Közös vagy külön kassza? Ez mit takar?

Mi közös kasszán vagyunk. Nekünk így a tökéletes,mindkettőnknek fontos,hogy valamit mindketten hozzá adjunk az épülő közös életünkhöz,és,hogy legyen mire közösen gyűjtögetni.. :) Én nem sajnálok a férjemtől egy forintot sem,és ő sem tőlem.

Én nem tudnám elképzelni,hogy külön kasszán legyünk,de lehet valakinek ez a normális:)

28-asnak:

Igen, ugyanarról beszélünk.

Keresettől függetlenül működik a dolog nálunk is. Ha épp nincs munkám, akkor csak az ő keresete van, akkor csökkentjük a saját felhasználású pénzösszeget, kevesebbet költünk. Ha nekem is van, akkor marad a régiben. Mind a ketten hozzáférünk a kártyához, a pénzhez, én ugyanúgy le tudok venni, vagy tudok fizetni kártyával, mint ő.

Egyszerűen arról van szó, hogy számunkra könnyebb a nem virtuális pénzt megfogni, tehát levesszük, kp-ban nálunk van, és látjuk, mennyit költünk. Nálunk ez vált be, így tudunk spórolni, a kártyán lévő pénzhez "nem nyúlunk" azon kívül, hogy levesszük, ami kell belőle. Ehhez tartjuk magunkat, de ettől függetlenül ugyanannyi joga van mind a kettőnknek a pénzhez.

Igazából az is közös kassza amit külön kasszának neveznek, ha az egyik fél munkanélkülivé válik, és addig a másik tartja el....mert gondolom nem hagyja senki éhen halni a házastársát. Szóval technikailag ha csak az egyik fél keres, az is ugyanúgy közös kassza.

De legyen. Nálunk a szó minden értelmében közös a kassza. Megkapjuk a fizetésünket, összedobjuk.

Lejön belőle a rezsi, a bevásárlás ára 1 hónapra, a férjem + biztosítása és az én vitaminom amit szedek, és az úti költsége összege.

A maradék nagyobb része 70 ezer ft megy megtakarításba, a többiből kijön havonta pár könyv, egy kis gyors kaja amit megkívánunk, nekem kínai, a férjemnek meki vagy gyros például.

Szórakozni nem járunk el minden hónapban. Ha van kedvünk megyünk, akkor ebből a fennmaradó összegből vagy egy részéből. Amit nem költünk el belőle (nem törekszünk rá mindenáron), az átcsúszik következő hónapra + költőpénznek.

Ruhaneműt, cipőt, táskát stb nem vásárolunk halomra, feleslegesnek és pénzkidobásnak tartjuk. Csak azt cseréljük le ami már nem alkalmas viseletre.

Soha nem vesztünk össze pénzen. Nem arról szól nálunk a közös kassza, hogy bármire is engedélyt kell kérni vagy kuncsorogni, nem kell kiforgatni azt amit a másik ember mond vagy leír. Pusztán szeretünk mindent megbeszélni (még egy könyv árát is). Mi ilyen beállítottságúak vagyunk.

Mások meg adminisztrálnak, meg egymásnak tartoznak a kechup, a múltkori bevásárlás , vagy x hónap munkanélküliség árával...

Kinek mi a jó, éljen úgy.

36: ahol TÉNYLEG közös a kassza, ott nem kell kiigazodni rajta, hogy mi kié, mert nincs enyém meg tied, ezért nincs veszekedés sem. Ahogy már írtam korábban, ez így tökéletesen megy nálunk is. Ahol állítólag közös a kassza, és ilyen kérdések mégis felmerülnek, és veszekedés van belőle, az nem közös kassza, csak próbálnak olyat játszani azok, akik nem alkalmasak rá.

Nem mindenkinek megy ez, hogy ennyire képes legyen közösnek tekinteni azt, amit ő keresett meg, a válaszokból is láthatod. Azzal nincs baj, ha ezt valaki tudja magáról és inkább a külön kasszát választja. Gond abból szokott lenni, ha ennek ellenére azt mondja, hogy közös legyen a kassza, mert mondjuk ez az elvárás, vagy nem tudom, aztán minden forinton hisztizik.

Nálunk úgynevezett külön kassza van (bár nemrég épp itt a gyk-n magyarázták el nekem, hogy a külön kassza mást jelent, mégpedig, hogy tényleg mindent szétválasztanak- tehát aki megeszi a sajtot, az fizeti ki).

Lényeg, hogy ez felfogás kérdése. Attól, hogy nálunk van enyém és tiéd, nem szeretjük vagy tiszteljük egymást kevésbé. Arányosan fizetjük a számlákat és a kiadásokat, az egyéb vásárlások meg "ahogy épp kijön" módszerrel folynak. Ez lényegében ugyanúgy bizalmon és józan megítélésen alapul, mint a közösnél, hiszen az egyik fél kihasználhatná, hogy vegyen meg mindent a másik, ő pedig csak fogyaszt, de ez nem erről szól.

Egyik héten én vásárolok, másik héten a férjem, a gyereknek veszek ruhát, ő vesz pelenkát, de ezt nem tartjuk számon, nem kalkuláljuk ki fillérre, hogy egyformán jöjjön ki. Egyszerűen igyekszük egyensúlyban tartani.

Én fontosnak érzem, hogy ha valami nagyobb kiadásom van (elég drága hobbim van), akkor legyen saját pénzem, amiről eldöntöm, hogy elköltöm-e vagy sem. A férjem például tőzsdézik (csak kicsiben, nem kell óriási dolgokra gondolni), és maga dönt a saját pénzéről. Lényegében itt ugyanúgy megbízom benne, hogy nem fogja eltapsolni az összes pénzét, mintha a közösből venné ki. Tehát ez csak technikai fogalom, hogy egy számla van vagy kettő.

Szerencsére nincsenek filléres gondjaink, akkor is ugyanúgy tudtam állni a részemet, amikor néhány hónapig nem kerestem. Erre jó a megtakarítás.

Én nem érzek óriási különbséget. Ha mindketten normális felnőttek vagytok és érzitek az anyagi korlátaitokat, egyik módszerrel sem lesz gond.

Ja...és az erős tévedés, hogy külön kassza esetén nem alakul ki vagyoni közösség. Egy válásnál ugyanúgy közös a külön néven lévő számla, mintha egybe tennétek. Szóval emiatt felesleges. Ha elmérgesedik a helyzet, nem fogtok szépen arányosan felosztani mindent.