Barátnőm nem állt ki mellettem és elhagyott egy másik pasiért. Mit tegyek?

A barátom régen ugyanilyen volt és válasz elé állítottam. Egy évig bírtam, hogy nem tervez velem, a jövőről utál beszélni, mert nincsenek tervei, ebből veszekedések voltak, céltalanság, csak a mának élt, ivott, haverozott, vett drága dolgokat, mintha végtelen sok fizetése lett volna, az anyjától és tőlem kért kölcsön! Volt egy hatalmas nagy balhé csapkodással, egy szál rózsát nem kaptam tőle soha, se csokit, se kedvességet, csak céltalanságot, kilátástalan életet, reménytelen terveket... megelégeltem, nem fogtam be a számat többé, elmeséltem neki, hogy így egy senki lesz, koldus, én ebben nem veszek részt! Én összetöröm magam, hogy haladJUNK a dolgainkkal, én intéztem a papírmunkákat, én intéztem munkát, ha én nem lettem volna, sulit se végez el! Kitörtem, jól összevesztünk, mint még soha, mindent elmondtam neki, amit gondoltam róla, Ő védekezésképp lehordott mindennek, de tényleg a legmocskosabb szavakat dobálta rám, nagyon eldurvult a helyzet. Kirohantam sírva az ajtón, mondván az volt az utolsó, egy évig bírtam, hogy egy senkivel vagyok. De nem mehettem sehova, így kiültem egy magányos helyre, egy padra, fa alá. Ez este történt, sötét volt. Direkt behúzódtam úgy a fa árnyékába (lámpa világított rá), hogyha elkezdene keresni, ne találjon meg. Persze megtalált, nem voltam láthatatlan, mintha mi sem történt volna, úgy viselkedett és mondta, hogy menjek haza, mert megfázok. Mondom ez így nem működik tovább, nem bírok tovább struccpolitikában élni! Vagy megváltozik, vagy másnap elköltözöm! Én kint a díványon aludtam aznap éjjel, Ő pedig az ágyban, nem bírtam vele egy ágyban aludni, taszított. Elment iskolába, addig én összepakoltam a cuccaim, el is akartam menni, hogy még véletlenül se lássam, volt két órám. Beállított egy rózsával és mondta, hogy megváltozik. Azóta 2 év telt el és lassan, de biztosan, mert szeretett, teljesen más ember lett, egy szerethető, cuki mackó, akinek vannak céljai, kilátásai és nagy részt el is érjük őket, mert együtt vagyunk jók! :)

Sokan úgy csináltok mintha nyugat europába élnénk és számtalan állás,jól fizető állás várna ránk,mintha olyan könnyen lehetne ebbe az országban sikeresnek lenni vagy jól keresni,vagy egyáltalán munkát találni.Külföldön ha az embernek nincs munkája,időlegesen is eltud menni kuli munkát végezni,annyi pénzért amennyiből még egyedül is megél.Itthon még a közmunkát is diplomások végzik,mindent elárul.Ha jól olvastam a kérdező nem a tökét vakarja,hanem otthonról dolgozik,tehát van valamennyi jövedelme.Nem mondom hogy ez életcél,de a semminél jobb ez,mintha semmije nem lenne neki.