Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti értitek a logikáját?
Nem voltam olyan kislány, aki már oviban is az esküvőjét tervezte, de miután már három éve együtt vagyunk, cirka három éve együtt is élünk a párommal, azért csak elgondolkoztam rajta, hogy ha lesz, milyen lesz.
Szóba került a téma, rengetegszer szóba hozta, hogy hány gyereket szeretne, milyen neműt, felveszem-e a nevét, mi legyen a gyerekek neve, hol legyen az esküvő ("nézzük meg ezt a kastélyt, hátha tetszik"), hogy engem akar örökre, gyerekei anyjának is, stb, stb. Tudjátok.
Én mindebből ebből arra következtettem, hogy na, hamarosan el fog jegyezni. De nem, mert mint kiderült, hogy az őszi külföldre költözésünk után ő még össze akarja szedni magát anyagilag, hogy ő legyen az erős férfi, aki képes eltartani egy családot (ez a fixa ideája), stb, stb, és "meglátjuk, hogy milyen lesz ott", pusztán anyagi szempontból.
Kicsit elkenődtem, mert én úgy gondolom, az eljegyzés nem az anyagiakról, hanem az elköteleződésről szól, azt jelképezi, hogy igen, valóban akarjuk egymást és ad egyfajta biztonságot. Nekem legalábbis. Ennek szerintem semmi köze ahhoz, hogy hogy fogunk boldogulni külföldön, mert mindkettőnk szakmája keresett, dolgoztunk már külföldön korábban. Szóval nem értem. Miért csinál úgy, mintha holnap el akarna jegyezni, ha közben még várni akar vele egy évet? Akkor már 4 éve leszünk együtt és betöltjük a 30-at. Hozzáteszem, hogy ha nem beszélne a jövendőbeli házasságunkról állandóan, nem lennék ilyen türelmetlen az eljegyzéssel kapcsolatban.
válasza:
válasza: válasza:Természetesen elmondtam neki is, hogy én mire következtettem abból, amiket mondott és hogy meglepődtem, hogy közben mégsem érzi úgy, hogy itt az ideje. Megkértem, hogy akkor beszéljünk minderről, amikor már szerinte is itt az ideje.
Én csak azt nem értem, hogyan függ össze az eljegyzés az anyagi biztonsággal, beszéltünk róla, de még mindig nem értem, ezért gondoltam, megkérdezlek titeket, hátha ti értitek. :)
A kapcsolatunk első éve egyébként elég viharos volt, szakítások jöttek-mentek, bántottuk egymást, de most már annyira jól beállt az egész, hogy nincs olyan, amit ne tudnánk megbeszélni. Egyszerűen csak nem értem a logikáját...
Mondjuk ő eleve úgy gondolta, hogy megkér és azonnal (=aznap!) össze is házasodunk, ami ugye nem így megy, főleg külföldön, meg szerinte a lagzi megszervezéséhez sem kellenek hónapok. Kis naiv... :)
válasza:"De nem, mert mint kiderült, hogy az őszi külföldre költözésünk után ő még össze akarja szedni magát anyagilag, hogy ő legyen az erős férfi, aki képes eltartani egy családot (ez a fixa ideája), stb, stb, és "meglátjuk, hogy milyen lesz ott", pusztán anyagi szempontból. "
Nagyon ironikusan, rosszallóan beszélsz a társadról, holott kettőtök közül ő gondolkodik előrelátóan, logikusan.
Nem tudom mennyi félretett pénzetek van, de a külföldre költözés, az albérlet kauciója, bútorozása, az első pár hónap mire mindkettőtöknek van munkája bizony belekerül pármillióba, és ez nem vicc, bár soknak hangzik.
Tényleg butaság lenne ekkora kiadások után kivágni a pénzt az ablakon egy lagzira, bölcsebb döntés előbb összeszedni magatokat, megvárni, hogy mennyire tetszik az új helyzet (mert sokaknak sajnos nem válik be a külföld sem...), és utána a biztos anyagi helyzetre, biztos háttérre az életetekben házasodni, nem vaktában.
Egyébként 3 év után szerintem még nincs hova aggódnod, de a helyedben kivárnám a kitűzött célokat, és ha akkor is újabb kifogásokkal jön, akkor döntés elé állítanám.
válasza:"az őszi külföldre költözésünk után ő még össze akarja szedni magát anyagilag, hogy ő legyen az erős férfi, aki képes eltartani egy családot "
Szerintem felelősségteljes pasinak tűnik. A házasodósdi nem a lila ködből meg a galambokból meg a virágesőből áll. Nyilván azt gondolja, hogy ha eljegyez, utána reális időn belül esküvőt kéne tartani, ez meg a külföldre költözés közben nem megy. Hova sietsz? Nyilván veled tervez hosszú távon, ez nem elég jó neked?
Neem, nem úgy értettem.
Az én családomban az anyukám volt az "erős nő", aki két egyéves házasság után egyedül, minimálbérből nevelt fel két gyereket, talán ezért nehéz elfogadnom, hogy ő gondoskodni akar rólam, ami egyébként nagyon jólesik, és szeretnék is egy ilyen gondoskodó férjet magamnak. De úgy képzeljétek el, hogy ezt olyan szinten hozza, hogy pl. én már megőrülök a mostani munkahelyemen, így muszáj felmondanom, de szerinte ezzel semmi baj nincs, majd ő eltart. Ő fizeti az utolsó éves tandíjamat is. Ha valami elromlik, ami az enyém, nem baj, vesz nekem másikat. Ezt egy kicsit nehéz elfogadni, főleg úgy, hogy "csak" a barátnője vagyok. Lehet, hogy más a fenekét verné a földhöz örömében, de nekem meg lelkiismeretfurdalást okoz (amellett, hogy közben nyilván örülök neki és tisztelem azért, amiért ilyen áldozatkész).
Azt megértem, hogy a lagzihoz kell a pénz, nem is gondoltam elverni addig, amíg kint nem stabilizálódik a helyzet. De az eljegyzéshez nem kell pénz. És ezt nem értem.
válasza:Hát azért, mert nekem arról csak most szólt, hogy ő ezt így gondolta, azt viszont nem gondolta, hogy én nem így szeretném, illetve hogy az ő elgondolása kivitelezhetetlen. Azért arról már csak beszélni kéne, hogy eljegyzés időpontjától függetlenül mikor szeretnék megesküdni, nem? Mert ő úgy gondolta, hogy kimondom az igent, aztán alá is írok még aznap...
Na mindegy, igazából nem ez a lényeg, csak nem bánnék egy hosszabb jegyben járós időszakot.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!