Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van itt olyan, akinek csalódás volt az eljegyzése? Mennyi idő után sikerült túllépni ezen?
Előre leszögezem, hogy boldog házasságban élek, és nem befolyásolja a mindennapi életemet ez a dolog, szóval nem vagyok hárpia :) Kifejezetten nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget a házasságnak soha, a barátommal beszéltünk róla hogy majd lesz, de úgy nem nagyon izgatott.
Csak amikor tényleg megkérte a kezem, és totál nem volt se ötletes, se romantikus, se átgondolt, ráadásul előtte szinte biztos voltam benne, hogy arra készül, akkor már rosszulesett, hogy hát mégiscsak az életben egyszer van ilyen, és másoknak olyan szép emlék tud lenni, nekem meg csak egy kissé szánalmasan vicces sztori...
Azóta is hiányolom a férjemből az ötletességet, a meglepetést, a romantikát, és néha olyan mérges vagyok rá, hogy még ezt az egyet se tudta rendesen megoldani. Ismétlen, amúgy rendben vagyunk, nem tervezek válni meg semmi :) de ez az egy dolog nemt udom, el fog-e múlni valaha is az agyamból, vagy nyugodjak bele? Mással is volt ilyen? Tudom, megoldás már nincs, ami megtörtént az megtörtént, de eddig 99%-ban pozitív, irigylésreméltó lánykérésekről hallottam, és kicsit bánt azért.
válasza: válasza:Az én véleményem az,hogy nevetségesnek tartok minden gyűrű/eljegyzés körüli nyávogást.Az a fontos,hogy ki a párod és miylen a kapcsolatotok . Ezen kívül teljesen mindegy,mikor,hogyan kéri meg a kezedet .. a férjed nem romantikus,és akkor mi van? ennyire futotta tőle,vanb ilyen.Értékeld ,hogy jó ember /férj/apa .. mert ez fog öregségedig kisérni,nem egy lánykérés . Gyűrűről ugyanezen a véleményen vagyok. Annyira felszínesnek és gyerekesnek gondolom,hogy felnőtt emberek ilyeneken kattognak .
A te prolbémád sem nagyobb ennél. Gondolj a szánalmas-vicces sztorira szeretettel,ennyi. Elvégre az az ember kérte meg a kezed akibe szerelmes vagy,akkor sem,ha nem filmbe illően :)Szóval ne generáljatok magatoknak problémákat,ha nincsenek.
válasza:Soha nem értettem, hogy miért akkora meglepetés a lánykérés, ha két ember szereti egymást! Ennek természetesnek kellene lenni. Nem a középkorban élünk, nem vagyunk egy csöpögős amerikai film szereplői, hogy elvárjuk a szerelmünktől a térdrehullást, vörös rózsát stb, amikor megkéri a kezünket.
Mi sétáltunk az utcán, amikor a férjem elmondta, hogy velem szeretné leélni az életét. Megkérdezte, hogy én is így akarom-e és hozzá mennék-e feleségül. Igent mondta, másnap bejelentettük a szülőknek, és egy hét múlva megtartottuk az eljegyzést. Fél év múlva összeházasodtunk.
Soha nem jutott eszembe emiatt csalódott lenni.
