Ki mennyi időt hajlandó várni a leánykérésig?

Mi most 5 és fél év után fogunk összeházasodni, de én nem "vártam", hanem már a kapcsolat elején megbeszéltük.

Mi társkeresőn jöttünk össze, és még mielőtt találkoztunk, MSN-en beszélgettünk minden nap órákat, megbeszélve, ki mit gondol az életről, a célokról, a kapcsolatról, és mikor minden passzolt, akkor találkoztunk is.

Nagyon gyakorlatias volt ez, de az érzelmek sem hiányoztak, mert mikorra találkoztunk, már olyan szerelmesek voltunk, hogy hű :) És mellé még tiszta lappal is játszhattunk, mert mindenki tudta, mire számítson a másikban.

Párom nem nagyon volt egyébként házasság-párti, neki is "csak egy papír", de mikor elmagyaráztam neki, hogy nekem egy lényegében olyan, mintha "örökbefogadnánk egymást", és hogy ez milyen szép összetartozás, akkor meg lett győzve, csak annyit kötött ki, hogy először legyen saját lakásunk. Mivel ez tavaly év végén megvalósult, ezért idén nyáron lesz az esküvő.

Nálunk nem volt klasszikus lánykérés, őszintén szólva szerintem életszerűtlen manapság, hogy a lány tűkön ülve várja, vajon meglépi-e ezt a pasi, de nem mondja, mit akar.

Szerintem is az a fontos, hogy a két fél beszélje meg, mit akar egymástól és a kapcsolattól; van, akinek nem fontos a jogi egybekelés, és ha mindkét félnek így a jó, akkor rendben van, de ha egyik fél ezt akarja, a másik meg azt, akkor jobb, ha ez minél előbb tisztázódik.

Miután elkezdtünk együtt járni, az első két hétben megbeszéltük, hogy ki mit szeretne. Megbeszéltük, hogy egy éven belül házasság, 2-3 éven belül saját ház (el az albérletből), és 6-7 év múlva 2 gyermek. Eddig tartjuk a tervet. A házasság megvolt az első évfordulónkon, jelenleg a házon dolgozunk.

Én nem vártam volna. 23 éves voltam, tudtam, hogy vele már nem csak bohóckodni akarok, vagy fogni a kezét. Ő is így volt vele, úgyhogy tulajdonképpen 2 hét együttjárás után már menyasszonyaként mutatott be a családjának, nem pedig, mint barátnőjét.

A korábbi vőlegényem 3 év után jegyzett el, igent mondtam, mert nem akartam megbántani, de persze a házasságig nem jutottunk el. Sajnálom azokat a nőket, akik szeretnék, de elmarad hosszú évek után is az eljegyzés. A mai fejemmel sem csinálnék másképp semmit. Vagy el akar venni, vagy nem. Nekem ne kerteljen, ne ígérgessen, tegye meg a lépést, ő a férfi! Ha nem teszi, akkor később sem fogja, akkor viszont ne rabolja az időmet.

Hogy mennyit várnék, az a koromtól függ. 20 évesen akár 5-6 évet is, 25 évesen már max 1-2-őt. Ha egy férfi ennyi idő alatt nem tudja eldönteni, mit akar, akkor ne akarjon semmit. Ne vegyen 7 év után, mert akkor érett meg a dologra, vagy mert nem talált ez idő alatt jobbat.

Lehet, velem van a baj, de azért manapság már próbálják egyetemi kutatási szintre emelni a házasságot, így megismerni, meg úgy kiismerni, így 5 év után, úgy 10 év után házasodni, de a válási statisztikák nem nagyon mutatják azt, hogy sok köze van a házasság tartósságának arra, hogy 2 vagy 5 év után köttetett-e. 2 Év alatt ugyanolyan jól megismersz valakit, mint 5 alatt. 1 év után meg ha megtörténik a lánykérés és van még egy év az esküvőig, akkor gyakorlatilag a legnagyobb szerelemben megtörténik a lánykérés, és még mindig lehet passzolni az esküvőt, ha történik valami. az meg, hogy vannak akik pont 3 év után szakítanának... na bumm, vannak akik 13 év után. Nincs garancia, kár annyit matekozni.

Én max 1 évet vártam volna rá. Mindig úgy képzeltem, ha megtalálom az igazit, hogy 1 év után lánykérés, utána összeköltözünk, és fél- 1 évre rá összeházasodunk.

Mert én azt gondolom, ha 2 ember passzol egymáshoz mindenben, amiben nem, abban képesek kompromisszumot kötni (úgy, hogy mindketten engednek egy kicsit, nem csak az egyik fél), és érzik, hogy az igazit találták meg egymásban, akkor nem szükséges házasság előtt 3-4-5 x évig járogatni / éveket élettársakként élni. Akik ennyit várnak, többnyire nem érzik elég biztosnak a kapcsolatot a házassághoz. A saját idejüket pazarolják. Ha 1-2 év alatt egy felnőtt, érett, értelmes ember nem érzi, hogy a társát akarja örökre, akkor az már régen rossz...

Ha nem történik semmi, és 1 évig egyszer sem említi meg a házasság témát a párom, én kezdeményeztem volna beszélgetést róla, hogy mik a tervei, akar e házasságot, és hogy velem akar e. Ha nem, akkor nem egyezik a jövőképünk, tehát számomra időpocsékolás a további kapcsolat, mert nekem fontos volt, hogy ne csak a barátnője legyek egész életemben a szerelmemnek, amikor a házastársa is lehetek.

Az első alkalommal amikor megkért az aktuális párom, 20 éves voltam, 3 hónap után történt. Ebből a kapcsolatból a lánykérés után 7 hónappal kiléptem.

Amikor a férjem tette fel a nagy kérdést, 24 éves voltam. 1 hónapja voltunk együtt, mikor megkért. Szóval konkrétan várnom sem kellett a dologra.:) Amúgy 1,5 év után házasodtunk. Majdnem 3,5 éve.

Szerintem az a legértelmesebb, ha legkésőbb összeköltözés előtt tisztázzák a felek, hogy ki mit vár a kapcsolattól, mik a tervei a jövőre. Egyáltalán komolyak e a szándékai a 2 félnek, vagy csak időtöltés a kapcsolat...

Elég gusztustalan amikor egy férfi csak húzza a nő idejét, de több év után sem kéri meg a barátnője kezét. Ezt mondjuk a nőnek egy idő után észre kellene venni, hogy csak szórakozik vele a férfi, de elköteleződni nem akar...