Korai még azt remélnem, hogy meg fogja kérni a kezem?

Hogy korai-e, a te érettségi szintedtől függ.

Én 18 vagyok, júniusban a végzősbankett után elköltöztem otthonról, minden szülői támogatás nélkül (oké, édesanyám szokott sütit sütni nekem :D ) élek azóta is saját fizetésből, és iskola mellett is mindig dolgoztam, a ballagást is magam álltam magamnak. És kevesebb mint egy évvel a ballagásom után megyek férjhez. A szüleink nem szóltak ellene semmit, azt mondták, elég érett vagyok rá.

Viszont mondok még két példát, két nálam egy évvel nagyobb (de szintén idén érettségizett) hölgyről van szó. Nem mondom, hogy okvetlen el kell költözni ahhoz, hogy felnőj, de ők elég minimális háztartási tudással rendelkeztek, tipikus mamahotel-papabank, ahol semmiért megdolgozniuk nem kellett. Az egyikük teheti, gazdag a férje, étterembe járnak enni, és tarthatnak bejárónőt. A másik viszont nem tudom, hogyan boldogul, mert ők mindketten egyetemisták, és nagyon gyerekek, szívesebben sétálnak minden délután, mint tanulnának és mondjuk rendbeszednék a házat.

Szóval igen, van olyan, hogy ilyen korán eljegyezzen valaki téged is, sőt olyan is, hogy elvegyen 18 éves korodban, nem ezzel van a probléma, hanem azzal, hogy nem biztos, hogya sülnek el a dolgok. Egy házasságban annyi minden elromolhat, és a szerelem nem elég! Legalább ami probléma elkerülhető, azt kerüljük el, nőjünk fel. Olyan egy kapcsolat, mint két fogaskerék, illeszkedniük kell egymásba, hogy jól tudjon működni a dolog, a szerelem csak az olaj rá, hogy nem akadozzon. Ha az egyik fogaskerék fogai gömbölyűek, a másikéi szögletesek, az nem fog menni.

Úgyhogy így látatlanban nem tudunk válaszolni, max felvázolni két változatot, mi lenne, ha egyik lenne igaz rátok, és mi lenne, ha a másik. De amúgy is felesleges reménykedni benne, csak csalódni fogsz, ha mégsem következik be, inkább koncentrálj a jelenre, élvezd ki minden pillanatát, és annál jobban fog esni, ha mégis megkéri a fordulótokon.

"szívesebben sétálnak minden délután, mint tanulnának és mondjuk rendbeszednék a házat"

Hát, én 30 vagyok, sok-sok éve önellátó, de azért én is szívesebben sétálok, mint takarítok. És tudod mit? A pasim is jobban örül, ha kisimult, nyugodt nő várja, mint ha csillogó lakás.