Azért nem akar eljegyezni, mert nem lehet templomi esküvőnk, és ezt a családja nem tűrné el. Mit tegyek, törődjek bele?

Keresztelkedj meg (akár a szülei előtt titokban) és legyen templomi esküvőtök.

Szerinted azt elnéznék hosszútávon a szülei, hogy nem vagytok házasok csak úgy együtt éltek, ha már ennyire megrögzötten ragaszkodnak a templomi esküvőhöz?

És azt nem fogják ellenezni, hogy házasság nélkül éltek együtt, netán gyereket is vállaltok?

Mert akkor ilyen alapon gyakorlatilag most meg kell szakítani a kapcsolatot, hiszen biztos vágysz családra, meg ő is.

Mióta tart a kapcsolatotok és mennyire komoly? Ha mindketten egymás mellett képzelitek el a jövőtöket, és idővel majd közös gyerekeket szeretnétek érdemes elgondolni.

Neked nem az ő szüleinek kell megfelelned. Ha viszont nem tartozol más felekezethez vagy nincs egyéb hited lehet hogy a béke kedvéért érdemes lenne megkeresztelkedned gyorsan és első áldozni. Ha jegyesoktatásra jártok egyszer a paphoz templomi esküvő előtt akkor ezt a kettőt gyorsan nyélbe fogja ütni, és akkor még csak elmondani sem kell a szüleinek hogy nem vagy megkeresztelve. Ez az egyik verzió, arra az esetre ha neked nincs egyéb hited és tényleg csak ezen múlik minden.

A másik verzió az, hogy a párodnak esze ágában sincs nősülni, és ezt egy remek indoknak tartja hogy sakkban tartson téged. Ebben az esetben még csak véletlenül se vedd fel az ő vallását.

Egyébként ha ti összeházasodnátok a szülei azt is elvárnák hogy minden vasárnap menjetek templomkövet nyalni??

Összességében azt gondolom hogy a párod nem gondolja komolyan veled, hiszen akkor kiállna érted. Érted?

Ha nincs hite, vegyen fel csak úgy egyet, hogy két ember, akinek ehhez semmi köze, megnyugodjon?

Nem tudom, aki a "béke kedvéért" felvenne egy hitet, azt totál irányíthatónak tartanám.

Nos nővéreméket a katolikus pap összeadta úgy, hogy testvérem nem volt megkeresztelve.

A sógoromnak fontos volt, de ő is úgy volt vele hogyha ezért a nővéremnek keresztelkednie kell, meg egyéb hercehurca, akkor felesleges és nem lesz. Szerencsére találtak egy jó fej papot, aki úgy látta, hogy ez nem szükséges. Elmentek hozzá párszor, megbeszélték, hogy a gyereket is a férje hite szerint fogják nevelni és kész. Ez minden bizonnyal így is lesz.

Tehát lehet ezt így is.

Nálunk a család nem vallásos, a sógoromék igen, és a pap fantasztikus beszédet tartott. Olyat, ami mg minket is megfogott és elgondolkodtatott. Nem azt az elvakult agymosott hablatyot tolta..

Egy esküvőn hallottam, hogy csak az ismeri az igaz szeretetet, aki hisz Istenben..hát legszívesebben felálltam volna és ott hagytam volna az egészet. Mindenesetre onnantól kezdve nem figyeltem a beszédre.

A párom sincs megkeresztelve, mégis lesz templomi esküvőnk.

Egyébként szerintem nem kéne ezt a kapcsolatot folytatni, a szülei véleménye miatt nem venne el?..