Közös vagy külön kassza? Ez mit takar?

Sose értettem ezt a szülés dolgot, mindenki munkanélküliként megy el szülni?

Én 130-at férjem 150-et keres , a rezsi/kaja felezve van, amire gyűjtünk felezve van, gyereknek a szükséges holmi felezve van, ami marad eltesszük.

Gyed alatt kaptam 90-et , ugyanígy működtünk, miért kellene nekem a másik pénzét is költeni amiért ő dolgozott meg, mikor ugyanúgy felezünk?

Ez csak bagólesés. A szülés nem kötelező.

mi közös kasszán vagyunk a férjemmel

amikor összeházasodtunk,akkor megszüntettük az ő számláját,az én számlámat meg közössé tettük.két kártya van hozzá

a pénzt én kezelem,én fizetem be a fizetnivalókat.ha nagyobb dolgot akarunk venni,azt természetsen megbeszéljük,de ha mondjuk veszek egy ruhát vagy cipőt,vagy a gyereknek valamit,azt csak utólag mondom,nem kérek engedélyt.közel azonos amúgy a fizetésünk

12: nem kötekedésből kérdezem, hanem mert tényleg érdekel. Ennél a felezős módszernél mi van akkor, ha valaki lényegesen kevesebbet keres, mint a másik? Pl. nálunk én több mint kétszer annyit keresek, mint a férjem. Ha mindent feleznénk (rezsi, kaja, gyerek kiadásai, szórakozás stb), neki nem maradna semmi, vagy maximum alig pár ezer, ha épp jobb hónapja van, nekem meg ott lenne még egy havi fizetése. Ennek így rendben kéne lennie? Hogy én élek mint hal a vízben, csak magamra elcseszhetek 100-150 ezret minden hónapban, ő meg egy sört nem tud inni a haverjaival? Mondom még egyszer, nem kötekedem, csak érdekel, hogy azoknál, akik a felezés hívei, ez mennyire fair, vagy erre mi a megoldás. Mert én mondjuk nem bírnám nézni, hogy neki nem jut semmire, viszont ha én adok neki, vagy én vállalok nagyobb részt a közös költségekből, az már nem felesben megy.

Kérdezőnek: 22 és 23 évesen költöztünk össze, nálunk első másodperctől kezdve közös kassza van. Soha az életben nem volt belőle gondunk, mindketten ésszel költünk, és persze meg is van a bizalom a másik felé, hogy nem költ ész nélkül. Emiatt ilyen pár ezreket nem beszélünk meg (max úgy, ahogy már említették, hogy "nézd, vettem egy farmert"), de nagyobb (mondjuk 10 ezer fölötti) kiadásokat igen. Most én keresek jóval többet, de volt ez fordítva is, akkor is így volt. Nincs zsebpénz se, kifizetünk minden kötelezőt, a maradékhoz meg mindketten szabadon hozzáférünk. Egyetlen nézeteltérésünk nem volt ebből soha.

"12: nem kötekedésből kérdezem, hanem mert tényleg érdekel. Ennél a felezős módszernél mi van akkor, ha valaki lényegesen kevesebbet keres, mint a másik?"

Te hol olvastad azt, hogy felezünk? Kérlek idézd már. Senki, sehol nem beszélt felezésről, ez megint egy olyanok által kitalált baromság, hogy a gyesen lévő anyukának is 40.000-et kellene fizetnie a rezsibe, mint a 200.000-et kereső férjnek...

Nem felezünk, fizetésarányosan alakulnak a költségek. Ez a legtöbb kapcsolatban szerintem így van, legyen az közös vagy külön kassza.

"Pl. nálunk én több mint kétszer annyit keresek, mint a férjem. Ha mindent feleznénk (rezsi, kaja, gyerek kiadásai, szórakozás stb), neki nem maradna semmi, vagy maximum alig pár ezer, ha épp jobb hónapja van, nekem meg ott lenne még egy havi fizetése. Ennek így rendben kéne lennie? Hogy én élek mint hal a vízben, csak magamra elcseszhetek 100-150 ezret minden hónapban, ő meg egy sört nem tud inni a haverjaival?"

Ez egyszerűen annyira beteg számomra, hogy egyáltalán eszedbejut. A megoldást lásd fentebb. Soha egy darab külön kasszástól nem hallottam volna, hogy feleznek, hacsak nem hasonlóan keresnek. De akkor meg a közös kasszások is feleznek, nem?

A lényeget még mindig nem érted. Nem arról van szó, hogyan dobják össze a közös összeget. Arról, hogy a MARADÉKOT mindenki sajátjaként kezelheti, mert az is.

Épp ezért nincs az, hogy mielőtt meg merek venni egy 10.000-es farmernadrágot, felhívhatom a házastársam és engedélyt kérhetek, hogy a közös kis vagyonunkból - amibe természetesen én is ugyanúgy beletettem a részem - ugyan kiadhatok-e ennyit, aztán várhatom a döntését... hát a francokat.