válasza:Köszönöm a válaszokat! Nem hisztit csapok és nem feszülök ezen, ha jól látom az 1-es válaszoló félreértett :) Csak kíváncsi voltam, másnak hogy esett a kevésbé izgalmas lánykérés amiben esetleg része volt, és örülök, hogy pl a 3as válaszolónak meg nem okozott problémát :)
Nem generálom a problémákat, eléggé reálisan látom a dolgokat és nyilván azért mentem hozzá a férjemhez mert amúgy meg szeretem és jó ember. Csak van, hogy emiatt kicsit rosszul érzem magam, amikor már megint az van, hogy én találok ki meglepetéseket neki, amiknek ő nagyon örül, aztán fordítva meg nincs így, és akkor van ez, hogy legalább azt az egyet találta volna el :)
válasza:Nekem egyszer kérték meg a kezem, úgy hogy mi lenne ha én mennék el gyűrűt nézni magamnak. A pasihoz nem mentem hozzá, mert nem voltam belé szerelmes, mint később rájöttem. Nagyon szeretem, mert jó ember, azóta már van családja, de én nem mentem olyan pasihoz, aki túl komoly és nem tud bohóckodni meg kedveskedni. Ettől függetlenül akkor jól esett, hogy gondolt arra hogy összeházasodjunk, és nekem teljesen megfelelt ez a "lánykérés"
Ha a pasi stílusával gondod van, nem az a kellemes modorú jópofa pasi, akkor mi a fenének mentél hozzá. Pár hónap alatt le leleht szűrni hogy a másik milyen hozzáállású alapjáraton. ha ez nem felel meg, hiába jó ember a másik, unalmas lesz mellette, mert minket más tesz boldoggá, csak erre a nők többsége nem figyel, mert majd megváltozik. Nem fog. mindenki olyan amilyen.
Úgyhogy téged nem az bánt hogy hogy kérte meg a kezed, hanem hogy alapvetően nem olyan a stílusa ami neked bejön. De ezzel nem lehet mit tenni. Ilyen és kész. Ezen előbb kellett volna gondolkozni.
34/N
válasza: válasza: válasza:A párom és az én eljegyzésünk sem volt egy megtervezett dolog.
Én kicsit kudarcként fogtam fel,és úgy is ért.
Most karácsonykor történt meg a dolog.
6 éve vagyunk együtt, én ezek előtt akárhányszor mondtam vagy kérdeztem,hogy mikor lesz az eljegyzés,a válasz mindig az volt "majd nem kell elkapkodni". Én magamban:"hát jó", de valahol mégsem hagyott sosem nyugodni a dolog, magamban gondoltam,hogy más már ennyi idő alatt házasság,gyerek mi meg még semmi. Jah, de annyi,hogy együtt élünk,külön a szülőktől.(és ez mindennél jobb). :)
Egyáltalán nem számítottam szent este a gyűrűre, mindenki tudta,párom szülei(mivel az anyjával ment el megvenni a gyűrűnket),ennek nem örülök amúgy,anyóst valahogy annyira nem kedvelem.Az én szüleim is csak az utolsó pár napban lettek beavatva.
És számomra azért volt kudarc,mert most decemberben nyertem el egy pályázatot,aminek az összegét a páromék beforgatnak a családi gazdaságukba,így úgy éreztem,hogy a szülei erőltették rá a gyűrűt, mivel a pályázat miatt a gazdaságukból valamennyi részt a nevemre kell írassanak,hogy lefedjék a dolgokat.Így úgy gondolták a szülei,hogy mivel még nem vagyunk házasok,ezzel a gyűrűvel kicsit magukhoz tudnak láncolni.
Féltik a vagyonukat!
Boldog voltam,mert szeretem a párom,csak mégis azt érzem,hogy ezek mögött a szülei vannak,és most is úgy érzem,hogy babánk is azért nincs,és nem is tervez a párom még most,mert a szülei ebbe is beleszólnak(persze a hátam mögött).
Mert anyósjelölt megmondta,hogy ő 55 évesen még nincs felkészülve a nagymamaságra,apósjelölt 60 éves.
És sajnos a páromat befolyásolják,és fogalmam sincs,hogy tegyek ezek ellen.
Függünk tőlük,a párom havonta a fizetését tőlük kapja,mivel ott dolgozik.
Szeretnék babát,de a párom még nem! :(
Tudom,hogy anyósék állnak e mögött is!
A jegygyűrűnket,nem hordom,egyrészt mert nem vagyok hozzászokva a gyűrűkhöz,másrészt,még nem tettem magam túl ezen,hogy (szerintem)és mások szerint is,anyós volt az aki ezt az eljegyzést eldöntötte.
Tudom,hogy szeret a párom,és hogy valamikor ő is megkérte volna magától is a kezem,csak ez ami bennem van. Nah jó...Ezt úgy is csak én értem!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!