatt akarod hogy ne maradj le a többiektől. De ez butaság mert attól még megtalálhattad az igazit, hogy nincs róla még évekig pecsétes papir. És ha lenne gyűrű, papir, akkor azt hiszed megnyugodhatsz mert örökre a tied?
válasza:Az a probléma, hogy nem nagyon tudnék érdemben tanácsot adni amíg azt a problémát ki nem fejted bővebben, hogy a párod természetével van gondod. (Ha nem akarod itt, és úgy gondolod, privátban is írhatsz)
Fenti információk hiányában, csak azt tudom írni, hogy szerintem 5 év sok idő. Azt írod együtt éltek, dolgoztok stb. Egy esküvő nem kerül horror összegbe, csak a puccparádé amit köré rendeznek.
Szerintem le kellene ülnötök a pároddal és egyenesen rákérdezni, hogy mi a problémája. Miért évek múlva reális neki a házasság amikor már minden adott lenne egy mondjuk 1 évvel későbbi esküvőre, ha mégis kicsit nagyobbat szeretnétek.
24 évesen nem vagy öreg, de fiatalabb sem leszel már. Ha a párod nem biztos abban, hogy téged szeretne elvenni, jobb minél hamarabb tudni, hogy lépni tudj. Vagy lemondással a házasságról, vagy lezárod a kapcsolatot, hogy ne húzza tovább az idődet.
Én úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy ha egy férfi úgy érzi, hogy megtalálta az igazit a párjában, akkor nem fog évekig tökölni ilyen dolgokkal. Nem akarlak elkeseríteni, de én pont ennyi idős voltam, amikor összejöttünk a férjemmel, 24 éves. Mi most vagyunk 5,5 éve együtt, és 4 éve házasok vagyunk. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nagyon gyanús a párod hezitálása, és szerintem mindenképpen beszélni kellene vele, és válaszra bírni, miért bizonytalan. (Ha nem lenne az, már minimum megkért volna szerintem). Még akkor is ha ne adj isten 2 évig jártok jegyben. Az azért nem ciki szerintem.
Ne őrlődj magadban, hanem beszéljétek meg. Ez egy párkapcsolat alapja, a kommunikáció! Ha ezt nem tudjátok megbeszélni...akkor kb mindent a szőnyeg alá fogtok söpörni később is, és valaki sérülni fog. Sejtésem szerint te.
válasza:Öt év hosszú idő, akkor is, ha még szinte gyerek fejjel kezdtétek a kapcsolatot. Így érthető, ha már vágysz rá, hogy hivatalos formában is hozzá tartozz.
Számomra nem derül ki az írásodból két dolog. 1: Hány éves a párod? 2: Saját lakásban éltek-e, vagy albérletben, és csak ketten vagytok-e a lakásban?
Azt tudnod kell, hogy ha a párod is "csak" 24-25 éves, hogy ebben a korban nagyon kevés férfi vágyik manapság házasságkötésre, függetlenül attól, mennyi ideje van a párjával. Ettől még a te vágyad az eljegyzésre persze érthető.
Ha még nincsen saját lakásotok, "csak" albérlet, szerintem meg lehet érteni, hogy fontosabb, hogy pénzt gyűjtsön egy közös otthonra, mint, hogy lagzira költse. Ha nem is csapnátok nagy lagzit, akkor is kell egy anyagi alap (is) a közös élethez. Ebből a szempontból neki is igaza van.
A leírtak alapján nem gondolom, hogy egy bármikor lecserélhető barátnőcske lennél neki. De hogy mi van köztetek igazából, azt úgyis te érzed a lelked mélyén.
Azt is fontos tudni, hogy a házasságkötés ténye sem jelenti azt, hogy ne lehetne bárkit, bármikor "lecserélni". Voltam már olyan esküvőn vendég, ami után 1,5 évvel a feleség beadta a válópert... Tudni kell, hogy egy kapcsolatért minden nap tenni kell, mert végül is, minden a jelenben létezik és az adott napra szól, akár hivatalosan, akár a bizonyos papír nélkül.
Szerintem beszéld meg a barátoddal, hogy szeretnéd, ha legalább eljegyezne, akkor is, ha utána még évekig nem lesz esküvő. Mondd el neki bátran, hogy miért.
Én egyébként megértelek. Valahol szánalmasnak tartom, ahol 4-5-6-7! év után tartanak esküvőt. Én nem gondolom, hogy megfelelően érett személyiség, önismeret és anyagi háttér mellett 2-3 évnél több kellene egy ilyen döntéshez.
Azért veszélyes a közösségi oldalakat sasolni ilyen szempontból. Mert ellenpéldát is tudok. Sok ember csak azért "jegyezget el" 1-2-3 év után huszon egynehány évesen, mert divat, mert lehet jó fotókat csinálni és feltöltögetni, mutogatni. Nem biztos, hogy akit 2 év után eljegyeztek, azt valójában jobban akarják, mint téged, aki 5 éve vagy a barátoddal.
Ám nem tudom, mi a megoldás akkor, ha a pár két tagja teljesen másként gondolkodik erről. Most például hivatalos vagyok a párom hugának az esküvőjére. 4,5 éve van a párjával, 3,5 éve együtt élnek, 2 éve rágja a férfi fülét a házasság miatt. A férfi arra a hírre adta be a derekát, hogy jön a baba, és most megy a kapkodás a szervezéssel, mert téli esküvő lesz. Én ezt is valahol mélyen szánalmasnak érzem, hogy gyerekmentesen nem kellett a lány, és végül csak azért, mert "jön a baba". Ám ez a férfi másként egy rendes ember, és elejétől világos volt, hogy komolyan gondolja a lánnyal (összeköltözés, közös otthon, gyerekek). Csak épp házasodni nem akart. Beadta ugyan a derekát, de szerintem ebben pont annyi romantika van, mintha azt mondanám, ha már teletojtad, akkor húzd le a WC-t magad után. Én nem akar azon aggódni, vajon 3 hónap múlva még beleférek-e az esküvői ruhámba.
És szerintem az esküvő-házasság témát igenis minden nő a romantikus szemüvegen át nézni, logika ide vagy oda.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!