"Én 130-at férjem 150-et keres, a rezsi/kaja felezve van, amire gyűjtünk felezve van, gyereknek a szükséges holmi felezve van, ami marad eltesszük."

Ez mi ha nem felezés? Most komolyan, vagy 6x átolvastam ezt a mondatot, hátha félrenéztem valamit, de az egész mondat arról szól, hogy felezitek a költségeket.

Egyébként írod, hogy te nem is hallottál még olyat külön kasszástól, hogy az egyiknek nem marad semmi, a másik meg vígan lubickol a pénzben, én sajnos igen. Abban egyetértünk, hogy beteg, nagyon.

Amúgy természetesen nem kérek engedélyt egy 10 ezres farmerre, nyilván megvehetem. Ez a "megbeszéljük" talán nem a helyes kifejezés, inkább úgy mondanám, hogy szólunk róla a másiknak, csak hogy tudja, hogy ennyivel kevesebb van. Nem emlékszem olyan helyzetre, hogy bármelyikünk is azt válaszolta volna erre a másiknak, hogy ne vedd meg, csak nem árt, ha tudja, hogy egy 10-essel kevesebb van a kasszában. Véleményt max akkor kérek, ha magamtól vagyok bizonytalan abban, hogy költsek-e 10 ezret egy farmerre (csak hogy a példánál maradjunk). Olyanra mondjuk már volt példa, hogy 20ezret szerettem volna magamra költeni, de bizonytalan voltam, hogy megtegyem-e és a férjem noszogatott, hogy menjek csak, megérdemlem, olyan még nem volt, hogy azt mondta volna, hogy eszembe ne jusson.

De miért kell "kuncsorogni" közös kasszánál,hogy megvehetem-e!

Normális, egymást tisztelő házasságban nem kell "könyörögni" egy nadrágért. Nekem furcsa házasságban a külön kassza.

Nálunk most,hogy GYES-en vagyok, mert várjuk a tesót, kevesebb az én "fizum" jóval, de egyébként is az volt. Sosem volt ebből gond, sosem kellett kérnem a férjemtől pénzt. Nyilván ehhez kell olyan beállítottság, mint a férjemé,hogy igazából "eltart", amíg a gyerekekkel vagyok. De ez nála alap volt,hogy gondoskodik rólam, rólunk. Ha venni akarok egy ruhát magamnak, akkor persze szólok,hogy kivettem a pénzt, de nem kuncsorgok érte. A mi házasságunkban nincs enyém-tied. Tényleg minden közös!

Nálunk külön kassza van, és ez így tökéletesen bevált. A közös kiadásokat felesbe fizetjük, az egyénit meg mindenki magának. Így legalább sosincs veszekedés abból, hogy esetleg az egyik fél elkölti az összes pénzt, a másiknak meg már nem marad. Mindenki addig nyújtózkodik csak, amíg a takarója ér. :)

Természetesen, ha váratlan kiadás érkezik, pl. betegség miatt, akkor kisegítjük a másikat pénzzel, ha szüksége van rá, és ezt az összeget nem is szoktuk visszakérni. Viszont egymás hobbijait és hóbortjait nem fedezzük a saját pénztárcánkból.

Nekem írtad eredetileg a felezős választ.

Ahol lényegesen van különbség a fizetésben, nyilván nem feltétlen válik be a felezés, bár nem kivitelezhetetlen.

Tudod, én sem nézném , hogy nem jut a másiknak semmi,( de a semmi erős túlzás, ott ahol sörre se telne, gondok vannak inkább ne is sörözzön...) de ha őt zavarja ,egyrészt törekedjen, hogy olyan állása legyen ahol fizetnek is, másrészt engem meg az zavarna, hogy a másik megdolgozott pénzét költöm, mert nekem is jár a szórakozás....én meg ezt nem bírnám elviselni. Nyilván nem fog kuncsorogni nekem pénzért és én sem neki, mert ha úgy adódik adunk egymásnak minden szó nélkül, azzal egybekötve , hogy azért a saját megkeresett pénzemből eldönthetem , hogy kell e a 20. felesleges horgászbot.

Nem zavar ha valaki közös kasszán van, csak én meg ezt nem értem meg, mert számomra nem igazságos a másik pénzét magamra költeni, ha egyedül élnék se költeném, mivel nem lenne... tipikus más f...val verni a csalánt, de nem is érdekel különösebben, mert ha másnak így jó akkor legyen, de ne kezdjen el vitatkozni, mert ő vígan költi a másikét és nem is zavarja és ez nem arra utal, hogy ne lenne a házasságban szerelem/szeretet , ez sima realizmus, mert senki sem jós és mivel jelen voltam sok válásnál hidd el, a közös kasszások sok mindent tudnak a másik fejéhez vágni....