Meddig néznétek el a menyasszonyotoknak, ha hisztis?

Hát nem tudom, úgy látom az eddigi válaszolóknak teljesen normális ez a jelenség, ebből is látszik, a magyarok kissé vehemensebbek...

Egy normális emberből ilyen reakciót legfeljebb egy idegbolond gyengeelméjű valaki válthat ki, vagy olyan, aki szándékosan idegesíteni akarja.

De én még akkor se így reagálnék rá, hogy földhöz vagdosom magam, mondjuk eleve nem állnék össze egy ilyen valakivel.

Itt normalis ez a viselkedés, sőt, megkockáztatom hogy közkedvelt is...

Kérdező! Figyelj oda rá! Nyilván nem örömében veszekszik veled!

Ha nem tetszik lépj le, de azt tudnod kell, hogy senkivel sem könnyű együtt élni, soha, semmilyen körülmények között. Tök mindegy, hogy földhöz vágja magát az illető vagy csak nem szedi ki a hajkupacokat a mosdóból...előbb utóbb mindig lesz vita. Mindenkinek van fura, vagy idegesítő szokása. Én még saját magammal sem tudnék együtt élni.

Hogy miért verekszik azt nem tudom, de azért mindenképpen kérdezd meg tőle, hátha van valami konkrét probléma meg egy egyszerű megoldás, amiről még nem is tudsz.

Én nőként mondom, hogy nőnek lenni nem mindig kellemes, és néha magunk számára is borzasztó idegesítő amit csinálunk. Speciel engem az borít ki, hogy teljesen természetellenes ez a világ számunkra és itt nem lehetsz nő. (Már aki akar persze...)

Folyton azt várják, hogy férfiként viselkedjek. Legyek terhelhető, agilis, gyors felfogású, rámenős, erőszakos a munkában, otthon, az utcán...szüljek 30 felett, mert addigra talán lesz rá pénz meg biztos háttér, ha addig nem rúgnak ki, mert ugye nő vagyok és biztosan szülni akarok.

Ha a férjemre támaszkodnék, akkor eltartott p...a vagyok, ha meg dolgozom reggeltől késő estig, akkor meg karrierista feminista hülye aki biztosan magányosan fog megöregedni, mert elhanyagolja a férjét. Ha otthon maradok a gyerekkel 3 évig, akkor lusta vagyok és nem akarok dolgozni, ha visszamegyek fél/egy év után, akkor rossz anya, mert bölcsibe adom és nem foglalkozom a gyerekkel.

Szarul érzem magam a bőrömben és ráadásul tehetetlen vagyok, ezért olykor hisztis.

Ezt nem tudom minek írtam le, de jól esett. Köszi!

Mert férfinak lenni marha könnyű ám.... A folyamatos és állandó társadalmi nyomás hogy keress jól, különben egy lyukas garast sem érsz és egy nő sem fog rád nézni. Ha nem tipikus férfi képzettséged van (műszaki, mérnök, informatikus) pályakezdőként eláshatod magad mert nem vesznek fel gyakornoknak (A fent említett területeken kívül mindenhol a női dominancia jellemző mert cukik aranyosak és a csini pofi egy hozd ide hozd oda gyakornok esetében előny).

Később az így szerzett szakmai tapasztalat miatt vannak előnyben a tapasztalat nélküli férfiakkal szemben.

Egy nőnek mindig ott van a lehetőség, hogy cukisággal meg édelgéssel előre jusson valahol és elintézzen valamit. Egy nőnek mindig megvan a lehetősége, hogy munkanélküliség esetén méltóságát legalább részben megőrizve HTB legyen és a férje/pasija tartsa el. Ugyanakkor ha egy férfival esik meg ilyesmi akkor egykét hónap és úgy seggbe van rúgva hogy a lába nem éri a földet.

A férfiaknak nincsenek ilyen Joker kártyáik az életben, ha elbuksz senki se fogja meg a kis kezed vagy jópofizik és támogat, hanem egész egyszerűen megdöglesz.

Úgy látom, egy kicsit eltértetek a témától. Bár a 15-nek teljesen igaza van, sajnos!

De kérdező, nálad ez a fő probléma, amit te is leírtál,..."Ha valamit xszer elmondott, és x+1-edszer se figyeltek oda rá"... és tudd, hogy ilyen hozzá állással másvalakivel sem lesz egyszerűbb az életed!

12-es voltam

Utolsó, az nem szomorú, hogy akivel élsz, az semmibe vesz, nem hallgat meg??

Mondjuk én nem hisztiznék, én nem élnék egy ilyen emberrel, az ilyen éljen magában, egyedül, akkor nem kell senkire figyeljen!