Meg kellene sértődnöm ezen?

A vőlegényemmel együtt élünk, mindketten tanulunk, ugyanazon a szakon, én dolgozom is mellette, ő jelenleg nem, másfél hónapja küldték el a munkahelyéről.

Vizsgaidőszakunk van, így egy kicsit több a szabadidőnk. Sajnos nekem nem indult túl jól az év, két hete itthon fekszem súlyosnak mondható tüdőgyulladással, a napokban kezdtem csak jobban érezni magam, mostmár fel tudok kelni. 5 vizsgám van, a párom már végzett minddel, én tegnap tudtam elmenni az elsőre, de arra is csak úgy, hogy az orvos javaslatára mentem és jöttem is vissza az ágyba rögtön.

Másfél hetem van letudni még 4 vizsgát és egy közel 25 oldalas esszé is vár még rám.

Megkértem a páromat, hogy segítsen az esszével, nem kell megírni helyettem, de ő már megírta a sajátját, segítsen az enyémben is egy kicsit. Neki már nincs kedve ezzel foglalkozni, utálta az egészet, ne haragudjak, de ezer dolga lenne, állásinterjúra megy, stb. Ott van az övé, csináljam meg az alapján az enyémet. Belementem, megértettem, bár nem esett jól, hogy lerázott.

Elkezdtem tegnap megírni, mire ő nagy boldogsággal hív, hogy áll egy kis munka a házhoz, fizet valaki neki, ha megcsinál egy házit.

Közben meglátogatott egy jó barátom, aki szintén évfolyamtársunk, egy szó, vagy kérés nélkül felajánlotta, hogy segít utolérni magam, ha kell meg is írja az esszémet, csak kaparjam össze valahogy ezt a félévet.

Elmondani nem tudom mennyire rosszul esik, hogy a párom lepattintott és inkább egy idegen embernek segít potom pénzért, mint a menyasszonyának. Valahol megértem, de amióta ez a gyerekkori barátom beesett és önzetlenül képes volt biztosítani arról, hogy segít mindenben, összehozzuk valahogy még ezt a pár vizsgát nekem, azóta teljesen ki vagyok bukva, hogy ezt a páromtól szerettem volna hallani. Nagyon nagyon rosszul esik.

Neki egyelőre nem mondtam és nem is tudom, hogy mondjam-e. Külső szemlélők véleményére lennék kíváncsi, hogy vajon én reagálom-e túl.